A Dope Calypso zenekarral mindig élmény leülni beszélgetni, mert olyan háttérinformációkat osztanak meg egy-egy beszélgetés alkalmával, amikre nem számítunk. Így volt ez akkor is, amikor karácsonykor a zenekar frontembere, Sarkadi Miklós elmondta ünnepi szokásait, vagy amikor a Killdozer című klipükről meséltek nekünk. Azóta a zenekarnak megjelent legújabb Giddy Up című lemeze, és készülnek az első lemezbemutató koncertre, amit március 2-án, az Akváriumban tartanak. Klipekről, szerepekről, díszletekről és ötletekről beszélgettünk a zenekar dobosával, Szabó Áron ‘Vasalóval’ és Sarkadi Miklós énekessel.
Legutóbb a Killdozer című klipetek kapcsán beszélgettünk. Az egy komoly szkriptet követett, amiről azt mondtátok, nem olvastátok el, most pedig ad hoc forgattatok a Chasing U dalhoz. Mennyivel másabb az ad hoc, meg az el nem olvasott klipforgatás?
Miklós: Két napnyi forgatással és egy év tervezéssel rövidebb. Kereken hat perc volt a forgatási idő, ameddig kétszer eljátszottuk a számot. Minden tekintetben könnyebbséget jelentett nekünk, de ez természetesen kompromisszumokkal jár. A Killdozer nagyságrendekkel komolyabb klip lett, és valószínűnek tartom, hogy a Chasing U semmilyen díjat nem fog nyerni sehol, de nem kell mindig a tökéletesre törekedni. Ez egy remek alkalom volt arra, hogy forgassunk egy klipet, ha már beöltöztünk bohócnak.
Ez a díj, amit említettél, a Magyar Klipszemle legjobb rendezéséért járó díj, amit megnyert a Killdozer.
Vasaló: Pontosan nem tudom felsorolni, hogy milyen díjakat, de vagy tízet nyert Európában. Prágában is volt egy filmfesztivál, aminek a videoklipes díját elhozta. Szabó Áron, a rendező sok helyre szétküldte, és elég jól tarolt.
Miklós: Ez mind Áronnak az érdeme, mi ehhez annyiban tudtunk hozzátenni, hogy a ránk kiosztott szerepeket fantasztikusan eljátszottuk. Ez is hozzátett, de kilencvenöt százalékban Áronnak a sikere.
Számítottatok ekkora elismerésre?
Vasaló: Ekkorára nem, viszont már a felvételi folyamatok alatt láttuk, hogy jó klip lesz. Nem túl hétköznapi egy Hármashatár-hegyi villát bérelni tóval, meg valódi páncélt kölcsönözni, amit fél óra feladni a másikra, és ezt meg kellett ismételni háromszor, a negyven fokos melegben.
Miklós: Filmes megközelítésből is nagyon erős anyag lett a Killdozer. A stáb nagyságában, a ruhák minőségében, meg kaszkadőr lovak tekintetében is elmondható, hogy nagyon sok olyan dolog bukkant fel a szemünk előtt, amikhez nem vagyunk hozzászokva. Már előre elkönyvelhető volt, hogy ez más minőséget fog képviselni, mint egy átlagos videoklip. De ekkora díjzáporozásra nem számítottunk. Illetve Áron, a rendezőnk lehet, de őt most nem tudjuk megkérdezni, hogy elégedett volt-e velünk a forgatás alatt. Gondoljuk, hogy az volt, mert már a következő klipünkön dolgozik.
A most készülő klip melyik videós világhoz fog hasonlítani a Killdozerhez, vagy a Chasing U-hoz?
Miklós: Biztos, hogy bonyolult klip lesz, de hogy pontosan mi fog benne történni, azt senki nem tudja megmondani. Ha jól tudom a lemezen lévő második számhoz készül, de ebben sem vagyok biztos. Mindenki számára meglepetés lesz.
Vasal: Áron érzékelte, hogy úgysem olvassuk el a storyboardokat, úgyhogy erről ezúttal letett.
Miklós: Én általában az előzetes videóig eljutok, amire mindig azt mondom, hogy tök jó, de utána nekem mindegy, hogy mi történik, úgyis azt csinálom, amit mondanak. Ha elolvasnám, azon idegeskednék, hogy milyen hajmeresztő ötletek várnak rám, inkább hagyom, és nem okozok fejfájást magamnak ezekkel a „Miklós belemászik a cápákkal teli akváriumba” meg „Miklós meztelenül végigfut a pápa előtt a látogatása alatt, és ellopja a pápamobilt” szkriptekkel. Jobb, ha nem tudom, hogy mit kell csinálnom.
Vasaló: A kedvencem a „Miklós fut mezítláb az erdőben, miközben Laci meg Vasaló állnak” szkript volt.
Miklós: Februárban. Egy darab alsógatyában. Lefut a Hármashatár-hegyről. Négyszer. Aminek a felvételét egyszer sem használtuk fel a végső vágásban. Ez éppen nem Áronnal történt, de tanulságos eset volt.
