Október 14-én, szombaton ismét Isolation Budapest. Az Akvárium Klub és a Liszt Ünnep közös szervezésű, egynapos klubfesztiválja a tavalyi, nagy sikert aratott debütáláshoz hasonlóan izgalmas fellépőgárdával várja a közönséget a késő délutáni óráktól egészen hajnalig. Az idei rendezvény főszereplői olyan nevek lesznek, mint az amerikai alternatív R&B színtér figyelemreméltó alakja, Nick Hakim, a világszerte egyre nagyobb közönséget vonzó punk-rap műfaj egyik legérdekesebb képviselője, Wu-Lu, a futurisztikus, elektronikus, indusztriális hiphopban utazó producer és énekesnő, Coucou Chloe, vagy a brit indie rock zenekar, a Panchiko, akik a könnyűzene teljes történetének egyik legmeghökkentőbb pályafutásával büszkélkedhetnek. A folytatásban velük ismerkedhettek meg kicsit bővebben, de természetesen szóba hozzuk az este többi fellépőjét is.
Nick Hakim – NagyHall, 23:30
Az amerikai énekes-dalszerző és producer Nick Hakim 2014-ben megjelent első, kétrészes EP-je – Where Will We Go (Part I) / Where Will We Go (Part II), majd három évvel később napvilágot látó, Green Twins című első teljes albuma óta a pszichedelikus soul egyik legígéretesebb előadójává avanzsált, nem véletlenül. A chilei és perui felmenőkkel rendelkező Hakim, akire visszaemlékezése szerint szülei révén gyerekkorában a legváltozatosabb zenei stílusok hatottak, 17 évesen kezdett el énekelni egy templomi kórusban, majd autodidakta módon megtanult zongorázni, és nem sokkal később a Berklee College of Music hallgatója lett. Még az intézménybe járt, amikor megjelent első két EP-je, melyeken lényegében már hallható mindaz, amivel azóta is megalapozta egyediségét: az énekes lényegében alapanyagként tekint bármilyen zenei motívumra, legyenek azok nem túlgondolt gitárriffek, programozott dobok, analóg szintibasszusok, vagy akár gospelkórusra emlékeztető, többszólamú vokálok. Green Twins című albumát többen a tágabban értelmezett alternatív R&B stílus egyik legjobb lemezének tartják, megjelenésekor olyan orgánumok emlegették az év műfaji produkciói között, mint a The Guardian, a Pitchfork, vagy az NPR. Azóta olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Anderson .Paak, Erykah Badu, vagy Roy Nathanson, akivel 2021-ben Small Things címmel közös lemezt is készítettek. Legutóbbi albuma, a talán minden eddiginél intimebb hangulatú szerzeményeket tartalmazó Cometa 2022-ben jelent meg, mellyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „különböző szempontokból íródott romantikus dalok gyűjteménye”. Koncertje bátran ajánlott mindazoknak, akik vevők az érzelemgazdag, személyes, ugyanakkor bátran kalandozó hangszerelésű zenékre.
Wu-Lu – NagyHall, 22:00
A műfaji elvárásokat figyelmen kívül hagyó, széles spektrumot felvonultató produkció nemcsak Nick Hakim sajátja. A dél-londoni Brixtonból származó Miles Romans-Hopcraft, művésznevén Wu-Lu saját magára „műfajagnosztikusként” hivatkozik, és eddig megjelent anyagai, a saját kiadásban megjelent bemutatkozó lemez, a Ginga (2015), az azt követő két EP – N.A.I.S. (2018) S.U.F.O.S. (2019) -, illetve Loggerhead című első hivatalos albuma (2022, Warp Records) hallatán zeneértő legyen a talpán, aki megmondja, mit is hall éppen. Dalaiban ugyanúgy megtalálhatók a grunge, a post-punk, az alternatív rock elemei, mint a dub, a trip hop, a drum and bass, az absztrakt hiphop és a downtempo elemei. Persze ez nem véletlen, hiszen Romans-Hopcraft művészcsaládból származik. Édesanyja kortárs táncművész, édesapja, Robin Hopcraft pedig a reggae, dub, afrobeat és jazz hatásokat mixelő, máig aktív Soothsayers zenekar egyik vezetője, alapító trombitása. Ennek megfelelően Miles, mondjuk úgy, inspirációdús környezetben nőtt fel; ugyanúgy hatással volt rá a skateboard és a graffiti szubkultúra, mint gyakorlatilag bármilyen zene, amivel találkozott, az alternatív metaltól a dubstepig.
