Alakulásának harmincadik évfordulóját ünnepli idén a Brains, hazánk egyik legsikeresebb élő elektronikus zenét játszó produkciója. A jubileumi évre születésnapi koncerttel, számos újdonsággal, eseménydús fesztiválszezonnal készülnek, melynek során fellépnek a június 20 és 23 között Nagymaroson megrendezett VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozón is. Ennek apropóján a frontemberrel, MC Columbo-val a zenekar körüli aktualitások mellett olyan témákról beszélgettünk, mint a dalaikban keveredő stílusok és zenei entitások egymásra hatásai, vagy a technológia és a mesterséges intelligencia világos és sötét oldala.
Idén 30 éve annak, hogy megalakult a Brains, ennek megfelelően már most elég sok dátum látható a nyári koncertnaptáratokban, köztük a VéNégy Fesztivál, ahol június 22-én, szombaton játszotok majd, és ahol a műsorfüzet alapján egy erős kétórás programra számíthat a közönség. Mennyire határozza meg a jubileumi év a soron következő fellépéseket?
Ahogy te is mondtad, idén 30 éves a zenekar, szóval abszolút próbáljuk úgy összerakni a műsort, hogy minél nagyobb szeletét érintsük az eddigi munkásságunknak. Nyilván az első pár évben inkább egy baráti társaság, egy garázszenekar jellegű formáció volt ez, azokból az időkből nem túl sok dal maradt fent, illetve ami igen, annak a jelenlegi tagsághoz nem sok köze van, mert gyakorlatilag Dávidon – Endrei Dávid basszusgitáros – kívül abból a korszakból nem is játszik már senki a zenekarban, ugyanakkor a Brains, mint önálló név és entitás ment tovább. A mai Brains-időszámítás 2005-től, és az én érkezésemtől érvényes, akkoriban alakult ki az alapja annak, amit ma is csinálunk. Angol nyelvű dalszövegekre váltottunk, kapott egy kicsit raggásabb, reggae-sebb beütést a zene. Szóval a közelgő koncerteken ettől a korszaktól kezdve szinte minden időszakot és lemezt érinteni fogunk. Viszont, mivel 30 éves a zenekar, természetesen nem akarjuk a kezdeti időszakot sem letagadni, úgyhogy valamilyen formában még a „szentendrei ős-Brains” dalai közül is előveszünk majd párat, valószínűleg kicsit feltuningolva, felújítva, modernebb köntösben.
Azért ez egy érdekes kihívás lesz, hiszen, mivel a mostani tagok többsége akkor még nem volt a zenekarban, lényegében úgy csináltok feldolgozást, hogy közben az eredeti a saját életművetek része is.
Gyakorlatilag igen. Természetesen egyeztettünk az eredeti szerzőkkel, sőt, a Budapest Parkba, ahol a szó szerint vett 30. évfordulós koncert lesz, meg is hívunk majd régi tagokat, de mindenki azt mondta, hogy nyugodtan, szabad kézzel hozzányúlhatunk ezekhez a dalokhoz. Nyilván az a cél, hogy ez egyfajta érdekesség legyen a mai közönségünknek, és mindezt bulizható, szórakoztató formában adjuk át. Szóval mindenképp izgalmas ilyen, adott esetben 25-30 éves dalokat újra elővenni és beilleszteni a műsorba.
Ha úgy vesszük, ennek azért volt némi előszele, hiszen tavaly egyrészt csináltatok tematikus koncerteket a 100% Drum and Bass műsorral, a februárban megjelent új dalotok, a Time Is Now pedig sokak szerint egyfajta visszatérést jelent a korábbi zenei világotokhoz. Mennyire volt ez tudatos, ha egyáltalán?
Amikor a 100% Drum and Bass koncepciót kitaláltuk, tudatosan még nem kanyarodtunk rá a jubileumi évre. Annak igazából az volt az apropója, hogy bár nagyon sokan drum and bass zenekarként aposztrofálják a Brainst, ez elmúlt években ugyanúgy jelentek meg középtempós, dubstep, trap-hatású dalaink, és szerettünk volna egy olyan évet, ahol a 4-500 fős klubkoncerteken, ahová végül is ezt a programot vittük, végig a kőkemény drum & bassről szól az este, és nagyon jól is működött mindez ebben a környezetben. Nem is feltétlenül a régi hangzás, hanem inkább a stílusra fókuszáló koncepció volt a lényeg, hogy idézzük fel ezeknek a DJ-s drum and bass buliknak a hangulatát: egybekötöttünk sok dalt, és több, eredetileg nem drum and bass tempójú és hangzású dalunkat is újragondoltuk ebben a köntösben. Idén viszont tényleg inkább arra koncentrálunk, hogy a Brains eddigi életútjának minden fejezetét bemutassuk.