Szokatlan képsorok és eszközök használatára is szintén remek példa a Chasing U. Mi volt ennek a fotózásnak a témája és mivé fordult át a klipforgatás során?
Miklós: Szerveztünk egy fotózást, amivel a hatodik lemezünket szerettük volna promózni. Mivel az album indie-galoppmetál elemekkel van ellátva, most ilyen korszakban vagyunk zeneileg, ezért úgy gondoltuk, hogy ideje elővenni a 80-as évek összes hard rock kliséjét, aminek a vége az lett, hogy kelet-európai Judas Priestnek beöltözve pózoltunk. A fotózás előtti napon, mikor hallgattam a lemezt, megakadtam a Chasing U-nál. Abban van egy olyan gitárszóló, ami kicsit úgy hangzik, mintha hegedű játszaná, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha Laci hegedülne, az nagyon hülyén nézne ki, úgyhogy leforgattuk, és így lett.
Szerencsére olyan emberekkel vesszük magunkat körbe, akik abszolút vevők a hülyeségeinkre, és értik, hogy mit akarunk ezzel az egésszel, így volt ez a felvételeket készítő Bátori Gábor Jim esetében is. A klipben néha üvöltözve kisétálok a képből, mert sajnos hozzáérintette a vonót a hegedűhöz, és borzalmasan játszott élőben, szóval kénytelen kelletlen elröhögtem magam.
Magának a klipnek az ötlete az volt, hogy három nagyon kemény arc, egy totálisan nem kemény számra úgy tesz, mintha nagyon ádázak lennének, és közülük a legádázabb a hegedűs, aki türelmetlenül várja, hogy sorra jusson, és minden percét kiélvezi a szereplésének. Anno a Bang Bang című dalhoz készült klip is nagyot ment, ami hasonlóképpen a nagyszínpados promófotózás közben pattant ki, hogy ha már úgyis ott produkáljuk magunkat, akkor legyen belőle egy klip. Ha jó a háttér, meg jók a karakterek, akkor egy két és fél perces számot simán ki lehet tölteni pózolással. Eredetileg vágás nélkül szerettük volna ezt megvalósítani, de a vágás során úgy tűnt, nem működik, viszont én nagyon drukkolok, hogy a vágatlan rendezői változat is megjelenjen majd az eredeti felvett hangsávval.
A most előkerült hegedűn túl is vannak érdekes eszközök, amiket már láthattunk nálatok. Legutóbb egy rókaprém volt rajtad, ha jól láttam.
Miklós: Igen, egy róka jutott rám az utolsó percben. Ennek kifejezetten örültem, mert addig egy kicsit alulöltözöttnek éreztem magam. Lacinak és Vasalónak a szerelései egész jól sikerültek, nekem pedig a központi szerep elkerüléséből fakadó lelkesedésem alább hagyott, amikor rájöttem, hogy én leszek a leghétköznapibb figura. De szerencsére ezt is lehetett orvosolni.
Honnan szerzitek ezeket a cuccokat?
Vasaló: Általában én szoktam ezeket beszerezni, vannak már bejáratott helyeink. Az egyik kedvencem a kínai piac az Orczy tér mellett, ott sok mindent szoktunk vásárolni koncertekhez, de nem mindig egyszerű beszerezni ezeket a kellékeket. Egyszer Áron, a Killdozer rendezője megkért, hogy kerítsek túrabotot jelvényekkel, amit még nagyapáink használtak. Akkor legalább huszonöt boltot bejártam, mire találtam egyet, aztán végül nem is használtuk fel a klipben, mert nem nézett ki jól. De egyébként a Chasing U videót és a fotózást Nemes Zoé stylingolta, aki nemrég a Szegény párákban is dolgozott a jelmez szekción, meg még sok más klassz filmben is.
A márciusi lemezbemutatóra is készültök hasonló extrákkal?
Miklós: Már ráfordultunk a célegyenesre, és hamarosan elkezdjük összeszedni, hogy milyen elképzeléseink vannak. Nekem általában irreálisak, de a többiek vissza szoktak rángatni a valóság talajára olyan témák bevonásával, hogy ezek a dolgok mennyibe kerülnének.
Vasaló: Biztos, hogy nem egy megszokott koncert lesz, mert a teljes új lemez anyagát el fogjuk játszani pár régebbi dalunkkal együtt, szóval egy jóval hosszabb előadásra készülünk. És az is biztos, hogy egyedi, limitált szériás merch cuccok is lesznek, amit csak itt vásárolhat meg majd az, aki meg akarja újítani a ruhatárát pár extra darabbal. Pár hívószót említenék itt: sárkány, metállogó, rózsaszín foszforeszkáló festék, batikolás, felnyalható műtetkó.
Miklós: Valószínűleg több, mint harminc dalt fogunk eljátszani. Erre még Bruce Springsteen is elismerően csettintene, ha nem hétperces dalai lennének csak két és fél, akkor neki sem kéne három órát mórikálnia magát a színpadon.