DJ-zni a Scratch című dokumentumfilm hatására kezdett el 13 éves korában, majd a Monster Playground nevű hiphop duó egyik tagja lett. Hivatalos bemutatkozó szólólemeze, ahogy ez már szóba került, 2022-ben jelent meg a Warp Records gondozásában. A Loggerhead elkészítése egészen formabontó módon kezdődött: Wu-Lu valamikor 2020-ban egy üres kocsmában lógott, amikor hirtelen rátalált az ötlet, hogy a hely teljesen alkalmas lenne lemezfelvételre is. Beszerzett gyorsan egy keverőpultot, majd odahívta zenésztársait egy kis jammelésre, ami aztán másnap reggel 7-ig tartott. Ekkor írták a Broken Homes riffjét, ami később az egyik felvezető kislemez, és az album záródala lett. A környéken lakók ugyanakkor egy idő után panaszkodni kezdtek a lárma miatt, ezért a csapat elhagyta Londont, és Norvégiában folytatták a munkát, ahol összesen 40 dal demóját rögzítették, majd ezek közül választották ki a Loggerhead 12 tételét. Wu-Lu és zenekara azóta már olyan fesztiválokon lépett fel, mint a Glastonbury, vagy a Roskilde, így emlékezetes előadásra számíthatunk tőlük az Akváriumban is.
Coucou Chloé – KisHall, 23:55
Ha már kísérletezés, az említettektől ezen a téren semmiben sem marad el a Londonban élő francia zenei producer, énekes és DJ, Chloe Erika Jane Olivié, művésznevén Coucou Chloé. Chole Biotban, egy dél-franciaországi faluban nőtt fel, gyermekkorában sokat zongorázott, majd Nizzába költözött, ahol kortárs művészetet tanult. Egyetemi évei alatt kezdett komolyabban foglalkozni a zenével, ennek következtében tanulmányait nem is fejezte be, és nem sokkal később áttette székhelyét Londonba.
Amit csinál, gyakran nevezik dekonstruált klubzenének, melyben egyaránt felbukkan az elektronika vagy az indusztriális hiphop hatása, gyakran kifejezetten absztrakt, nyugtalanító hangmintákkal az állathangoktól a vonós hangszerekig, olykor skizofrén, elidegenedett hangulatú, recsegősre effektezett, futurisztikus vokálszólamok társaságában. Chloé – aki Shygirl-lel és Sega Bodega-val együtt a Nuxxe zenei kollektíva és lemezkiadó alapítója is egyben – 2016 óta számos más kollaboráció és kislemez mellett öt EP-t jelentetett meg szólóelőadóként, fellépése szintén nehezen kihagyhatónak ígérkezik.
Panchiko – KisHall, 22:15
A nottinghami indie rock csapat, a Panchiko pályafutásának története alighanem az egyik legjobb példa arra, hogy lehetetlenek márpedig nincsenek, még a nem épp kiszámíthatóságáról híres popszakmában sem. A zenekar a kilencvenes évek végén alakult, akkoriban 16-17 éves gyerekkori barátokból. Zenéjükre, melyben egyaránt fellelhetők az indie rock, a shoegaze, noise pop, vagy a trip hop elemei, többek között olyan elődök voltak hatással, mint a Radiohead, a Super Furry Animals, az Ultrasound, a Joy Divison, a Nirvana, a The Beatles, a New Order, de komoly inspirációik között emlegették a japán manga- és anime sorozatokat, a Ghibli stúdió rajzfilmjeit is. Nem meglepő, hogy a zenekar neve is a pacsinko nevű tradicionális japán játék – egyfajta függőleges flipper, amit játéktermi gépekkel és nyerőautomatákkal is játszanak – elírt változata.
