Szívszakszervezet – Dalról dalra a Sezlony legújabb albuma

Néhány héttel ezelőtt jelent meg a budapesti, alternatív rockot játszó Sezlony legújabb albuma, a Szívszakszervezet, melyen zeneileg és szövegek terén is széles spektrumot jár ba a zenekar a funkos, folkpunk elemeket felvonultató daloktól a klasszikus magyar alter vonalra hajazó szerzeményekig, a társadalmi kérdésektől a személyes témákig. A lemez a folytatásban teljes egészében meghallgatható, a számokat pedig a zenekar tagjai – Bálint (ének, basszusgitár), Marci (ének, perka), Toto (dobok) – dalról dalra is bemutatják az olvasóknak.

Hirdetés

Általában a lemezről

„Zeneileg és a szövegek tekintetében is nagyon izgalmas újdonságokat vegyítettünk, ennek eredményeként egy sokszínű, többféle világból merítő anyag született. A lazább, funky-sabb vibe-októl a melankólikus alteren és a pörgős folkpunk-on át a masszívan lüktető alt-rock-ig mindenféléből lehet csemegézni, mégis érezhető, hogy a számok, talán legnagyobb részben az elmúlt 3 év eseményein (járvány, háború, stb.) keresztül összekapcsolódnak.
Ennek a szürreális időszaknak a személyes megélése, lerakódásai zenekarként és egyénileg is erősen formáltak minket. Ezen túl saját megítélésünk szerint az energiák is egy fontos kohézós elemet képeznek.

Valamilyen szinten olyan a Szívszakszervezet lemez, mint maga a zenekar: rengetegféle gondolat és hangulat keveredik egy enyhén bohém kavalkádban, ami egységet alkot.
Azt gondoljuk, hogy részben azért lehet könnyen kapcsolódni az albumhoz, mert a karantén megélése, a szorongás, a négy fal között zajló időszak hangulata, ezeknek az érzéseknek a megszólaltatása bármennyire is szubjektív, nagyon ismerős lehet a legtöbb ember számára. Az elmúlt évek és a “furcsa új világ” hangulata azonban inkább csak egy összekapcsoló elem a számok között. A teljesség igénye nélkül, a részleteket nem érintve van olyan dal, amit a mai Magyarországon élő mentális betegek kilátástalan helyzete és a szociális háló teljes hiánya ihletett, van amelyik egy házibuliban történt bántalmazást és annak elbagatelizálását igyekszik a sorok között elmesélni, van amelyik az éjszakai életben történő elveszést és ennek belső indítékait bontogatja, van amelyik az ismerkedés, szerelemkeresés 21. századi furcsaságairól szól, és olyan is, ami egy víziló testbe zárt kedves pilléről.

Az új lemez elkészítése az első közös projektünk volt a csodás Kiss Gáborral (Echo Hangstúdió), akivel kiválóan tudtunk együttműködni stúdiózással, egyeztetésekkel és utómunkával együtt. Az album vizuális világát a varázslatos Balázs Borbála alkotta meg. Ő készítette a borítót, illetve az előpremierezett dalokhoz a szövegvideó animációkat is.
Nagyon szeretjük az egyedi stílusát és azt is, hogy nyitott az elborult ötleteinkre, sőt azokat előszeretettel tovább is gondolja, emellett pedig egy igazi rajzfilmfigura.”

Szívszakszervezet 

Bálint: „Az Album címadó dalát – a szöveg ismeretében meglepő módon – valójában nem a szerelem, hanem egy Partizán videó ihlette. Gulyás Marciék iszonyatosan fontos és hiánypótló munkásságát igyekszem aktívan követni. Rengeteg nagyon lényeges dologról van szó a partizános anyagokban, ezek közül az egyik az érdekképviselet témaköre, illetve azok hiányának problémája. Marci az érdekképviselet hiányát különböző vendégeinél, különböző szervezetek tekintetében szokta “problematizálni”. Alapvetően egy iszonyatosan fontos kérdésről van szó, amelynek rengeteg aspektusa van, rengeteg jelenleg zajló társadalmi folyamat kapcsán bír relevanciával, azonban nekem sikerült komolytalan irányba elvinnem a dolgot, ugyanis azon kezdtem el morfondírozni, hogy hol nincs az érdekképviseletnek helye. Szürreális, de a szerelem jutott eszembe először, ezt az ötletet pedig kombináltam a párkeresés automatizálásban rejlő abszurditással (mennyire durva már, hogy ebben a tekintetben is hajlamosak vagyunk egy algoritmusra bízni magunkat és még ijesztőbb, hogy igenis hatékony tud lenni). Mindehhez hozzáadtam tipikus és klisés szerelmi vergődések elnagyolt karaktereit, akiket felvetettem a Szívszakszervezetbe, hogy megszabaduljanak fájdalmuktól és feloldódhassanak a kollektív szerelemben.”

