Hirdetés
Hirdetés

A Depeche Mode még tökéletesebb

Tavaly nyáron, a Depeche Mode aktuális turnéjának első budapesti koncertje kapcsán már írtuk, hogy a zenekar az utóbbi egy-két évtizedben egyre inkább robotpilóta üzemmódba kapcsolt az élő fellépéseken. És rögtön hozzá is tettük, hogy ez nem feltétlenül probléma, hiszen ezáltal magabiztosan és lényegében hibátlanul hozzák estéről-estére a jól begyakorolt és mostanra bebetonozott show-t. Semmibe nem lehet belekötni, minden jól olajozott gépezet módjára pörög. Na, tegnap este úgy tűnt, mintha az együttes tagjai olvasták volna a tavalyi kritikánkat és kiengesztelésül egyrészt önmagukhoz képest kifejezetten sokat variáltak a dalokon, másrészt az imádnivaló, de néha önismétlő színpadi manírokat is abszolút őszintének tűnő, jókedvű örömzenélésre cserélték. Ha tavaly nyáron azt írtuk, a Depeche Mode tökéletes, most azt írhatjuk hogy a Depeche Mode még tökéletesebb.

Hirdetés

Legutóbb sem panaszkodhatott senki (mi is csak minimálisan tettük) és most is leszögezhetjük: a Depeche Mode gondosan felépített, csodás hangulatú, hibátlan koncertet adott. Tényleg nehéz bármi újat írni – és még nehezebb lenne bármi rosszat. A dalok még mindig megunhatatlan és időtálló remekművek, okosan strukturálva. Dave Gahan továbbra is első osztályú frontember, aki ügyesen egyensúlyozik egy bánatos hősszerelmes és a mikrofon állványt markolászó cirkuszi porondmester pózai között. Martin Gore-ral közös, évtizedek alatt kiforrott színpadi dinamikája, baráti-bajtársi kikacsintásiak és mosolyaik még most is felemelő élmény nyújtanak. Ami a tegnap estét kimondottan emlékezetessé és kiemelkedővé tette, az az hogy Gahan és Gore is szembetűnően jól érezték magukat, rengeteg volt az interakció a közönséggel, a spontán együtt éneklés és Gahan soha ki nem fulladó színpadi jelenléte mellett Gore is gyakran táncra perdült. Igazi öröm látni, ahogy ezek a 60 felett járó, négy évtizede együtt zenélő legendák ilyen sok idő után is képesek felhőtlenül élvezni azt amit csinálnak.

Korábban a Spirit turné idején voltunk annyira szerencsések, hogy a három magyar koncert mindegyike más-más környezetben zajlott: kaptunk beltéri aréna show-t, nyitott stadion koncertet és fesztivál fellépést is. Ezúttal a Puskás Ferenc stadiont az MVM Dome váltotta, ahol első ízben játszott a zenekar. Bár a sportcsarnok befogadó képessége csaknem duplája az Papp László Aréna kapacitásának, a kültéri és beltéri show-k közötti különbségek így is érződtek. A Depeche Mode által mindig stabilan és mesterien fenntartott közönség-energiák kisebb zárt térben még inkább fűtötték a hangulatot, illetve a legutóbbi szürkületi kezdés helyett most a zenekar valódi közegében, éjsötétben kezdődhetett a show. És ami talán a legfontosabb: remekül szólt a koncert – legalábbis a színpad előtti kiemelt küzdőtéri szekcióban mindenképp. Gahan hangja pontosan volt keverve és hangosítva, minden hangszer a helyén szólt, még Christian Eigner sokszor túlzásba vitt dobolása is teljesen rendben volt.

Korábbi tapasztalatokból kiindulva várható volt, hogy a turné második magyar állomásán nem látunk majd igazán drámai változásokat a setlist-ben. Ehhez képest nem is jártunk rosszul. A Depeche Mode-turnékra amúgy jellemző, hogy idővel kikopik néhány dal és a portya végére elfáradó zenekar rövidít a műsoron. Ezúttal csak jócskán száz előadás után, a turné utolsó szakaszán intettek búcsút egy dalnak cseredal nélkül: a John The Relevator pár koncerttel korábban esett ki a setlistből. Persze bármilyen dal elhagyása veszteség, de így a visszatapsolás előtti fő set igazán kitűnő, fekete szintipop dalsorral zárult.

Érdekesebb és örvendetesebb update a cseredalok szerepeltetése. A közönségkedvenc és ezen a turnén Fletch-tribütté avanzsáló World In My Eyes-t a szintén közönségkedvenc Behind The Wheel váltotta le, a kevésbé esszenciális Wrong-ot pedig a fantasztikus és remekül előadott Black Celebration. A setlist első felében a kuriózumnak számító, de kissé hangulatgyilkos Sister Of Night helyett előkapták a DM turnékon rendre későn felbukkanó cseredalt, a remek és élőben még jobban is működő Policy Of Truth-ot. Az aktuális turnén saját blokkját kicsit bátortalanul variáló Martin Gore látszólag kimondottan ügyelt rá, hogy ne ismételje meg a legutóbb játszott dalait. Ehelyett gyönyörű perceket varázsolt a ritkaság számba menő, zongorára csupaszított Home és az örök klasszikus Somebody párossal. Végül de nem utolsó sorban külön öröm volt hallani a turné végén felbukkanó Before We Drown szerzeményt. De persze a szépséghiba így is megmaradt: Az egyébként kifejezetten erősre sikerült legutóbbi, Memento Mori című lemez továbbra is alulreprezentáltan szerepel a hozzá csatlakozó turnén. Olyan remek és koncerten abszolút életre kelthető felvételek mint a People Are Good vagy a Never Let Me Go úgy tűnik végleg feledésbe merülnek. Ettől az apró fájó ponttól eltekintve azonban teljesen elégedettek lehetünk: a dicséretesen hosszú műsor bő negyedét lecserélték.

De persze nem cserélték le a közönséget, ami örökre alapvető része a Depeche Mode-koncertélménynek. Mondhatjuk, hogy Dave Gahan és Martin Gore zavarbaejtően jól irányítja a rajongók érzelmeit, elismerhetjük hogy a rajongók készséggel hódolnak a zenekar előtt, de egészen biztos hogy a Depeche Mode addig tud ennyire elementárisan jó bulikat csinálni, ameddig a közönségük ilyen odaadással és szeretettel vesz részt azokon. Az intim Martin-blokk telefon-reflektor tengerén át, a Just Can’t Get Enough széles vigyorú mulatozásán keresztül a Never Let Me Down Again elmaradhatatlan euforikus karlengetéséig, a koncert szakadatlan emelkedett hangulata nemcsak a zenekar munkája, hanem egy fantasztikus együttműködés és kölcsönhatás együttes és közönség között. A koncert egy pontján Gahan (és a húszezres tömeg) elénekelt egy gyors Happy Birthday-t egy szerencsés rajongónak, aki abban a pár másodpercben valószínűleg élete legjobb pillanatait élte át, és könnyes szemmel csüngött az énekes minden rezdülésén. Valahogy ez az érzés áradt szét két órára tegnap este mindenkiben. Dave Gahan a szokásos See you next time! felkiáltással köszönt el Budapesttől, és reméljük hogy ezt ismét vehetjük ígéretnek!

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,938KedvelőTetszik
3,062KövetőKövetés
3,680FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók