Jellemző a XXI. század zenei életére, hogy annyi név, és annyi zene fordul meg a köztudatban, hogy lehetetlen követni, és egy-egy zenekar csak úgy kap igazán reflektorfényt, ha valami extrém dolog történik vele. Szégyen vagy nem, a Decapitated nevét ugyan ismertem, de a zenéjét mindaddig nem hallottam, amíg nem jött a hír, hogy egy rajongó feljelentetést tett, hogy egy turnéállomáson a zenekar több tagja megerőszakolta őt. Azóta kiderült, hogy az ügyben a tagok ártatlanok, és kellett is nekik több év, hogy összerakják magukat a megpróbáltatások után, de az új lemezük alapján megerősödve tértek vissza.
A lengyel társaság tradicionális death metalból indult, de már több lemez óta nagyon szűk nekik ez a skatulya, még ha azért még mindig onnan jön a legtöbb elem, de egyrészt sokkal dalcentrikusabban gondolkoznak, mint a death-ben szokás, másrészt ez már inkább úgynevezett extrém metál, amiben van death, thrash és még kicsi djent is. A zene minősége pedig olyan, hogy egy ugrással azonos szintre helyezi őket mondjuk a Lamb Of Goddal, vagy akár a Machine Headdel.
A Cancer Culture gőzhengerként száguld át az emberen, de közben egyáltalán nem buta, és nem kizárólag az energia az, ami letaglózó benne. Nagyon okos, rétegzett, hangszerelt (!) minden egyes dal, és közben kifejezetten fogós. A zenekar gitáros-főnöke, Wacław „Vogg” Kiełtyka nem véletlenül szorgoskodik most Robb Flynn mellett a Machine Headben, és bár ott elvileg nem nagyon tudja megmutatni magát, itt gyakorlatilag brillírozik, mint dalszerző. Mind a riffjei, mind a szólói, díszítései csúcskategóriát képviselnek, de nyilván mit sem érne ez egy pattanásig feszes ritmusszekció nélkül.
A zene egyetlen hátránya Rafał „Rasta” Piotrowski kissé egysíkú vokálja, ami további drámát, dinamikát tudna vinni a zenébe, ha több hangszínben szólna. Ezt talán érezhették ők is, mert egy-egy dalban vendégszerepel Tatiana, a Jinjerből, illetve Flynn is beköszön az újdonsült társához. Bár a keményvonalas death-rajongók ezektől a számoktól bizonyára végképp kiborulnak, a lemeznek jól áll a változatosság, mert közben olyan ellenállhatatlan erővel gördül végig, ami nem túl gyakori mostanában.
A Decapitated nem eredeti, mert dalonként fel lehetne emlegetni zenekarokat egyértelmű hatásként, de az összkép annyira meggyőző, hogy nem túlzás kijelenteni, a zenekar belépett a legnagyobb metálprodukciók közé.
(A zenekar neve, ami magyarul lefejezvét jelent, korlátozva van Facebookon, ezért ez a furcsaság a címben.)