Vasaló: Nehéz erről előre beszámolni, mert mint a klipkészítésnél, itt is sokszor az utolsó pillanatban jut eszünkbe valamilyen zseniális ötlet, aztán végül azon kapjuk magunkat, hogy megcsináltuk.
Miklós: Ránk is igaz, hogy teher alatt nő a pálma. Lehet, az utolsó percben felvásárolunk mindent egy közeli kínai piacon, és felaggatjuk a színpadra. Nagyon könnyű kitalálni mindenféle hülyeséget, csak megvalósítani nehéz, pláne úgy, hogy nem tizenhatezres stadionokról beszélünk, ahol jobban el lehet ereszteni az ember kezét anyagilag. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy még élünk, mert ha elképzelem magunkat egy Rammstein-show-n, szinte biztos, hogy már rég pecsenyére sültünk volna. Én annak is örülök, hogy a kínai érintésvédelemmel meg tudtunk küzdeni, amikor kétszázhatvan darab kis világító karácsonyfa kíséretében léptünk színpadra.
Vasaló: Az egyik hamburgi fellépésen a kínai lámpák lecsapták a biztosítékot. Öt percig nem volt áram a színpadon, és nem lehetett tudni, hogy ebből most mi lesz.
Ezeket a vizuális megjelenéseket, akár klipben, akár koncerten, tudnátok valamelyik másik zenekarhoz hasonlítani?
Miklós: Én nagyon szeretném a The Tubes nevű zenekarhoz hasonlítani, mert az egyik nagy kedvencem. Sajnos nem lehet, mert mi nem vagyunk egy lemezszerződéssel rendelkező kaliforniai art punk zenekar, és a lehetőségeink is sokkal kisebbek minden téren, de hasonlóan önreflexívnek és humorosnak tartjuk magunkat. Függetlenül tőlük, a történelem során már láttunk példát arra, hogy agyaggalambokat lőttek egy koncerten a tömeg feje fölött, meg kocsit robbantottak a színpadon, ilyen előképekhez szeretném valamilyen szinten mérni magunkat a mi kis szerény eszközeinkkel. Habár a legutóbbi időkben bármilyen ötlettel előálltunk, azt megvétózták valószínűleg jogosan környezetvédelmi okok miatt, vagy szimplán tilos lenne megvalósítani. A legutolsó fesztiválos ötletünk az volt, hogy tűzijáték helyett fűmagot lövünk ki, ami annyira nem nagy show-elem, de az üzenete legalább hasznos.
A hatodik stúdióalbumnál észrevehető valamilyen változás, amit az évek során már másképp csináltok?
Miklós: Nagyjából körbeértünk dalszerzésileg, mert az első három lemez az nagyon egyöntetű volt, és elkezdtünk egy kicsit kísérletezni. Az ötödik lemezünk minden téren kilógott a sorból, mert az eredeti stúdiófelvétel sajnos használhatatlan volt. Se a zenekar nem volt olyan állapotban, és a szerencse sem kísért minket, hogy abból élvezhető anyag szülessen, ezért nagyon sok utómunkával kellett abból valamit létrehozni. Ezzel magunk alatt vágtuk a fát, mert csináltunk egy olyan albumot, amiről három-négy számot tudunk maximum élőben játszani. Most visszaértünk megint oda, hogy három hónap alatt összeraktunk egy lemezt. Ebben az is szerepet játszott, hogy volt egy csomó félkész, félrerakott régi dalunk, amit rövid idő alatt össze tudtunk rakni készre, és már csak minimális utómunka volt vele. Azt hittük, már elvesztettük ezt a képességünket, de ismét problémamentesen sikerült összehoznunk egy lemezt.
Vasaló: Ebben az is közrejátszik, hogy a mögöttünk lévő 10 év alatt Miklós, aki írja a dalokat megtanulta, hogy belőlünk mit lehet kipréselni és mit nem. Ma már félkész állapotukban mutatja meg a dalokat nekünk, és a régi időkkel ellentétben egy csomó kört már nem futottunk le, amit a Mau Mau-nál még igen, hogy a próbateremben együtt kísérleteztünk a teljes dallal. Ezek most teljes mértékben hiányoztak, minden magától értetődő volt.
Miklós: Egy könnyen dekódolható, egyenes, különösebb szétgondoltság nélküli, egyszerű de nagyszerű anyagot szerettünk volna összerakni. Ahogy Vasaló mondta, már tudjuk, hogy tőlünk mi várható el. Ami nem hullámvasút sebességgel zakatoló, vágtató szám, az nekünk nem áll jól, nem erőltettük őket. Illetve minden olyan dalötletet elvittünk ebbe az irányba és működtek, úgyhogy ez egy nagyon egyszerű folyamat volt most, különösebb erőlködés nélkül.
Az új lemez teljes egészében:
Az új lemezt élőben először március másodikán lehet meghallgatni az Akváriumban. Részletek a koncert eseményénél és a zenekar Facebook oldalán.