Aminek ugye a drum and bass is egy szelete, ahogy számos más stílus hatása is felbukkan a dalaitokban. Szerinted hányféle zenei entitás él együtt a zenétekben, hogyan hatnak egymásra a különböző elemek?
Mostanra annyira ötvöződött, keveredett és kavarodott minden, hogy mára már mi is leginkább a tempó alapján definiáljuk a szerzeményeket, bár tény, hogy drum and bass tempóval is adtunk már ki laza, nyárias, popos hangulatú számot, ilyen volt például a Hollywoodi történet, ami hangzását tekintve azért már inkább egy popba nyúló dal. Nem is tudom hirtelen megmondani. A zenénk magját és gerincét szerintem a drum and bass, a reggae/ragga és a rock adja, talán ez a három a legfontosabb. A gitár mindig markánsan ott van a dalainkban, ami annak is köszönhető, hogy a zeneszerzőnk, Varga Norbi gitáros, aki azért szereti beletenni a saját hangszerét, meg élőben azért az elég jó dögöt is ad a produkciónak. A legutóbb megjelent Time Is Now esetében is ezek az elemek a leginkább meghatározók.
Már a Time Is Now előtt is kijött egy-egy friss single néhány havonta, mostanra nagyjából egy fél lemezt kitesz az így megjelent dalok száma. Várható esetleg egy teljes új stúdióalbum, mondjuk a jubileumi év megünnepléseként?
Különálló, teljes lemezt nem tervezünk, viszont a jubileumi évben folyamatosan jelentetünk majd meg új dalokat, hamarosan érkezik is a következő, és igazából az a tervünk, hogy év végére gyakorlatilag ezek a single kiadványok adjanak ki egy jubileumi albumot. A Time Is Now ezért is utal vissza a régi, drum and bass-esebb hangzású Brainsre, de az azt megelőző Thunderstruck meg egy kicsit modernebb hangszerelésű. Ebben az évben lesznek nagyon modern, nagyon előremutató hangzású dalok, és lesznek nagyon jellegzetes, régebbi időket felidéző raggás, reggae-s számok is. Azt szeretnénk, hogy ezek a single megjelenések is átfogják az eltelt 30 évet.
Egy ilyen, több korszakot felidéző koncertprogram összeállításakor mennyire kell küzdenetek egymással azt illetően, hogy mi az, amit mindenképp játszanotok kell, és mi az, ami kimarad? Hogyan lehet elérni, hogy a végén mindenki mosolyogva menjen haza a próbáról, meg nyilván később a koncertről?
Általában véve szerencsések vagyunk, a zenekaron belül ebből a szempontból elég nagy az egyetértés. Inkább az határozza meg az adott programot, hogy milyen rendezvényen vagyunk. Ha egy városi rendezvényen játszunk, ahol nagy valószínűséggel nincs mindenki tisztában a teljes munkásságunkkal, és leginkább azokat a dalokat ismeri, amit a rádióban hallhatott, mint a Hollywoodi történet, az Életlen, vagy a Superheroes, ott nyilván nem érdemes másfél óra földbe döngöléssel lenyomni az estét, tehát kellenek olyan számok, amikbe kapaszkodhatnak a hallgatók, és azok közé be tudunk csempészni pár keményebbet is. Amikor meg olyan helyen játszunk, mint a szóba került VéNégy Fesztivál, a Campus, vagy a Budapest Park, ahol a közönség túlnyomó része feltehetőleg találkozott már velünk néhányszor, oda inkább keményebb, zúzósabb műsort viszünk. Általában egy szezonban két-háromféle programot variálunk, részben azért is, mert a fénytechnika, a látvány, a vizuális elemek az adott dalsorrendhez vannak programozva, így nem tudjuk megcsinálni, hogy elmegyünk valahová, aztán összeülünk a koncert előtt, hogy együtt összeírjuk a műsort.
Ez a féle spontaneitás ma már eleve kevésbé jellemző az úgymond profi szinten működő produkciókra, nem?
Így van, de ennek technikai okai vannak, hiszen egyre többen használnak előre programozott fényeket, vetítést, akár pirotechnikát, ezek pedig mind-mind hozzá vannak igazítva a műsorhoz. Nagyon másképp működik ez, mint régen, amikor egy A4-es lapra összeírtuk filctollal, hogy aznap épp mit játszunk.
Ennek a technicizált megközelítésnek – és most nyilván arra is utalok, hogy a Time Is Now klipje részben AI technológiával készült – mi a világos és mi a sötét oldala? Nyilván rengeteg új lehetőséget teremt, másrészt viszont rögtönzésre jóval kevesebb lehetőség marad így.
