Nem első alkalommal nyúl vissza Bródy János a múltba egy-egy jól sikerült daláért. Előző albumán is remekül szóltak az újraértelmezett felvételek, a sorozat pedig idén sem szakad meg. Ősszel megjelenő új nagylemezének egyik dala, A város, Koncz Zsuzsa 1974-ben megjelent, Gyerekjátékok című albumának gyöngyszeme. A „Bródyológusok” azonban tudják, hogy a dal eredetileg az 1973-ban bemutatott Locsolókocsi című filmben szerepelt először, igaz akkor még Tolcsvay László énekelte. A legújabb változat hangulata jól illik a karantén sújtotta város elnéptelenedett képeihez, és csak a két utolsó sor módosítása jelzi, hogy ma is érvényes üzenete van a dalnak. Premier a hajtás után!
A dal egyben előzetes jelentés arról, hogy javában folynak az új nagylemez felvételei, mely a tervek szerint ősszel kerülne forgalomba egyidejűleg CD és LP (vinyl) formátumokban. Addig is bízzunk abban, hogy rendbe jönnek majd a dolgaink, hiszen az alagút végén ott a fény.
A város
A város, ahova hívlak, nincs a térképeken
Ne kérdezd, hol van, ha akarsz, jöjj velem
Eltévedt utcák, rejtett udvarok
Színes tűzfalak közt érzem, otthon vagyokRövidlátó lámpák magányos tereken
Vén mogorva ajtók kitárulnak nekem
Zárkózott pincék, kopasz háztetők
Titokban őrzik az elveszett időtA kávéházban fedett futballpálya van
Fagylalt kapható a kapuban
Az utca sarkán néhány bohóc mindig áll
Rögtönzött műsoruk csupa bájFöldig érő lányok, kivágott fiúk
Kéz a kézben járnak, ha nincsen bánatuk
Álmodó házak és álmos emberek
Fáradtak mindig, különben kedvesekAz ablakokban rendezett az előadás
Sokféle műfajt megtalálsz
Itt élek én is, ahol szabadon száll a dal
A városban, mely ápol és eltakar
