A Sávlekötő Camp indulásakor egy olyan tehetségkutatót ismerhettünk meg, ami fiatal, kezdő zenészeknek ad lehetőséget arra, hogy eljussanak az első demójuktól a színpadig. A verseny már véget ért és a Sávlekötő Camp by OTP Junior első évadának első epizódja is megjelent, aminek, mint a korábbi klasszikus Sávlekötő adásoknak is, Lil Frakk volt a házigazdája. A táborról, fiatal alkotókról és a zeneiparban megjelent újdonságokról beszélgettünk vele.
Amikor elindítottátok a Sávlekötő sorozatot, amit a YouTube-on lehetett követni még a Sávelkötő Camp előtt, mi volt a célotok a dalok sávokra szedésével?
Be akartunk világítani a színfalak mögé, bevezetni a nézőket abba, hogy hogyan is épülnek fel a nagy kedvencek. A werkfilmeken keresztül megnézhetjük, hogy hogyan készülnek a klipek, ehhez hasonlóan az volt a cél, hogy belelássunk azoknak a daloknak a hátterébe, amiket minden nap hallgatunk. Ezek nagyon izgalmas folyamatok, és biztos vagyok benne, hogy sok érdekességet tárt fel több feltörekvő zenésznek is, hogy látták Azahriah-t vagy Dzsúdlót, meg az ő projektfájljaikat. Átláthatóbb képet kapunk az ő munkásságukról azzal, ha megnézzük, hogy ők is ugyanazt a programot használják, és ugyanúgy leülnek a gép elé zenét írni, mint bárki más. Az érdekességek feltárásán túl, ez is cél volt, hogy közelebb hozza a zenét az emberekhez. Ne mindig arról menjen a sztorizás, hogy mi történik a backstage-ben, meg zenészként hogyan lehet csajozni, inkább azt szerettük volna, hogy magát a zenészt ismertessük meg, ne a karaktert, aki köré építve lett.
Hogyan jött a Sávlekötő adásokból a Sávlekötő Camp?
Ez egy hosszú folyamat volt. Alapvetően ezt a műsort az egyetemi osztálytársaimmal kezdtük el tervezni, iskolai feladatként indult a projekt. Tele voltam motivációval, szóval mindenképp érezhető volt, hogy ebből lesz valami, az egyetemi óra kereteink kívül is. Aztán megalapítottuk a saját gyártó cégünket, a Kráss Kontentet, kerestünk szponzorokat, és elindítottuk az első évadot, aminek szerencsére elég nagy sikere lett. A Camp ötlete már akkoriban is felvillant bennünk, de kezdetben megakasztott, hogy ez a projekt egy jóval nagyobb befektetést és tapasztalatot kíván meg, szóval úgy voltunk vele, hogy várunk addig, ameddig nem érünk oda mi is, hogy képesek legyünk egy ilyet összehozni. Közben lement négy évad, sávokra szedtünk nagyon sok dalt, beszélgettem a legaktuálisabb előadókkal és generációs kedvencekkel. Végül tavaly úgy éreztük, hogy elértünk ehhez a mérföldkőhöz, vettünk egy hatalmas levegőt és nekiláttunk a Camp tervezésének.
Maga a tehetségkutató, mint formátum szerintem nagyon izgalmas, viszont az emberek agyában ez kicsit rosszul van becsatornázva. Sokan asszociálnak arra, hogy fillérekért lejáratják magukat a jelentkezők, de én azt gondolom, hogy nagyon sok tehetség van. Főleg a mai világban, amikor hatalmas a zaj, mindenki stúdiózik, és már nem ritkaság az otthon megépített milliós berendezés, helye van egy olyan műsornak, ami a saját dalos szerzőket helyezi középpontba, ami nálunk egy fontos kritérium volt. Fontos leszögezni, hogy a Camp egy alternatív tehetségkutató, aminek nagyon fontos eleme az alkotótábor jelleg, és így a saját dalok születésének, a saját munkafolyamatok fejlesztésének támogatása.
Tehát a Sávlekötő Camp különlegessége, hogy kifejezetten saját dalos és kezdő zenészeket vártatok a jelentkezők között. Ez mit takar, mennyire kell kezdőnek lenni?
