Varga Zsuzsa újra szólóban. Az énekesnő utoljára 2013-ban jelentkezett saját számmal, a bemondogatós Apád mindig-gel, aztán évekig a Stopsonic nevű trióval dolgozott dalszerző, szövegíró, frontember poszton. Chilles-elektronikus albumukat, a Jewel Hunter-t több budapesti klubban bemutatták élőben is az elmúlt években.
Varga hat évig külföldön dolgozott, de a tavaly indult kényszerű otthon- és egyedüllét közben számokat kezdett írni, amik nagyon személyesek, saját sztorikat mesélnek el. Az első kimásolt maxi még nem ezekből, hanem egy pár éve félbehagyott, Kovács Péter társszerzővel írt, szakításról, elengedésről szóló dal. Az éneket egy vintage csöves mikrofonnal vették fel, a fő hangszer pedig a gitár, ami adta az ötletet, hogy a szám legyen koszos, ’70-es évek filmzenés hangulatúra hangszerelve, keverve.
A Ghyczy Csongor készítette animációs film, noir-os hangulatú videóklip is ebben a vintage világban kalandozik, képi nyelve elég szépen mutatja be, mitől és hogyan búcsúzik Varga Zsuzsa, és közben a beleszőtt Bonnie és Clyde-szerű történetmesélés is vesz egy csavart a történet végére.