Kezdetben feldolgozásokat játszottak helyi kocsmákban, ahol annak ellenére léptek fel, hogy kiskorúak lévén be sem léphettek volna ezekbe a műintézményekbe. Felléptek mindenféle tehetségkutatókon, de soha nem nyertek, és ritkán kaptak pozitív visszajelzést. Egy balul sikerült stúdiózás után végül a tagok hálószobáiban, meg a szülői házak pincéjében, olcsó eszközökkel vették fel az első EP-jüket, ami a D>E>A>T>H>M>E>T>A>L címet kapta, és 2000 júniusában készült el, illetve jelent meg összesen úgy 30 másolt példányban, hogy végül úgynevezett elveszett műként* az egyik legmisztikusabb hangfelvétellé váljon. Az anyagot egyrészt barátok, ismerősök között osztották szét, és bár elküldték az anyagot néhány kiadónak is, nagy figyelmet nem keltettek vele, mindössze egy érdeklődés érkezett egy Fierce Panda Record nevű cégtől, de szerződés abból sem lett. Ezek után felvettek még további három dalt egy második, Kicking Cars című EP-hez, de azt már ki sem adták: 2001-ben végül feloszlottak, és csak a gitáros-billentyűs Andy Wright folytatta a zenélést.
Nem is történt semmi egészen 2016-ig, amikor is a 4chan.org nevű képmegosztó oldal üzenőfalán egy felhasználó, aki egy nottinghami jótékonysági üzletből vitte haza a D>E>A>T>H>M>E>T>A>L EP egyik eredeti példányát, információkat kért az anyagot készítő zenekarról, mivel – ahogy posztjában fogalmazott – tetszett, amit hallott, és nagyon érdekesnek találta azt, és még a legobskúrusabb lemezek esetében is találni egy-egy netes hivatkozást, fórumos említést, vagy régi Myspace-profilt, de a Panchiko kapcsán semmi ilyen nem volt fellelhető, az eredeti kiadás borítójában pedig csak a tagok keresztnevei említődtek.
Néhányan azt gondolták, hogy az egész sztori valamiféle gerillamarketinges trükk, de aztán egyre többen kezdték kutatni az EP megjelenésével kapcsolatban fellelhető információkat, illetve megosztani az anyagot, ami igazi kultuszkiadvánnyá vált anélkül, hogy a zenekar egykori tagjai erről tudtak volna. Ezt csak fokozta, hogy 2017-ben a YouTube-ra is felkerültek a dalok, akkor már rövid időn belül több százezres megtekintést produkálva. Végül egy, az eredeti vásárlás helyéről származó vonalkód vezette nyomra az akkorra már kisebb közösséget alkotó csapatot, ami alapján sikerült leszűkíteni a kört egészen addig, hogy egy Nottinghamből, közelebbről Sherwoodból származó, Owain nevű zenészt kell keresniük – nyilván azért is, mert ő neve kevésbé gyakori, mint az Andy, a Shain és a John. Owain Davies, a Panchiko korábbi énekese 2020 január 21.-én kapta meg az üzenetet a csapat egyik tagjától, a zenekar többi tagja pedig rajta keresztül értesült arról, hogy tinédzserként felvett EP-jük tudtuk nélkül többszázezres rajongótáborra tett szert.
Miután az eredeti feltöltés egy már eléggé elhasználódott CD-ről történt, Wright első lépésként megpróbálta remasterizálni az anyagot, amivel kezdetben, miután az eredeti szalagok nem voltak a birtokában, csak mérsékelt eredménnyel járt, de aztán egy barátjától sikerült megszereznie egy jobb állapotban megőrzött példányt. 2020. február 16.-án hivatalosan is felkerült az újrakiadás a Bandcampre, ami tartalmazta a kiadatlan Kicking Cars EP dalait, valamint az eredeti feltöltést, ugyanis sokan úgy gondolták, a CD állapotából származó zaj hozzátesz az atmoszférához.
Davis, Wright és a basszusgitáros, Shaun Ferreday csakhamar újjáalakították gyerekkori zenekarukat. Miután eredeti dobosukat – róla semmit sem tudunk azon kívül, hogy a keresztneve John, és hogy a zenekar feloszlása után beállt a seregbe -, akivel semmilyen kapcsolatuk nem volt, nem sikerült felkutatniuk, Robert Harris gitárossal és John Schofield dobossal egészültek a zenekar ma is érvényes felállásában. 2020 júniusában megjelent az első új dal, a Machine Gun Drums, majd egy hónapra rá kihozták a Ferric Oxide (Demos 1997-2001) című válogatást. Elsőként szülővárosukban, Nottinghamban léptek fel 2021. december 6.-án, 2023 májusában pedig, 26 évvel a megalakulás után megjelent bemutatkozó nagylemezük, a Failed at Math(s). Azóta már túl vannak két turnén az Egyesült Államokban, és idén október 14-én, különös történetük során először, Magyarországon is fellépnek majd.
Persze ezzel még távol sem értünk a végére, hiszen a fentebb említetteken kívül is rengeteg, nem mindennapi produkció várja a közönséget. A tavalyi Isolation Budapesten fellépő Efterklang énekese, Casper Clausen idén a The Wild Stage című színdarab főszereplőjeként tér vissza a fesztiválra. A mű az intimitás újrafelfedezését és az elveszett lelkekkel való újraegyesülést hagsúlyozza, miközben – a holland Theaterkrant véleménye alapján – a pop esztétikai elemeit a műsorba emelve olyan felejthetetlen élményt nyújt, mintha egy ikonikus MTV-klipet néznénk a zenei videók hőskorából.
Akiknek szimpatikus Nick Hakim munkássága, azoknak szintén ajánlott a fiatal angol multiinstrumentalista, graffitiművész és modell Cosmo Pyke könnyed jazz és two tone fúziós zenéje, vagy a portugál újhullámos jazz szcéna legkiemelkedőbb alakja, Pedro Alves Sousa szaxofonos, aki a sötét elektronikát, a törzsi hangulatokat, a pszichedeliát és a jazzt ötvöző Má Estrela projektjével érkezik az eseményre. A norvég Pom Poko szintén képzett jazz-zenészekből áll, azonban az általuk játszott, semmihez sem hasonlítható popzenét inkább a math rock, post punk és a nyugat-afrikai zenei stílusok irányából közelítik meg. Az amerikai Danz CM fka Computer Magic – Danielle Johnson, multiinstrumentalista előadó és producer, egyben a Synth History magazin alapítója – kísérletezős, szintipopot és indie rockot ötvöző zenéje, sci-fi-vel átitatott zenei és vizuális koncepciója szintén egyedi színfolt lesz az egyébként is színes palettán. Jön az európai garázs-rock színtér egyik legkiemelkedőbb zenekara, az Iguana Death Cult, és az állandóan virágzó, ám csúnyán alulértékelt brit hardcore szcéna hősei által alapított Chubby and the Gang is tiszteletét teszi végre Budapesten.
A nemzetközi felhozatal mellett remek hazai előadók is fellépnek a fesztiválon, így az Isolation Budapest keretein belül konkoi atmoszferikus, meditatív állapotot teremtő repetitív folyamatzenéje most először szövegekkel egészül ki a Platon Karataevből ismert Balla Gergely tolmácsolásában. Nóvé Soma a jazzballadák mesterétől, Chet Baker-től játszik majd dalokat a The Chet Baker Special by The Night Of The Vampire koncert keretein belül, de érkezik az újhullámos hiphopot az alternatív, kísérleti végéről megfogó, a szubkultúrák és a zene autentikus ünneplését zászlójára tűző Wavy kollektíva, és a kiirthatatlan, hihetetlenül zajos darázsfaj is, a Darage!
Részletes programbontás:
NAGYHALL
18.30 Pom Poko
20.15 Cosmo Pyke
22.00 Wu-Lu
23.30 Nick Hakim
KISHALL
17.30 Darage
19.00 Iguana Death Cult
20.45 Chubby and the Gang
22.15 Panchiko
23.55 COUCOU CHLOE
AKVÁRIUM LOKÁL
17.00 konkoi x Balla Gergely
18.00 Pedro Alves Sousa
19.45 Danz CM
21.30 WAVY
23.00 The Chet Baker Special by The Night Of The Vampire
BISZTRÓ
00.45 The Wild Stage
*Az „elveszett mű” kifejezést az angol „lost media” kifejezés magyarítására használta a szerző. A lost media egy gyűjtőfogalom, amit a megsemmisült, elveszett, vagy a nagyközönség számára elérhetetlen médiumokra – filmek, zenék, számítógépes játékok, elektronikus adatok, stb. – használnak. Elveszett műnek számít többek között az Egyesült Államokban készített némafilmek jelentős része, az olyan, szalagra rögzített tévéadások, amiket a hatvanas- hetvenes évekig alkalmazott gyakorlat szerint egy idő után letöröltek, hogy a kifejezetten drága mágnesszalagot új felvételekhez használhassák, vagy akár azok a digitális tartalmak, amik mára elavult adathordozók és fájlkiterjesztések okán nem, vagy nagyon nehezen hozzáférhetők.
További információk az Akvárium és a Liszt Ünnep weboldalain!
