Poptól a post-rockon át a metálig sokféle zenei világba utaztat a The Royal Freak Out új lemeze, ami úgy marad egységes, hogy mégis széles zenei spektrumot ölel fel. Az Emergence szeszélyes, de érett lemez.
A Royal Freak Out első két kislemeze után a 2018-as LP jóval kiforrottabb és átgondoltabb zenei világot kezdett meg, ami az évek során csak még tovább érett, köszönhetően a zenekar eddigi legerősebb felállásának; az alapító Farkas Balázs (gitár, ének) és Sipos Ábris (basszus) mellé Rátkai Márton (gitár, űrállomás) és Magda Zsolt (dobok) érkeztek, akikkel az Autopilot zenekar miatt már amúgy is összefonódtak a szálak korábban. A zenekar tagjai mind úgy érzik, hogy ez lett a legerősebb anyag, amit eddig összeraktak, erről ők maguk így nyilatkoznak:
„Ez az album reprezentálja a legjobban a zenekart az eddigi hanganyagok közül. Hangulatában csapongó, a dalok stílusát tekintve pedig sokszor meglepő lett. Szeszélyes lemez, olyan, mint mi vagyunk”
– Farkas Balázs.
„A legjobb anyag, amit eddig letettünk az asztalra. Számomra minden szempontból egy érett rock lemez, és az alkotói folyamat is rengeteg szép élményt adott. Élőben eljátszani ezeket a dalokat pedig egyenesen mennyei lesz”
– Sipos Ábris.
“Ezen a lemezen szó szerint eljátszottam minden hangot a dobon, amit ismertem és imádtam az összes munkafázist a dob mikrofonozástól az utolsó pár decibeles arányozásig. Koncerten tali!”
– Magda Zsolt.
„Mindannyiunk korábbi élményei, tapasztalatai és elképzelései is a helyükre kerültek. Szinte minden másodperce elvisz valahova, ahonnan a lemezre írt témák és dallamok érkeztek, ezért az a ritka helyzet állt elő, hogy a lemezt (nagyon) sokadik hallgatásra sem tudom megunni”
– Rátkai Márton.
Az Emergence-t a Pinewood stúdióban vették fel Sipos Ábris, Magda Zsolt és Köge felügyelete alatt, a masteringet pedig Sipos Zwickl Ábellel közösen készítette, és decemberben már megjelent róla egy single, két hete pedig egy kellemesen kitekert klip is. Az albumot élőben március 11-én a Robotban hallhatjátok majd először, ahol vendég lesz a Sosevolt, akik ezen az estén mutatják be legújabb, Age of the deadly mammal c. kislemezüket, illetve a fehérvári The Rebels is.
Alább a lemez, még lentebb pedig Farkas Balázs, a zenekar frontembere írta össze a gondolatait a dalokról.
The Monster Inside
A lemez talán legdöngölősebb, legdögösebb darabja, nem véletlenül ez az első. A szöveg is követi a zene hangulatát és bemutatja neked a szörnyet, ami mindannyiunkban ott lapul arra várva, hogy kitörhessen.
BRight
Ha a (The) Monster (Inside) a legveretősebb, akkor ez talán a leginspirálóbb hangvételű szám. Az üzenete egyszerű: légy önmagad, csináld ahogy szeretnéd. Ha belebuksz, akkor legalább megpróbáltad, de ha sikerül megváltani a világot, akkor mindenki nyert.
The Wanderer
Az Emergence album talán legmagasabb ívű nótája. Aki kedveli a “régi” RFO-t, az ebben a dalban örömét fogja lelni. Bár a maga 9 percével nem épp a rádióbarát hullámra ül fel, talán az eddig elkészített legösszetettebb, legérdekesebb és leglíraibb darab. Önmagában egy utazás, ami elrepít a lassan folyó melodikus, melankólikus hangulatoktól egészen a nagyzenekaros kísérettel kiegészített zúzásig.
Viva la Resistance
Az első single a korongról. Pörgős, néhány helyen tuflák, néhol pedig hömpölygős, kiegészítve egy különleges (különös) intróval. Egy amolyan “wake up call” a mai generációknak arról, hogy miként válunk bábokká, miközben a kellemes, nyugodt életünket éljük, csak arra fókuszálva, hogy nekünk mi a jó, nem törődve azzal, hogy a fejünk felett eladják a jövőnket. Mindez egy különös perspektívából, egy elképzelt “gonosz” karakter szemszögéből, aki boldogan szörfözik az ignoranciánk és cselekvőképtelenségünk hullámain.
The Wicked
Talán a legsötétebb hangvételű mű, zeneiségét tekintve talán a “legmetálosabb”. Azon egyének felelősségét boncolgatja, akik a szakmájuk alapelveit feladva, bemocskolva a gyógyítás intézményét teszik tönkre a hozzájuk forduló védtelen betegek mentális egészségét.
The Process of Being the Same
A lemez végefelé azért könnyítettünk a dalokon. Az első klipes dal is itt van. A maga lazaságával, a szöveg kicsit flegma mivoltával és a konformizmus fogalmát egészen különleges szemszögből (és érdekes hangulatban) megközelítő hangvételével igazi single, amit akár a rádióban is szívesen hallgatnál (*winkwink* kedves rádiós műsorszerkesztők) vezetés közben.
Castle in the Clouds
Egy félresiklott popszám, amiből az alkotási folyamat végére egy 9 perces arénarokk eposz lett. Nem tudatosan, de az elejétől kezdve fokozatosan eszkalálódik egy bólogatós, igazi koncert-dallá.
A lemezen található négy darab rövid instrumentális átvezető is. Eredetileg ezeket egy külön extra kiadásba szerettük volna, de miután a kontrollcsoport végighallgatta a lemezt, úgy döntöttünk, hogy meghagyjuk őket a mindenki számára elérhető albumverzión. Szerintem nagyon szép, koherens egészt varázsolnak az amúgy heterogén lemezből. Ha tehetitek, folyamatban hallgassátok végig az egész kiadványt ezen szösszenetekkel együtt.
