A 2018-ben megjelent Building Bridges című harmadik nagylemez megjelenését követő években kifejezetten sokfelé lehetett találkozni a Dystopia nevével, az utóbbi időben mégis kevesebb hír érkezett felőlük. Mindennek persze, ahogy ez a folytatásból is kiderül, megvolt a maga oka. A progresszív metalt játszó szegedi zenekar most új dallal és videóklippel jelentkezett, ami rengeteg meglepetést úgy zeneileg, mint vizuális megvalósítás terén. Az utóbbi évek történéseiről Vári Gábor énekes-gitáros és a most debütáló szerzeményben új szerepkörben feltűnő Bajusz Péter basszusgitáros mesélt nekünk, a cikk végén pedig a színfalak mögé is benézhettek egy alapos werkfotó-galériával!
Vári Gábor: Komoly kihívást jelent végiggondolni is azt, hogy mennyi minden történt velünk az utóbbi 5 évben. Azt hiszem pontosan ennyi időnek kellett eltelnie, hogy olyasmivel tudjunk előállni, amivel mi is elégedettek vagyunk.
Bajusz Péter: Miután megturnéztattuk a Building Bridges lemezt, két komoly történéssel is szembe kellett néznünk. Az egyik természetesen a COVID volt, a másik, hogy nem sokkal később Gabinak, a Miracle Sound stúdiónak a hozzátartozó próbateremmel 15 év után el kellett költöznie a bérelt helyéről és nagyjából egy év volt, mire ez a helyzet teljesen megoldódott. Bár folyamatosan összejártunk és gyűltek az új témák – a „Nem látszik már” például 2019-ben is létezett már valamilyen formában – akkor indult be újra a kreatív gépezet, amikor végre ismét lett műhelyünk.
Gábor: Volt még egy speciális helyzet, amin szintén meditálnunk kellett. A Building Bridges megjelenése után úgy 2 éven át csak a koncertezés volt a prioritás, viszont volt egy tagcserénk, amit igazán feldolgozni csak ezután tudtunk. Mezey Balázs helyére a megjelenés után rögtön bekerült Blanár Levente gitáros. Egyrészt elment egy oszlopos tag egy kritikus pillanatban, akinek azelőtt nem kevés szerepe volt a társaság gatyába rázásában, másrészt jött egy ifjú titán, akivel emberileg azonnal megtaláltuk egymást, és aki zeneileg annyi új lehetőséget és hatást hozott, amit szerettünk volna rendesen körbejárni és feltérképezni. Elkezdtük tehát megkeresni azt a vonalat, ahol négyünk zenei világa találkozik, és ez természetesen időbe telt. Ez a folyamat egyébként a mai napig tart, de annyi biztos, hogy nagyon meghozta a kedvünket a határaink feszegetéséhez.
A „Nem látszik már” elhagy egy csomó olyan irányvonalat, ami egységesen jellemző volt a Dystopiára. A zenekar megfogalmazása szerint a verzéket Péter hörgése teszi kellően hátborzongatóvá, a zenei alap is komplexebb nagyjából bárminél, amit eddig csináltak. A leginkább szembetűnő különbség, mégis a magyar szöveg.
Gábor: Semmilyen világmegváltó vagy közönség-édesgető gondolat nincs a magyar szöveg mögött. Ahol most vagyunk fejben, az a saját megismerésünk iránti vágy és nem a megfelelni akarás. Persze engem is bizonyos hatások vettek rá, hogy eleve elkezdjek játszadozni a gondolattal. A munkám során egyre több olyan magyar nyelvű szöveggel találtam szembe magam, ami nagyon tetszett. Dolgoztam az Ördöggel, a Nagyúrral, a Salvus-al, a Fatal Error-al és még számtalan olyan produkcióval, akiknek a szövegeinél arra lettem figyelmes, hogy hiába az angoltudás, meg hogy igazából soha életemben nem hallgattam magyarul szóló rock/metal zenét a kritikus tinédzser időszakomban, mégis érzem, hogy jobban hat rám, több gondolatot indít el bennem, ha az anyanyelvemen szólítanak meg a dalok. Némi őrlődés meg kötelező kifogáskeresés után úgy döntöttem, én is szerencsét próbálok.
