A nő örök – Garbage-lemezkritika

A topsikeres és a válságos évek, majd 6 év viszonylagos csend után visszatért a Garbage. A rajongóknak és a zenekarnak ez mindenképpen jó, de aki nem ismerte őket eddig, azoknak továbbra is az első két albumot ajánlanánk.

A zenekart 1994-ben összerántó sztárproducer és dobos, Butch Vig (Nirvana: Nevermind, ugyebár) a Garbage 2005-ös, vérszegény Bleed Like Me albuma után arra jutott, a zenekarnak most már tényleg szüksége van némi kis szilenciumra. Legalábbis, ha szeretne még olyan pompázatos albumokat az asztalra letenni, mint az 1995-ös bemutatkozó nagylemez és az 1998-as Version 2.0, vagy minimum olyan szimpatikust, mint a 2001-es, cseppecskét haloványabb, de még így is eléggé ütős Beautiful Garbage.

A 2010 végén elindult kreatív alkotói folyamatnak idén lett meg a gyümölcse, az ötödik Garbage nagylemez, a Not Your Kind of Love. A zseniális első két album minőségét meg sem közelíti, de még a Beautiful Garbage mögött is elmarad. Azonban némi reménykedésre ad okot – amennyiben tervez még magával a zenekar a jövőben –, hogy a szimplán unalmas és önismétlő Bleed Like Me-t viszont simán veri. Pedig a Not Your… is fulladhatna unalomba, hisz a recept semmit sem változott az évek során. A Garbage ugyan odafigyel a jelen hangzásvilágára, a trendekre, kis túlzással mégis mondhatjuk róla azt, ez a lemez készülhetett volna pár évvel korábban is. semmi olyat nem hallunk rajta, amit már ne halottunk volna tőlük. Ugyanakkor a számok, néhány kivételtől eltekintve se végig ugyanazon a színvonalon muzsikálnak, olyan dalok is a lemezre kerültek, amik az ezredfordulón „csak” egy-egy kislemez b-oldalán végezték volna. de valamiért mégis működik az egész, és jó hallgatni az ötödik Garbage-albumot. Nyilván ki voltak már éhezve egymásra és ez az elsöprő megszólaláson hallatszik is. Szuperprofi zenészekről van szó, akik a szart (vagy a semmitmondó számokat, lásd Bleed Like Me) is meggyőzően tudják elővezetni. Na és végül, de nem utolsósorban ott van a Garbage jolly jokere, az énekesnő Shirley Manson, ez az őrült, harsány, szemrevaló és különösképpen vonzó, egykori mangalány, aki időközben igazi karcos kis nővé cseperedett, a régi formájához illő, igazán vadító, rakkenroll MILF-é. Mint ahogy régen, úgy most is az övé a főszerep: jó hallani érces, erőteljes hangját, és látni is zsibbasztó élmény – csak egyelőre kevés a klip az új lemezhez.

Én személy szerint őszintén remélem, a zenekar ötödik nagylemeze csak a bevezetője egy második, az elsőhöz hasonlóan nagyszerű, pár évre szóló Garbage-érának, a trónon egy kivételesen vonzó, hitelességéből semmit sem veszített punkkirálynővel.