Abszolút így van. Nekem is van olyan zenésztársam, aki saját bevallása szerint néha unja ennek a kiszámíthatóságát, mert nincs az, amit régebben megcsinálhattunk, hogy hopp, nyomjunk a végén még egy dupla kört a refrénből, mert látjuk, hogy annyira élvezi mindenki a koncertet, vagy csináljunk egy kiállós közönségénekeltetést, és így tovább. A másik oldalon viszont sok mindent adnak ezek az eszközök, hiszen folyamatosan fejleszthetjük a produkciót előadás és látvány terén. Mi arra törekszünk, a technika adta lehetőségeket kezeljük a helyén, és ésszel használjuk azt. Az utóbbi két dal klipje, ahol AI technológiát használtunk, szintén nem úgy készült, hogy fogtuk, letöltöttük az applikációt, beírtunk valamit, aztán mehet is a renderelés, hiszen forgattunk hozzá sok mindent, utána pedig egy hihetetlen durva programozási munkafolyamat követte a felvételt. Pont azért is választottuk ezt az utat, mert az AI-nak ez egy nagyon friss, nagyon izgalmas területe, és messze nem az történt, hogy ráengedtük a gépet, aztán majd számolja ki a videót az algoritmus.
Persze vannak aggasztó hírek ezzel kapcsolatban zenei fronton is, hogy a mesterséges intelligencia mixel, maszterel, adott esetben profibban és jobban, mint az ember. Onnantól meg már csak karnyújtásnyira van, hogy producer legyen, hogy zenét, meg dalszöveget írjon. Sőt, lehetett hallani hasonlót, talán Calvin Harris vagy nem is tudom, ki volt az, aki lenyomott egy dalt az egyik DJ szettjén, aminek egy AI által generált Eminem nyomta a szövegét. Szóval ennek nyilván nem látjuk a végét. Mi azért ezt a részét semmiképp nem bíznánk gépekre, hogy dalt szerezzenek, vagy dalszöveget írjanak helyettünk.
A Brains mindig is sokat kísérletezett, rengeteg zenei hatást ötvözött a zenéjében, de szerinted mi az, ami akár szellemi vagy eszmei síkon, akár zenei értelemben változatlan maradt, akár a korai idők óta?
A Brains első és legfontosabb küldetése, és talán ettől működik a zenekar a mai napig, hogy élőben nagyon meg akarjuk és tudjuk mozgatni a közönséget, és úgy gondolom, ma is az egyik legdinamikusabb és leginkább mozgásra ösztönző zene, illetve élmény egy-egy koncertünk. Ez a hozzáállás, vagy ha úgy tetszik, extra képesség a mai napig megmaradt, és szerencsére ezt sokan tudják is rólunk, gyakran kerülünk olyan műsorsávokba fesztiválokon, este 11 vagy éjfél körül, amikor a közönség már kezd kicsit fáradni, és ilyenkor is hihetetlen energiákat tudunk felszabadítani. Ez nem változott azóta, hogy beléptem a zenekarba, nem érződik az, hogy azóta eltelt majdnem húsz év. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy mi is hatalmas energiabombákat kapunk a közönségtől minden alkalommal: ahogy elkezdődik egy koncert, abban a másfél órában nem érzünk fáradtságot sem magunkon, sem a közönségen, annak ellenére, hogy azért a tempó szinte végig 170 BPM körül mozog.
A VéNégy Fesztiválon ugyanazon a napon játszotok, mint a Kosheen. Az énekesnőjük, Sian Evans korábban közreműködött a We Are One című dalotokban, és a koncertjeiteken is többször feltűnt már. Van rá esély, hogy ismét lásson valami közös produkciót a közönség?
Mivel majdnem egy időben játszunk, ilyesmit most nem tervezünk, de a koncert estéjén biztos, hogy lesz valamiféle backstage kollaboráció, ha más nem, pár ital társaságában. Siannel elég jól lehet bulizni.
Játszottatok már korábban itt?
A Brains-szel még nem, de az Irie Maffiával már kétszer is. Nagyon pozitív benyomás volt számomra, hogy nem a reklámok jönnek szembe úton-útfélen, hanem különböző színházi, utcaszínházi, vagy akár képzőművészeti produkciók, természetesen a koncertek mellett. Kicsit a Fishing On Orfű jut eszembe párhuzamként, ami szintén nagyon szimpatikus. Jó, ha művészet határozza meg egy esemény légkörét és atmoszféráját, nem az üzlet, meg a promóciók. És mivel a tagok egy része Szentendréről származik, mindig megdobban a zenekar szíve, ha azon a környékén tudunk fellépni, és a Dunakanyar rasztabanditái visszatérhetnek kicsit a szülőföldjükre.
További információk a Brains online felületein, illetve a VéNégy Fesztivál weboldalán és közösségi platformjain.
Fotó: Brains Facebook
