Változik a világ címmel megjelent Kozma Orsi új nagylemeze. A kilencszámos albumon olyan vendégek szerepelnek, mint Varga Viktor vagy Geszti Péter, és számos dalszerző dolgozott a szerzeményeken. Azokon a szerzeményeken, amiket alább meg is lehet hallgatni, illetve az énekesnő saját szavait is lehet olvasni a lejátszó alatt, ugyanis minden dalt külön kommentált.
Intro/Változik a világ
Nem véletlen, hogy ez a dal a nagylemez címe is. Jól összefoglalja azt, amit érzek a mai környező világgal illetve az élet dolgaival kapcsolatban. Nem lehet nem rezonálni arra, amiben élünk, ami körülvesz minket. Bartalos Jenő szerzeménye jól tükrözi ezt az állapotot, amelyben létezünk, és ez a hangulat áthatja a lemez egészét is, így aztán a koncepcióm az lett, hogy a lemezt úgy építem fel, hogy a végén megismétlem, de teljesen más felfogásban a dalt, egy szál zongorával. Az Intro Somogyvári Dani „szösszenete”, aki a „Változik a világ” című dalt is hangszerelte, nagyon jól elkapta a hangulatot, jól előkészíti a dalt, a kattogás, ami lehet egy óra, de akár egy időzített bomba, kis feszültséget teremt, de feloldja aztán a kezdő nóta.
Táncolj velem!
Szintén egy Bartalos Jenő dal, viszont Moldvai Márk hangszerelésével készült. Márk úgy instruált, hogy énekeljek kicsit úgy, mint egy hisztis lány, aztán a hangszerelésbe belecsempészett egy kis Madonnát és egy kis Nelly Furtadót, és kész is lett egy jó kis tánczene.
Mire vársz?
Ez a lemez legutópisztikusabb dala, Sztevanovity Krisztiánnal közös munkánk. A zene és a szöveg is kicsit világvége hangulat, gépies, és az élet nagy kérdéseit feszegeti: mi a lényeg? Miért élünk itt a Földön? Merre tartunk?
Lefotózlak
Varga Viktorral közös duett. Én nagyon bírom őt, tudom, hogy kissé megosztó személyiség, de a vele való közös munka és beszélgetések alkalmával egy izgalmas, nyitott, kreatív és nagyon jó zenészpartnert ismertem meg benne. A dal egy kis társadalomkritika: ne csak a social media-ban éljük meg az életünket, hanem a maga valójában, mert aztán a végén lemaradunk róla és tényleg csak egy fotó marad emlékként.
Édes mindegy
Somogyvári Danival évek óta dolgozom, nagyon bírom az őrült kreativitását. Egyik stúdiómunka alkalmával mutatott egy gitár témát, ami nagyon megtetszett, ezt bontottuk ki, Tariska Szabi meg írt rá egy édes szöveget, amivel nagyon tudok azonosulni. „A jelszó: azt csinálom, aki vagyok!” Ennyi.
Világgá mennék veled
Ez a dal lassan forrta ki magát, a végső löketet pedig Geszti Péter adta meg neki. Bartalos Jenő hozott egy demót, akkor még csak a refrén szöveggel és dallammal. Rögtön lecsaptam rá. Jenő tovább gondolta és említette, hogy ebbe szeretne egy rap részt és Péterre gondolt. Meg is mutattam neki a dalt, elkezdtünk agyalni, de aztán valamiért abba maradt a dolog. De valamiért nem tudtam elengedni ezt a nótát, és jó pár hónappal ezelőtt újra összerántottam a csapatot kiegészülve Tariska Szabival és Péter vezényletével elkészült a végleges verzió, amelyhez klip is készült Galler András Indián rendezésében és már látható a youtube-on is.
Avas juice
Menedzserem, Bognár Tibi kapott egy flash-t, és elküldte ennek a dalnak a demóját, amelyet Kovacsics Ádám készített azzal a címszóval, hogy érzi, hogy ez a dal jól állna nekem és látja a videóklippet, amit ehhez csinálna. Tovább küldtem Tariska Szabinak, mondván, ne fogja vissza magát, legyen egy kicsit morbid, de humoros szöveg hozzá. Az első verzió tényleg brutál lett, aztán kicsit finomított rajta, a zene pedig brutál brit pop, talán kicsit kilóg a sorból. Az Avas juice elbocsátó „szép” üzenet a kedveshez.
Kösz, hogy jöttél
Kényes témát dolgoz fel Bartalos Jenő szerzeménye. A titkos kapcsolatot, amikor valaki titokban szeret: ennek minden kínjával, romantikájával és őrületével. Nincs feloldozás. Somogyvári Dani nagyon ütős hangszerelést készített, kicsit Lana del Ray világa jut eszembe.
Változik a világ akusztik
Régóta dolgozom Cseke Gábor zongoraművésszel. Több zenekaromban is benne van, akivel még a Cotton Club Singers idején ismerkedtünk meg. Annak idején ezzel a számmal indultam A Dal versenyben és Gábor elkészítette az akusztikus jazz-es verzióját, amit azóta is nagyon szeretek. A lemez utolsó dala viszont ennél is intimebb és letisztultabb, zongora -ének verzió. Bementünk a stúdióba, háromszor eljátszottuk, aztán kiválasztottuk a szerintünk legjobbat. Sikerült elkapnunk a pillanatot, úgy érzem.