Kikapcsolom

Marci: „A Kikapcsolom egy nagyon mély kapcsolat szakítás utáni állapotát mutatja be. Végig erősen küzd két oldal az emberben, az egyik visszahúz és szeretné minden apró finomságával és könnyedségével újra megélni azt, ami volt, a másik oldal viszont érzi, hogy lépnie kell, mert ezzel találhat majd később egyensúlyt magában. Az első és a második verse kezdő sorai erősen hozzák ezt a kettősséget. A “közülünk a világot kizárni, ahogy régen” direktebb módon, a “szeretnék már tompán földet érni végre” kevésbé, utóbbinál az a vágy jelenik meg, hogy érjen véget az érzések intenzív kavalkádja, csillapodjon le az egész belül és érkezzen meg az ember egy betompult állapotba.

A refrén kikívánkozik az egész szituációból, miközben a koppanás előtti zuhanás állapotát is behozza a képbe. Itt több rétege van a soroknak, a kikapcsolásban benne van önmagunk kikapcsolása, a helyzeté, illetve az olyan eszközöké, amik által elérhetőek vagyunk. A rendszer pedig lehet a két fél közös rendszere, a leíró fél idegrendszere és lelkivilága, illetve egy önmegkérdőjelezési gondolat is van az egészben.

A dal közel hozza a másik felet is, miközben érezhető, hogy fizikailag távol van, csak a közös zuhanás helyezi őket egy térbe.”

Altató

Bálint: „Az Altató nagyon mélyen a sorok közt egy elég komoly témához szól hozzá. Ezt a dal ugyanis egy fiktív bántalmazásról írtam, melynek helyszíne egy szűk körű házibuli. Valahogy azt akartam megfogni, hogy az áldozat fájdalmának megsemmisítése és elkenése, elbagatelizálása milyen könnyed szavakkal, milyen lazán történhet és milyen – számomra elképzelhetetlen – károkat és fájdalmat okozhat. A könnyedebb zene is ezt igyekszik szolgálni, ezt a kontrasztot próbáltuk valahogy megjeleníteni.

Nem olyan régen egy társasággal iszogattunk, ahol előkerült a bántalmazás, mint téma és a lányok a saját élményeikről meséltek ennek kapcsán. Elképesztően megrázott, hogy 7-ből 5 -en meséltek olyan általuk átélt helyzetről, ami az én olvasatomban nagyon súlyos bántalmazásnak minősül. Ez elképesztő arány, őszintén nagyon meglepődtem és elszomorodtam. Nem tudom, hogy hasznos-e, ha ilyen dolgokkal, mint zenész foglalkozik az ember, de ezen nem is gondolkodtam sokat, felbaszódtam és írtam egy dalt. Így megy ez.”

Léleklegyek

Bálint: „Zeneileg az egyik legérdekesebb számunknak tartom a Kikapcsolom mellett ezt a dalt, ugyanis nem teljesen a szokásos dalszerzési metódusunk szerint készült, és mint ilyen jelentősen el is tér a többi számtól. Egy fülledt kovid-lezárásokkal terhelt kora őszi délutánon írtam a dal alapját és a szöveget. Ezt a fülledt feszültséget és a hozzá tartozó lassan kattogó perceket próbáltuk a hangszerelés folyamán is megjeleníteni, figyelve arra, hogy feszültség és feszültség között kb. akkora különbség van, mint egy menyét és egy antilop között. A léleklegyekben nem a felszabadulás előtti feszültséget, nem a csüggedt dühöt, nem a koncentrációból fakadó feszültséget akartuk megmutatni, hanem a lassú fülledtségben  36 másodpercenként a fülönkre vagy az arcunk egyéb pontjára vissza-visszatérő légy által gerjesztett feszültséget, aki épp csak annyira gyors, hogy a forróságtól és a másnaposságtól lelassult testünkkel és az eléggé nemtörődöm hozzáállásunkkal fizikai képtelenség odabaszni neki, hogy rendesen meghaljon a rohadék.”

