Az indusztriális rockot játszó budapesti Planet Void megalakulása után öt évvel készítette el bemutatkozó anyagát a Presence című ötszámos kislemezét. A viszonylag hosszú érlelés nem vált a produkció hátrányára, hiszen a mai premierünk tárgyát képező Severed Selves videójában egy debütáló zenekarhoz képest szokatlanul kiforrott zene és vizuális megjelenés fogadja az érdeklődőket. Ráadásul a srácok egy olyan szinten hibátlan bemutatkozó szöveget írtak bemutatkozás gyanánt, amelyet kénytelenek voltunk teljes egészében, vágatlanul szerepeltetni a cikkben. A folytatásban a videó és a szöveg egyaránt magatokévá tehető.
„A zenekar 2012-es megalakulása óta arra törekedtünk, hogy villantsunk egy erős debüt hanganyaggal rövid időn belül. Erre egészen mostanáig kellett várni, ami barátok között sem kevés idő, de a második Cseh Tamás Program támogatásának segítségével anyagilag is tudtuk finanszírozni ezt a projektet. Most jön a tipik szöveg: „a zenekar stílusát tekintve blablabla”. Lófaszt. Alapvetően rock hangszerelésről van szó, többnyire hangos, néha halkabb, van benne kis hullámvasutazás. Hangulatra borongós, de a lendülete miatt az ablakon talán nem vetnéd ki magad. Csúnya verzék, szép refrének; pogózós főriffek, lassúzós bridge-ek. Sok elektronikus szüttyögés, meg rap, hogy modernebbnek tűnjön, és a 16 éves Pitbull és David Guetta rajongóknak is el lehessen adni. Itthoni arcok közül játszottunk már olyanokkal, mint az Apey and the Pea, a Haelo, az Uzipov, és persze az Ultimátum, igaz, ez egy 10 évvel ezelőtti formáció volt, de kihagyhatatlan a név! Egyszer a Dog Eat Dog előtt nyitottunk, tavaly nyáron az EFOTT-on játszottunk a Tankcsapdával egy időben, akiknek állítólag akkora bukó volt a buli emiatt, hogy majdnem föloszlottak. A közös célunk az, hogy nagyon gazdagok legyünk, és vehessünk egy csomó lakást Kőbányán, amit aztán kiadunk drágán, hogy még gazdagabbak legyünk. Semmi más nem érdekel minket, a zenéléshez meg amúgy sem értünk.
De szerencsére volt egy Schram Dávid, aki segített nekünk kicsinosítani és felvenni a dalokat, amiért végtelenül hálásak vagyunk neki. Ted Jensen haverját pedig megkérte, hogy vasalja rá az mp3-ra a kedvenc ozone presetét mastering gyanánt. Tednek mondtuk, hogy nincs sok lóvénk, de jó referencia lesz ez neki a többi lemez mellé, amiken bohóckodott az elmúlt 30-40 évben. És most itt tartunk. Még az első klipünk is elkészült.
Dani ráparázott kicsit, hogy a Szívtipró gimi remake trailerének fogják hinni az emberek, ezért ő egy cseppet komolyabb hangvételben szólalt fel ezzel kapcsolatban. A dal maga morális kérdéseket taglal. A helyes és helytelen közti határok összemosódását ábrázolja egy, a szociális helyzetekben teljes kudarcot valló illető szemszögéből. A videó is ezt erősíti meg szimbolikus jelenetekkel, ahol antihősünk végül megbékél a rá szabott szereppel és teljes nyugalommal konstatálja, hogy ő márpedig ezt az utat választotta, és nem akar megfelelni senkinek, aminek nyilván megvan az ára.
A klipet Parajdi Szabolcs barátunk rendezte a saját, illetve a mi elképzeléseink alapján. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen munkában vettünk részt, rendkívül tehetséges emberek működtek közre mind a klip, mind pedig a lemez készítése során, akiknek a munkája hatalmas motiváció volt számunka, és ezért rendkívül hálásak vagyunk nekik. Köszi mindent!”
Ezt a felütést nem is próbáljuk túllicitálni, beszéljen inkább a zene és a videóklip!