Nem feltétlen legeslegelső dalos szerzőkről van szó, inkább olyanokról, akikről még kevesen hallottak, de már elképzelhető, hogy rendelkeznek egy mikroközönséggel, vagy van saját csatornájuk Spotify-on, de azért a tízezer fölötti hallgatószámot még nem ütötték meg. Nem volt kritérium, hogy mint előadó nem létezhet még az interneten, szerintem ilyet már amúgy se lehetne találni. Mindenkinek előbb van Instagram fiókja, mint fellépése, vagy előbb van kint Spotin dala, mint ahogy azt bemutatná élőben. Ez nagyon érdekes számomra, régen pont fordítva volt. Koncertezned kellett ahhoz, hogy megismerjenek, most meg az az első célod, hogy megismerjenek ahhoz, hogy aztán koncertezhess. Ez egy óriási fordulópont a zeneipar elmúlt tíz évében.
Ezt említetted is a műsor bejelentésekor, hogy nagyon izgalmasnak tartod, ami történik a hazai zenei szcénában. Konkrétan mire gondoltál? Mi az a különlegesség, ami szerinted a mai fiatal alkotókban megvan, mint újdonság?
Szerintem az autodidakta felállás. Nagyon sokan mindent maguknak csinálnak, és mindent egyedül tanulnak meg, ez szerintem abszolút ennek a generációnak a védjegye. Elképzelhető, hogy ez régebben, korai időkben is megjelent, de korántsem ekkora mértékben, ilyen dózisban, mint ahogy a mai világban zajlik a fiatal zenészek körében. Az A listás előadók is nagyon jó példák erre. Ha nem is egyedül, de mondjuk egy kétemberes felállásban már el lehet jutni Papp László Sportarénáig. Manapság ez már nem számít ritkaságnak. Ennek az is része lehet, hogy időközben minden felgyorsult és nagyon rövid idő alatt lehet sok produktumot készíteni. Anno egy zenekarnak létszükséglet volt bemenni a próbaterembe, de minimum találkozni, hogy dalokat tudjanak írni. Ezután jött a stúdióba vonulás, hogy fel tudják venni, amiket megírtak, majd keresni kellett valakit, aki mastereli, és utána indulhatott el a lemezkiadás folyamata. Ma már, ha valaki nagyon ügyes, egy hét alatt össze tud hozni egy dalt, mert könnyebben eléri a szükséges programokat, és sokkal rövidebb idő mindennek az elkészítése.
Amennyire meg tudja könnyíteni a digitális zenekészítés egy alkotónak a munkáját, annyira hátrány is lehet ez felgyorsulás. Naponta több tízezer dal kerül fel Spotify-ra.
És ebből sokkal nehezebb is kitűnni. Rendkívül nehéz közönséget építeni, vagy ha építeni még könnyű is lenne, de megtartani már sokkal nehezebb feladat. Jönnek mennek az előadók, vannak olyan nevek, akik ’18-ban bukkantak fel és sajnos már sehol nincsenek. Lényegében ez is volt a műsor az egyik fő motivációja, hogy ebből a hatalmas tengerből kihúzzon egy-két előadót.
Hogyan állt össze a táborozók névsora?
A kreatív csapattal közösen, akikkel az egész műsoron dolgoztunk, sorra vettük a több, mint négyszáz jelentkezőt, és előszűrtük őket, hogy a táborvezetők elé már csak a huszonegy legjobb előadó kerüljön. Közülük kiválasztották a legjobb hetet a zenéjük alapján, akik beköltöztek a táborba, ahol tovább kísérték a munkájukat táborvezetőként. Fontos, hogy semmiképp sem, mint zsűri vagy mentor. Minden táborban töltött napnak megvolt a maga vezetője, akik kiadták az adott feladatot, segítőkkel támogatták a napi munkát, majd a kész dalokat meghallgatva, elemezve a nap végén eldöntötték, hogy ki nem folytathatja a tábort.
Van a produkciók között olyan előadó, akikkel el tudsz képzelni közös alkotást?
Abszolút! A most megjelent albumomon is olyan közreműködők vannak, akik egy-két éve bukkantak fel. Nagyon inspiráló új előadókkal dolgozni, elképesztően sokat tudnak újítani az emberek meglátásán.
Elég intenzív időszakon vagy túl, akkor is, ha csak a lemezmegjelenés, koncertek és a Camp hármasát nézzük. Te hogy élted meg az első tábort?