Jó reggelt!

Bálint: „Ennek a számnak egy elképesztően hosszú története van. Első formájában még 2015 őszén játszottuk el egy koncerten. Azóta pihentettük egy fél évtizedet, kidobtuk kétszer, de mindig visszamászott az agyunkba. Az eredeti dalból csak a szöveg maradt meg, ez egy átmulatott éjszaka utáni 1-2 óra alvást követő kelést mesél el, ami valahogy mégsem teher. Valami másnapos, kicsit mámoros, de nagyon boldog helyzetet ír le, amikor valaki olyannal, aki nagyon fontos neked, gyűrötten röhögtök a körülöttetek lévő bizarr világon, és valahogy az univerzum annyira nagy és átláthatatlan, hogy végre ebben a pillanatban csak ti vagytok ketten. Ez jó nyálasnak tűnik, de ha a számot is hozzá hallgatjátok, akkor árnyalódik a kép.”

Bohóc

Bálint: „A Bohóc szövege egy akut társadalmi problémával foglalkozik, melyet igyekeztünk viszonylag indirekt módon megjeleníteni, elrejteni a sorok között. A mentális betegséggel vagy függőséggel élőktől való elfordulás, a segítség és az empátia hiánya és ennek a problémának a kormány általi teljes ignorálása ihlette a szöveget. Ez a probléma felszínét kapargatva egy beteg személyről szól leíró jelleggel, a címben pedig a belső zavar és küzdelem külső megítélését próbáltuk érzékeltetni.

Zeneileg ehhez a témához egy olyan punk, folkpunk alapot készítettünk, amiben valahol benne van a fájdalom, de az igazán ösztönös őrület is, valamint a szövegben szereplő fiktív személy állapotának változásait is megpróbáltuk megjeleníteni.”

Szimpla

Marci: „A Szimpla szövegének nagyjából 80%-a már évekkel a megzenésítés előtt megszületett. Alapvetően egy olyan kora reggeli állapot képeit pakolja egymás után, amikor van valami lomha nyugalom a levegőben, a szállingozó porszemek megcsillanak egy beszűrődő fénysugáron, és az ember szinte súlytalannak érzi magát. Van ebben az állapotban valami nagyon mélyen természetes kiszolgáltatottság, amit egy ezzel kicsit ellentétes könnyed megnyugvás vesz körül. A szöveg végéhez közeledve érünk el a plot-ig, ami egy érdekes fordulatot hoz az egész történetbe, és egy teljesen másik kontextusba helyezi a súlytalan állapotot, amibe itt már egy végső megnyugvás keveredik.

A természeti képek erős jelenléte fontos pont, ez a külső-belső egyensúlyhoz, megnyugváshoz, és ahhoz a gondolathoz is kapcsolódik, hogy vajon lesz-e egy visszatérés és lelassulás az életünkben, illetve, hogy mi is maradna utánunk, ha esetleg mi emberek saját tetteink következtében nem lennénk többé.”

Flóra

Toto: „Ennél a számnál a zene a szövegnél egy-két évvel korábban született meg, és csak egy véletlen hangrögzítős keresgélésnek köszönhető, hogy végül elkészült. A szöveg témáját tekintve nem egy újítás és elég szűk nézőpontból íródott; egy hosszú kapcsolat és egy nagyon sűrű év lezárásaként született meg. Történet helyett inkább pillanatokat próbál megfogni, illetve az utolsó, utólag végtelenszer újrarágott pillanatok sűrűségét, bénaságát és kétértelműségét. Nekem a szám egyszerre szól a veszteségről, önmagunk másikban való elvesztéséről, az ebből adódó zavarodottságról, és arról, hogy ez azért végülis tényleg valami olyasmi volt, amit érdemes volt újra meg újra megszerelni, még akkor is, ha a végén nincs naplementébe ellovaglás. A zene, bár nem teljesen szándékosan, de ezt az utolsó, keserédes gondolatot erősíti, vagyis, hogy a tökéletlen dolgokra is lehet hálával visszagondolni. Egy hétnél végül mégiscsak tovább tartott.”