A szöveg az elidegenedés fájóan aktuális témakörét feszegeti. A főhős belső párbeszédét hallhatjuk, ahogy épp megbeszéli magával, hogy már azt se tudja miért küzd pontosan, de azért „ez az ő harca”. Elvág minden kapcsolatot a külvilággal, saját magában viszont csak ürességet talál. Mire rájönne, hogy az életének pont az ajtón kívül kellene jelentést keresnie, már késő. Nem túl vidám, de engem pont arra emlékeztet, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolataim, és hogy ne féljek segítséget kérni, ha arról van szó. Van, hogy egyetlen kedves szó kiemel valakit a sötétségből, és van, hogy pont az ad valakinek a legtöbbet, ha segíthet.
A klip alapötlete Péter fejéből pattant ki, a főszerepet pedig egy olyan, országosan ismert színművész alakítja, aki a kilencvenes években felnőtt közönség számára azonnal ismerős lesz.
Péter: A videoklip a No Total Films műhelyében készült. Márkot már korábbról is ismertük, és volt pár olyan korábbi referenciájuk, ami miatt rájuk esett a választásunk, de a srácok munkamorálja és végeredmény minket is meglepett. Az egész klip, a részletekbe menő kidolgozás és a kivitelezés is közös munka volt: mind a zenekar, mind a kreatív stáb sokat hozzátett a végleges anyaghoz. Amikor az alapötlet kialakult és elkészült a történet váza, akkor vált egyértelművé számunkra, hogy a storyline hiteles megjelenítéséhez képzett színészre lesz szükségünk. Több lehetséges opció közül a Szegedi Nemzeti Színház színészét, Kárász Zénót szemeltük ki, akivel rövid időn belül kiderült, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk. A választásnál az is közrejátszott, hogy kaptunk egy fülest, hogy Zénó kifejezetten szereti a keményebb zenét – jól mutatja ezt az is, hogy az egyeztetések során figyelnünk kellett arra, hogy a forgatás ne egy napon legyen a Rammstein és a Guns ’N’ Roses koncertjével.
Őszintén szólva kicsit meg is voltam illetődve, amikor először fel kellett hívnom, mert ugye a mi korosztályunk számára Ádám a Família KFT-ből, és furcsán is éreztem magam az egész egyeztetés során, de ez aztán az első személyes találkozás és a felvétel során gyorsan feloldódott. Az előzetes egyeztetések és a maga a felvétel mind nagyon jó hangulatban teltek, Zénó a forgatásra betéve ismerte a dalt, maximálisan magáévá tette a szerepet, fantasztikusan játszott. Konstruktívan állt minden jelenethez, akár hússzor eljátszott egy-egy képsort, mindezt a 40 fokos hőségben, kint a puszta kellős közepén. Összességében elmondható, hogy nagyon jó élmény volt a forgatás, az előkészítés; valódi csapatmunka eredménye a most elkészült kisfilm.
Hogy mi jön ezután, azt egyelőre még a zenekar tagjai sem tudják biztosan. Az viszont biztos, hogy a következő időszakban gyakrabban hallhatunk majd új dalokat tőlük.
Gábor: Annyit elárulhatunk, hogy rengeteg zenei anyagunk van a tarsolyban, tehát nem tétlenkedtünk az utóbbi időben, csak kicsit bebábozódtunk. Nagyon szeretnénk minél többet megmutatni a megújult zenei világunkból, úgyhogy megpróbáljuk besűríteni az ilyen megjelenéseket. Most elég szimpatikus számunkra, hogy egyszerre egy számmal foglalkozzunk teljes erőbedobással, de már látszik egyfajta koncepció is, ami mentén születnek a szövegek, témák, szóval maradjunk annyiban, hogy még bármi lehet.
Péter: Koncertek tekintetében is inkább a minőségre megyünk rá, mint a mennyiségre. Ami fontos, hogy legközelebb szeptember 29-én Budapesten játszunk az Analóg Music Hall-ban a Salvus és a Petricor társaságában, valamint november 4-én Szegeden a Városi Rock Klubban a Slowmesh-el és a Barbears-el.
További információk a Dystopia online felületein! A zenekarral készült korábbi interjúnkat itt olvashatod.