Őszintén megmondom, hogy ennél azért aludtam már sokkal többet. Fárasztó időszak volt, de nagyon inspiráló és izgalmas. Nagyon örültem, hogy van egy csapat, akivel együtt tudok dolgozni, mind a zenei szférában, mind a műsorkészítésben. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy nem kívántam időnként, hogy legyen belőlem még három, mert akkor biztosan, több energiával bírtam volna. Viszont felmerült bennem a kérdés, hogy mikor állítsam magam ilyen kihívások elé, ha nem most? Huszonnégy éves vagyok, most kell feltenni mindent a pirosra, most vagyok abban a korban, hogy ezt a labdát el lehet rúgni.
Hogy néz ki a Sávlekötő jövője? Lesz klasszikus dalokat sávokra szedő adás és ilyen alternatív tehetségkutató is a jövőben?
Ez egy nagyon jó kérdés. Mi is csak az orrunk hegyéig látunk egyelőre. Meglátjuk milyen lesz a fogadtatás. Mi úgy érezzük, hogy az eredeti Sávlekötő youtube-os tartalmakat kijátszottuk, azzal elértük a közönségünket, és műsorkészítőként már új kihívásokat keresünk. Ezen a ponton ki is emelném Gabnay Mátét és Márky Annát, Kráss Kontentes társaimat, akikkel együtt készítettük a műsorokat, és akik a legnagyobb mozgatórugói voltak az egésznek.
A mostani tábor fődíja a pénznyeremény mellett egy szakmai támogató csomag volt. Mit tartalmaz ez a csomag?
Három hónap mentoráció az Escape Plan felajánlásából, ami során segítenek olyan döntésekben, ami egy karrier beindításához szükséges. Mint például, hogy mire érdemes elkölteni az OTP Junior által felajánlott 3 millió forint főnyereményt, hogyan kell a koncerteket leszervezni, annak minden részletével együtt, úgy mint a rider összeállítása, vagy, hogy mire kell figyelni egy live produkciónál. Segítenek sorra venni, hogy milyen feladatok vannak a leszervezéstől, a stáb és a buszbérlésen keresztül, egészen az állandó költségekig. Ezen kívül pedig van egy Artisjus támogatói része is a nyereménynek. A mostani kezdő alkotók gyakran elfelejtik, hogy vannak jogdíjak, ami egy nagyon jó pénzforrás is lehet. Ez egy picit szárazabb része a zeneiparnak, de közben meg nagyon fontos, és nagy segítség, ha van, aki megmutatja, hogy kell ezt átlátni. De ami a legfontosabb az egészben, hogy itt minden opcionális. Más tehetségkutatókkal ellentétben itt nincsenek kötelező szerződések, évekig tartó elköteleződés. A nyertes azt vesz ki a csomagból, amit szeretne, amire szüksége van.
A kézzel fogható nyereményeken és a mentoráción kívül szerinted mit tudnak magukkal vinni a táborozók mind szakmai mind motivációs értelemben?
Magát a kapcsolati rendszert biztosan. Találkozhattak a könnyűzene fontos szereplőivel, mind alkotói, mind pedig üzleti oldalról, bemutatkozhattak nekik, illetve tanulhatnak tőlük. Emellett kapcsolódhattak egymással is és kipróbálhatták magukat egy egészen új alkotói folyamatban a kreatív kihívások során, ami a saját alkotói folyamataikban is nagy segítség lehet. Emellett pedig természetesen a publicitás is ott van, ami együtt jár a műsorral. Ez pont egy olyan kezdőlöket, ami ki tudja őket lőni. Azt viszont nem lehet megígérni senkinek, hogy ezek után csettintésre megváltozik az élete, és következő vágókép már a Sziget Nagyszínpad. A Camp egy lehetőség a zenei karrierek berobbantásának, aminek mi is nagyon szurkolunk de, hogy a győztesből, vagy bármely szereplőből a nap végén szupersztár lesz-e, az már csak rajtuk múlik és azon, hogy hogyan használják ki a lehetőségeiket. Mi abban bízunk, hogy a műsorral segíteni tudunk az elindulásban ezeknek a rendkívül tehetséges, friss, fiatal előadóknak és persze abban is, hogy a közönség is megszereti őket.
