Az előadók halálát nézzük végig. A dalok szárnyalnak, de elérünk ahhoz a ponthoz, ahol egyre nehezebb lesz egy következő slágert jegyeznie egy előadónak. Ez zajlik éppen
– a kemény szavakat az a Lucas Keller mondta az Out magazin interjújában, aki a Milk&Honey alapítója és igazgatója. A cége olyan dalszerzőket képvisel, akik több száz slágert írtak, vagy társszerzők olyan előadók dalaiban, mint Demi Lovato, Cardi B, Justin Bieber, Dua Lipa vagy a Chainsmokers. Keller szerint egyszerűen ott tart a szakma, hogy
az embereket nem érdekli ki, az előadó, csak az, hogy tetszik-e nekik az a dal, amire egy playlistben találnak rá.
Szerinte egyre nehezebb az előadóknak egy olyan közegben, ahol rengeteg az új dal. Elég csak megnézi a Spotify legutóbbi jelentését arról, hogy naponta 60 ezer új dal kerül fel a rendszerbe, és egybevág azzal is, amit a szakértőink is mondtak, vagyis hogy a magyar zenekaroknak is sokkal ügyesebben kell kihasználni, ha bekerülnek egy-egy playlistbe.
Vannak problémák, de kis odafigyeléssel többet kereshetnének a magyar zenészek
Az jól látszik, hogy egyrészt valóban igaz, hogy a slágerek továbbra is jelen vannak, másrészt érdekes azt látni, hogyan alakult át a vadászat a potenciális slágerekre.
Nem is kellenek sztárok
Néhány hete a Big Hit Entertainment – az utóbbi idők legnagyobb globális zenei őrülete, a BTS mögött álló a cég – bejelentette, hogy nagyjából 3,6 millió dollárt fektetett be a koreai Supertone nevű, mesterséges intelligenciával foglalkozó fejlesztőcégbe, ami hiperrealisztikus és kifejező hangokat fejleszt, amik nem különböztethetők meg az emberi hangoktól. A cég azt állítja, hogy a fejlesztésük képes arra, hogy a mesterséges hang megtanuljon egy előre meghatározott stílusban énekelni, majd ugyanezt a stílust használja új daloknál is.
Vagyis mesterségesen elő lehet állítani olyan énekhangot, ami mégis egyedi és felismerhető lesz.
Az nem újdonság, hogy már megjelent a mesterséges intelligencia a zeneiparban, a Supertone viszont új szintre emelte az egészet, mikor „megidézte” Kim Gvangszok folkénekest, aki 1996-ban halt meg. Egy tévéműsorban mutatták be a klónhangot, de a cég műveleti igazgatója arról is beszélt már a CNN-nek, hogy mivel a BTS nagyon elfoglalt, lehetséges, hogy nem minden tartalomgyártásban tud részt venni. Példaképpen azt hozta, hogy
játékok, hangoskönyvek vagy animációk anélkül is készülhetnének, hogy az együttes tagjai személyesen részesei legyenek a felvételeknek.
Elméletileg lehetőség van arra, hogy a mesterséges intelligencia minden BTS-dalt megtanuljon, és megismételje a tagok énekstílusát a következő dalok felvételénél, ez pedig már csak azért is lehet izgalmas, mert a most 26 év körüli tagoknak 30 éves korukig be kell vonulni a hadseregbe, így akár arra is lehetőség lenne, hogy a zenekar akkor is működjön, ha maguk a tagok nem érhetőek el fizikai mivoltukban.
Sőt már működőben vannak a teljesen virtuális zenekarok is, mint például a Legue og Legends K-pop bandája, a K/DA, aminek már 440 ezer követője van Twitteren, félmillió Instagramon, és több száz millió lejátszása Spotify-on, és mi is írtunk a popsztár LEGO-figuráról.
Feltűnne valakinek, ha egy avatar lenne a kedvenc előadója?
Ha Kellernek igaza van, akkor lavinaként hathat a zeneiparra a „playlist kultúra”, amikor a fiatalokat sokkal inkább a dalok, és nem az előadók érdeklik, a fejlesztések pedig azt is előrevetítik, hogy lassan az sem biztos, hogy szükség van előadókra, amivel sokak szerint élni is fognak a lemezkiadók, hiszen olcsóbban lehet majd egy nagyon nagy „munkabírású” sztárt megalkotni.
Ha van egy sztár, aki nem vitatkozik, aki nem kap idegösszeomlást, aki mindig azt csinálja, amit a menedzsere mond, és mindig kedves, ráadásul semennyi pénzt nem kér, mert nem létezik, annak melyik profitorientált cég ne örülne?
Sokan reklamálnának, ha például Dua Lipa nem is egy létező személy lenne, csak hallanánk a dalait a rádiókban, látnánk a klipeket és a videókat, sőt még interjúkat is adna, de igazából nem létezne?
Egy popzenei disztópiában az előadó nem számít, csak a zenék számítanak, és azok a dalszerzők, akik a slágereket írják, ami jelenleg a lemezkiadók legnagyobb értéke. A nagy kiadók pedig már nem attól tartanak, hogy elveszítik valamelyik frissen feltűnő előadójukat, hanem attól, hogy egy slágergyáros nem dolgozik velük, ugyanis az előadók cserélhetőek, egy jó dalszerző viszont aranyat ér.
Az élőzene és az influenszerség lehet a hús-vér előadók ütőkártyája
Mindenki arra készül, hogy 2022-ben az élőzenei szektor iszonyatosan nagyot robban, mindenki ki van éhezve a koncertekre, fesztiválokra és a sztárokra, ezt pedig nem lehet sem virtuális koncertekkel, sem virtuális előadókkal pótolni. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy egyre növekszik az olyan előadók száma is, akik TikTokon vagy más közösségi oldalakon tűntek fel, és anélkül építettek maguknak hatalmas rajongótábort, hogy kiadtak volna bármilyen lemezt.
Mindig is voltak egyslágeres előadók, ez a jövőben sem változik, a kérdés inkább az, hogy a kiadók inkább a könnyű pénz irányába mozdulnak-e el, vagy sikerül visszafordítaniuk azt a tendenciát, hogy mindegy, ki vagy mi adja elő a slágert.
