Hattyúdal helyett – The Walkabouts-lemezkritika

The Walkabouts – Travels In The Dustland
(Glitterhouse/IndieGo)

Az amerikaifolk-alapú rockandrollbandák egyik legeslegjobbja, a 84-ben alakult seattle-i Walkabouts is a Sub Popnál kezdte, de kilógtak rendesen a grunge-sorból. Kicsit múlt időben beszélhetünk róluk, Chris Eckman, az együttes motorja, dalszerzője, énekes-gitárosa jó évtizede Szlovéniában él, és el is van foglalva millió projektjével. A Walkabouts 2005-ben adta ki a karcos Acetylene-t, amit sokáig hattyúdalnak gondoltak ők maguk is, valamint két éve egy dupla válogatással szinte még rá is erősítettek erre, ahol a best of mellett hasonszőrű bandák dolgozták fel kedvenc Walkabouts-dalaikat.

Hirdetés

Aztán Christ nem hagyta nyugodni a dolog, hazalátogatott, és kiderült, hogy van még szusz a régi társakban, és össze is raktak egy olyan lemezt, ami a legjobb albumaik mellé helyezhető. Persze, mivel friss, és tényleg csodálatos lett, szeretném azt mondani, hogy ez a legjobb, az életmű csúcsa, és miért is ne.

Azon kívül, hogy Carla sem vesztette el a hangját, dalokban és hangszerelésben is mindent megkapunk, amit nagyon szeretünk tőlük, gazdagon rétegzett muzsikát, folyam-mély sodrást, elszállást, pszichedéliát, frenetikus hangszeres játékot, és szerencsére az a nyughatatlanság sincs sehol, amit kifejezetten nem szerettem az előző lemezben. Megint ők a legjobbak az amcsi folkban, talán egy új fejezet nyílik most a zenekar életében, a „felütés” mindenesetre hibátlan.