IAMX @ A38 hajó, 2011.05.20.
A legutóbbi, sokat ígérő, de napsütéses Sziget nagyszínpados koncert óta várjuk izgatottan, hogy Chris Corner és a körülötte folyamatosan változó IAMX igazi klubkörülmények között is megmutassa, milyen az igazi klubzene. Erre Budapest legjobb lehetőségét kapták, a Hajót.
Jó háromnegyed ház volt kíváncsi a zenekarra, ami nem ad akkora okot az aggodalomra, mint az utóbbi idők ürességtől kongó külföldi előadós klubkoncertjei (lásd.: Does It Offend You, Yeah?). Sőt, a keményen szűrő 5000 ft-os jegy ellenére nem egyszer még a hajó is megmozdult (a President alatt nagyon).
A sejtelmes fényben úszó zenekar sziluettes látványa, és a kiváló hangzás megint eszünkbe juttatta, hogy miért érdemes a popzene nagy országaiból még akár kisebb neveket is meghívni és meglátogatni. A hangzás tökéletesen érthető volt, az éneken pedig minden bizonnyal a Hajó eddigi legjobb soundja volt. Corner perkái, síró hangja, a szintik, a dobos lány játéka, a gitárok, mind-mind olyan élettel teliek voltak, hogy nem csak hozták, de túl is szárnyalták a lemezek hangzását. Persze a számok alaposan át voltak hangszerelve az élő előadáshoz. A hangulat azonban a sziluettes látvánnyal együtt hamar megszokottá lett.
A folyamatosan bugyogó, kipukkadni készülő lufi érzetét képtelenség két-három számnál tovább húzni. Az IAMX másfél órán keresztül próbálta. A klubos lüktetés, a vastag basszusok és a közönséget világító fények egyre hatástalanabbá váltak, és elmaradt az, amit nagyon vártunk: a katarzis. Pedig ez a monumentalitásra építő magányos harcos Corner egyetlen fegyvere. A fegyver nem sült el, de puffogtak jó számok kiváló színvonalon: A klasszikus Kiss And Swallow, a sátán bulizási kézikönyvének zárófejezete, a Nightlife, vagy az új lemez nyitódala, a nyugodtabb I Salute You, Christopher.
Így izzadás és remegés nélkül megúsztuk az izzasztó és remegő IAMX klubkoncertjét, amelyről később csak így fogunk emlékezni: volt valamikor.
A képet innen loptuk.
