A Trabant együttes aktív évei alatt (1981-1984) mindössze négy koncertet adott, utána egyetlen kislemez és rengeteg másolt kazetta maradt fent. Kultikus státusza azóta is töretlen, a legkülönbözőbb előadók szeretik és dolgozzák fel dalaikat, melyek negyven éve kiadatlanok, most azonban vinylen végre elérhetővé válnak. A Trabant-felvételek későbbi történetének ismeretében – engedély nélküli feltöltések, letiltások, a felvételek megjelenésétől való elzárkózás – a hír, hogy végre legálisan és jó minőségben hallgathatók lesznek – sokaknak fog örömet okozni. A zenekar egyik alapítóját, Vető Jánost kérdeztük.
Hogyan, kitől jött a lemez ötlete?
Egy angol úriember, egy bizonyos Samuel Kilcoyne, az independent Augenblick Press motorja Budapesten egy pincében talált egy Trabant-kislemezt (az egyetlen hivatalos Trabant-hanghordozó). Ez a Xantus János Eszkimó asszony fázik című filmjének (1984) volt a zenéje és csak azért jelenhetett meg, mert a János kiverekedte. Nagyon limitált példányszámban jött ki, nekem például nincs is. Szóval, ez az ember a borítón látta, hogy a Mihály is rajta van a lemezen (Víg Mihály). Kinyomozta a Miskát valahonnan, akkor kiderült neki, hogy a Tarr-filmekhez is ő szerezte a zenét. Majd megtalált engem, valahogy levélben összebarátkoztunk, én elküldtem a Lukinhoz (Lukin Gábor, Trabant-alapító). Közben kiderült, hogy ő életében nem foglalkozott lemezkiadással, csak annyira beleszeretett a zenekarba, hogy most ezt kiadná. Ő eddig csak fotóalbumokat publikált – amikor elkezded ezeket lapozgatni, akkor leesik az állad, hogy milyen speciális ízléssel vannak a képek kiválogatva. Weird. Nem könnyű műfaj, de ez is érdekes, hogy pont egy ilyen publisher érdeklődik irántunk. Végül a lemez a purge.xxx nevű „anti-kiadó” gondozásában jön ki.
Hány szám lesz az LP-n?
Az a terv, hogy három lemez jön ki, az első szeptember elsején, limitált példányszámban. Megkapták az eredeti szalagokat, gyönyörűen kitisztították az Abbey Roadon.
A lemezen az eredeti, tehát a ’84 előtti verziókat hallhatjuk majd, vagy készültek hozzá új szólamok?
A Gábor évek óta tisztogatja, foglalkozik a felvételekkel. Alapvetően az eredetiek, de lesz olyan, amire felkerült egy újabb hangszer.
A borítót most is te tervezed?
Az én fényképeim lesznek a borítókon és a füzetekben, leadtam nekik, de mindenben ők döntenek, nem szólunk bele semmibe: hogy milyen lesz a borító, hogy hány szám lesz és melyek lesznek azok. Lesz Spotify, Apple, Bandcamp meg más online-platform is, ahol hozzáférhetőek lesznek.
Korábban volt megkeresés a Trabant-felvételek kiadására?
Volt egy pár megkeresés, de túl sokat akartak és túl keveset ígértek – nem pénzben. Meg az egésznek valahogy nem volt jó íze. Én világéletemben ingyen adtam a Trabantot mindenkinek és mindenki más is a zenekarból. De az, hogy a mi munkánkon mások nyerészkedjenek, az picit ciki. Ez meg egy fair business ezekkel az angolokkal.
A másik alapító, Lukin Gábor volt eddig az, aki a szigorúan elzárkózott a Trabant-felvételek számára nem megfelelő módon való felhasználásától, kiadásától. Ebbe a lemezbe könnyen belement?
Nem. Nem könnyen. Annak idején ingyen adtuk, másoltuk a felvételeket. De amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek. Hogyha mi ingyen adjuk, az nem jelenti azt, hogy más önmagát reklámozva is ingyen adhatja. Szóval kábé erről van szó. És ebben a Gábornak teljesen igazat adok. Én nem vagyok egy ilyen háklis pacák, egyébként ő sem, ez igazából csak egy ilyen célzás volt, hogy „figyelj, te se szeretnéd, ha veled ezt csinálnák”.
Marietta és Mihály hogyan állt a lemez ötletéhez?
A zenekar három tagú. Marietta, Gábor és én. Egy balatonszepezdi, kora nyári estén hoztuk meg a döntést, hogy zenekart csinálunk. Erről a pillanatról fotóim is vannak. De teljes joggal hívhatják magukat Trabantosnak azok, akikkel együtt készítettük a felvételeket: Víg Miska, Másik János, Magyar Péter, Menyhárt Jenő, Hajnóczy Árpi, Dönci, Farkas Zolika, Ipacs, Grandpierre Attila, Újvári János, Kecskés Kriszta, Urbán Mariann, Xantus János és persze Hunyadi Károly – mindenek felett.
Akkor ti hárman hoztatok a lemezkiadásról is döntést?
Még ez sem, mert a Miska ugye a repertoárnak egy jelentős részét írta, ahogy én is, de mi mindent odaadtunk a Gábornak, hogy intézze ő ezeket, mert ő képes ügyvédekkel beszélni, szerződéseket írni stb. Most az angolokkal is ő intézi a dolgokat. Már jóval korábban bejelentette az Artisjusnál a Trabant-szerzeményeket szerzőkkel és közreműködőkkel. A mai napig vannak ismert előadók, akik játszanak Trabantot és meg se említik, hogy ez nem az ő szerzeményük. Milyen alapon?