Szénsavak

Marci: „A szám alapja egy lazább, funky-sabb vibe, ami nagyon jól kapcsolódik az éjszakai életben való mászkálás és elveszés pozitív érzéséhez, könnyedségéhez. Ez egyfajta félhamis szabadság érzést képes adni, amivel egészen profi módon el tudjuk küldeni egy rövid szundira a szorongásainkat, problémáinkat, kérdőjeleinket. Eközben pedig fantasztikus technikákat dolgozunk ki arra, hogy átverjük önmagunkat (és sokszor a környezetünket is). A refrénnél felerősödő bólogatós lüktetés szépen hozza az alap laza hangulatát, amihez a szöveg erősen ellentétes, néhol már mókásan disszonáns képekkel kapcsolódik. Ez az emberben lejátszódó gondolatok és érzések kavalkádjából ad egy kis ízelítőt, illetve azt a szituációt kóstolgatja, hogy milyen az, amikor a leírt jelenség válik alapállapottá valaki életében.”

Miss Ambivalencia

Bálint: „Ezzel a dallal semmi mélyet nem akartunk mondani, egy tökös számot igyekeztünk készíteni, amivel nagyot lehet döngetni koncerten. Ezt a viszonylag kemény zúzdát fűszereztük meg egy kissé ironikus, parodisztikus szerelmes szöveggel. Ne keressetek minden sorban mély jelentést (akad az is, de nem ez a hangsúlyos), ez egy könnyed dal, amin lehet mosolyogni, kicsit merengeni és pogózni is.”

Víziló

Bálint: „Ez egy terápiás dal, legalább is részben. Egy kedves emberünk, Magyar László András versének megzenésítése, aki az album megjelenésekor, szinte pont egy éve már nincs köztünk. Vilmának és nekem Laci gyakorlatilag családtag volt, akinek hirtelen elvesztése rendesen odacseszett a lelkünknek. A víziló testbe zárt lepke történetének megzenésítése során ezért is volt hangsúlyos elem a fájdalom, ösztönösen erre az aspektusra hegyeztük ki a zenét. Tehát ebben a dalban nem csupán a konkrét versről van szó, hanem Laciról, a tőle való búcsúról és arról, hogy még jó sokszor elénekelhessük együtt rá és hirtelen távozására gondolva – úgy igazi mélyről jövő dühhel és/vagy fájdalommal, – hogy “Fene vigye, jól kiszúrt velem a Teremtő”.

Más

Bálint: „A Más az album azon kevés dalai közé tartozik, amit nem június 9-én a Gödörben (lemezbemutató!!!) játszunk el először élőben, így elsősorban azt emelném ki, hogy állati nagy pogó és ugrálás szokott lenni a refrének és riffek alatt. A Józsi által írt masszív tronyó téma már a szám elején azt hivatott jelezni, hogy potenciálisan őrült nagyot lehet erre a dalra döngetni, aki viszont nem annyira túlmozgásos, annak ajánlom figyelmébe a szöveget is, amin azért lehet agyalni. A Más egy igazi punk-pop hullámvasút zeneileg, ami szépen kíséri a szöveget, mely a társadalmi és egyéni változások megélését pedzegeti.”

Ha ennek egyszer vége lesz

Bálint: „A szöveg a koronavírus talán első vagy második hullámában, a szigorú lezárások idején egy pesti lakás kanapéján született, kevés fény, beláthatatlan mennyiségű záróvizsgára megtanulandó jogszabály és egyéb joganyag között. Akkorra ez a triplán nyomasztó állapot hétköznapivá, megszokottá vált. Ebben az alapállapotban kezdtem el azon gondolkodni, hogy mindig vár valamit az ember, és attól teszi függővé a boldogságát. Én épp azt vártam leginkább, hogy túl legyek az egyetemem szürreálisan nyomasztó záróvizsgáin, illetve addigra már mindenkiben benne volt, hogy ha vége ennek a borzalmas időszaknak, elmegy külföldre, úszik a Balatonba, sétál az erdőben, megöleli a nagyiját vagy csinál valamit, amit “most” épp nem szabad. Miközben ezen gondolkoztam, elfogott a nevetés, abban a pillanatban annyira nevetségesnek láttam magamat és úgy általában mindenkit, aki valamiért küzd. Az ember szerintem kevésszer látja ennyire tisztán az egész értelmetlenségét és hogy ez az értelmetlenség nagyon mókássá tehet minket kívülről. Koronavírus, bezártság, az orrom előtt meg a Ptk harmadik könyve, mégis pont ez a pillanat volt, ami utána valahogy papírra kellet vetnem és kiszíneznem szürkével a vírus elleni küzdelem szürreális képeit.”

További információk a Sezlony YouTube-csatornáján, valamint a zenekar közösségi felületein és streaming platformján.