Az indie-pop színtér egyik legnagyobb idei slágerét jegyző svéd Mando Diao novemberben ha nem is Magyarországon, de tiszteletbeli zenei másodfővárosunkban, Bécsben koncertezik. Ezen esemény kapcsán beszélgettünk többek közt új albumukról és válogatáslemezükről, a kísérletezésről, a dalszerzésről C.J. Fogelkou basszistával.
Elég masszív turnén vagytok…
Hát igen, elég durva.
Hogy bírjátok? Nem lesz elegetek egymásból?
Nem tök jó az egész, az érzés, amit ad. Most nagyon jó élő show-val utazunk, szeretjük az egészet, így kevésbé fárasztó.
Találtok időt mindemelett a kreatív munkára? Születnek új dalok?
Igazából sosem voltunk az a fajta zenekar aki leül, és 3-tól 4-ig dalokat ír. Ezt nem lehet kiszámolni, hogy mikor jön. Nem kell ehhez sok idő, egyszercsak jön. Ez még a buszban is megy.
Akkor eléggé gyorsan dolgoztok.
Hát turné közben nem sok időnk jut rá, de még így is folymatosan születnek dalok, szóval végülis igen.
Mesélj egy kicsit a Malvolence of Mando Diao című válogatáslemezetekről, amely most jelent meg. Miért fontos nektek ez a kiadvány?
Nagyon kedveljük azokat a számokat amik rákerültek, és fontosnak éreztük, hogy összefoglaljuk azt az időszakot a B oldalak tükrében. A rajongók is örülnek neki, mert egyben megkaphatják, meg aztán ott a koncert-DVD is, mindenkinek jó ez.
A koncert amelynek kapcsán beszélgetünk, Bécsben lesz, mi azonban magyar magazin vagyunk, és sok magyar is részt vesz majd a bulin. Amikor fiatalabb voltál, jártál át a kedvenc zenekaraid kedvéért másik országba, hogy ott láthasd őket?
Igazság szerint nem voltam az a nagyon bulizós arc. Az idő jórészében otthon játszogattam magamnak, saját zenékkel foglalkoztam. Kevés koncertre mentem el.
Az idén megjelent ‘Give Me Fire’ kérdés nélkül a legsiekresebb lemezetek idáig. Ezzel párhuzamban érzitek, hogy a közönségetek megnőtt?
Ez számunkra is nagy dolog, bár sok változás volt körülöttünk, a kiadónk is új. Remek dolog kevesebb kötötséggel dolgozni, a kreatív szabadság nagyon inspiráló tud lenni, és tudtuk, hogy ez a lemez mindannyiunk számára különleges lesz. Az pedig, hogy ilyen sikeres lett, igazolás arra, hogy mennyivel jobb a magad elképzelései alapján dolgozni.
Sala Salazaar produceri jelenléte egészen érdekes tényező az album kapcsán, és sok új hang is megjelent így a zenétekben. El tudsz képzelni egy radikálisabb váltást a zenekari hangzást, esetleg stílus vagy hangszerparkot illetően?
Igen, az utóbbi lemezünkön sok az rnb illetve hiphop hatás, mindemellett igyekeztünk megőrizni a mindenkori rock and roll mentalitást is. Ez a cél a későbbiekben is, és mint ahogy a ‘Give Me Fire’ esetében sem, ezután sem fogunk elzárkózni az újdonságoktól, ha éppen olyanunk lesz.
Milyen jellegű zenéket hallgattok mostanság? Említetted a hiphop, az rnb-t, ezek pörögnek?
Igen, elég sok ilyesmi, fekete-amerikai zenék. Meg aztán ki tudja miért, de nagyon sok Pink Floydot hallgatok mostanában. Sok kísérleti és filmzenét is kedvelek.
Vannak olyan különleges helyek ahová nagyon szerettek, vagy szeretnétek visszamenni?
Én nagyon szeretnék mégegyszer eljutni Santiagóba, ott Chilében igazán jó volt zenélni.
Van a zenekarral kapcsolatban az a mendemonda, hogy a hosszúra nyúlt zenekari előélet részeként, de már közvetlenül az első nagylemez előtt hosszú ideig (van ahol ez 14 hónapként szerepel, de van ahol csak 6) egy nyaralóba zárkóztatok, írtátok és rögzítettétek a dalokat. Ez tényleg megtörtént? Mennyi idő volt tulajdonképpen?
Az remek időszak volt, nagyon jül éreztük magunkat. Tényleg, életünk egyik legszebb időszakaként emlékszünk vissza rá. Folyamatosan tudtunk koncentrálni a zenei szempontból fontos dolgokra. Magát a lemezt 9 hónapig készítettük, de ugye hosszú ideje létezett már valamilyen formában a zenekar, sok dalt pedig onnan mentettünk át.
Mostmár tíz éve jelen vagytok a zeneiparban, nem fáradtatok még bele? Kitart még a kezdeti idkre jellemző általános lelkesedés?
Hát már nem ugyanaz az érzés, de azért gond nincs, nem fáradtunk el. Néha kivesszük a szabinkat, de élvezzük, amit csinálunk.
Mi jut eszedbe a Lángoló Gitárok kifejezésről?
Hú, hát nem is tudom, Having fun, talán!
Gyújtottatok már fel gitárt?
Azt nem, de párat már széttörtünk! (nevet)