Ezek negyvenéves számok, van szerző, amelyik nem szeret már a régi dolgaival foglalkozni, Január Herceg (született: Baksa-Soós János) is elzárkózott a Kex számaitól. Gyerekgyümölcsnek nevezete őket. Benned nem távolodtak el ennyi év távlatából az akkori alkotásaitok?
Ez nem gyerekgyümölcs, mi fiatal felnőttek voltunk, amikor a Trabantot csináltuk. Ezek baromi jó számok, jó szövegünk van, a Marietta hangja csodálatos, a zenekar briliáns. Miért ne? Nem kopott el. Van olyan, ami elkopik. Ez valahogy nem kopott el. Ez olyasmi, mint a korai Iggy Pop vagy a Velvet Underground. Nem tudom, hogy mitől van. Január Herceg persze unta már a Kex-dalokat, de emlékszem, amikor először hazajött az emigrációból, akkor még azért ha előkerült egy gitár, akkor lejátszott egy Kőműves Kelement vagy egy Csillagokat. Mikor ’79 után elmentek a Lukinnal Amerikába – utána már tényleg csak indián-zene volt.
Alkottok még együtt?
A Marietta például itt volt 2011-ben, akkor volt az a két koncert a Balatonnal, de azóta nem. De Gáborral pár éve csináltunk egy számot, a Kiss Llaci és a Hunyás (Hunyadi Károly) is benne van. Ilyen szempontból ez egy élő zenekar. Ez a szám gyönyörű, a Hunyás írta, küldött nekem egy kis darabot, amin ukulelén játssza. Elkezdtem dolgozni rajta, nagyon szeretem ezt az „audio to MIDI” dolgot, hogy mondjuk ukulelézek, de mégis „trombitálok” vagy „dobolok”. Ezzel egy kicsit megpöfékeltem, majd elküldtem a Gábornak, aki finomított rajta – szerintem engem teljesen kivett és már csak ő van benne (nevet), de mindenesetre nagyon szép zene lett. Először én próbáltam ráénekelni, de nem sikerült, így megkértem a Kiss Llacit – aki akkor még Sydney-ben volt –, eleinte nagyon húzta a száját, hogy inkább a Marietta, de aztán belement.
Tényleg, miért nem a Marietta?
Elküldtem neki a szöveget, meg azt az első kezdeményt, de nem reagált. Ő egy buddhista papnő, meg nagymama, nem ér rá ilyen hülyeségekkel foglalkozni.
Gábor zenél?
Ő egy templomi orgonista. Briliánsan blattol és nagyon jól tud játszani bármit, bármilyen klasszikust, bármilyen kortársat. Nagyon szeret kottákkal foglalkozni és tud is. Például most mutatták be a Los Angeles-i operában azt a balettet, aminek ő csinálta a hangszerelését. Arnold Schönberg veje is zeneszerző volt, csak nem olyan híres, a padláson maradtak a művei, de valamelyik rokona megtalálta, Gábor meg szétszedte a partitúrát hangszerekre, megcsinálta úgy, hogy egy nagyzenekar tudja játszani. De előtte még összerakta szuper pluginekkel, erre gyakoroltak aztán a balett-táncosok. Megjelent lemezen is. Ez nem akármilyen dolog, főleg ott kint.
Hallgatsz Trabantot?
Csak azért, mert nagyon belelendültem ebbe a videómaszatolásba. A régi számokhoz is készítek és fel is töltöm őket a csatornámra. Meg persze most a lemez miatt, meghallgatom, hogy miket válogattak össze.
Meglep, hogy újabb generációk is szeretik a Trabantot?
Nagyon is meglep. Az lep meg a legjobban, hogy még mindig élő az egész, aktuális egy csomó szöveg.
Arról tudsz, hogy sokan dolgoznak fel tőletek?
Hát, hallom hírét, és valami eljut hozzám. Most mit csináljak? A zene mindenkié.
Ez negatív vagy inkább pozitív?
Nem találkoztam még olyannal – talán csak egy-két kivétellel–, ami tetszett. Sajnos.
A Totoro például tetszik?
A Totorótól volt olyan, ami tetszett, meg volt ez a… nem is tudom, olyan furcsa nevük van… Mayberian Sanskülotts. Egyébként Dániában hallottam egy Trabant nevű izlandi metálegyüttest. Odamentem hozzájuk és legnagyobb meglepetésemre tudtak rólunk.
Melyik számokat hallanád szívesen a lemezen?
Én a Trabantnak a legkorábbi cuccait szeretem. A legeslegkorábbi az én hangzásvilágom. Ahol nincs igazi dob, még dobgép sincs. Amúgy a „mátyásföldi filmzenekar” volt a legprofibb. A Filmgyár az Eszkimó asszony fázik filmhez kibérelt nekünk egy házat Mátyásföldön, ahol egy hónapig próbálhattunk és közben vettünk fel sok mindent. Állati jó volt akkor a zenekar.
Vannak saját fellépéseid. Játszol ilyenkor Trabantot?
Tegnapelőtt játszottam a Hunniában egy Balaton-koncerten egy Trabant-számot. Marha édes közönség volt. Jól éreztem magam. Jó volt a kommunikáció. Bedobtam a Honthy Hannát…
(Az első Trabant-nagylemez szeptember elsején jön ki a purge.xxx kiadásában és itt rendelhető meg.)
A Trabantról már született egy dokumentő, az itt érhető el:
