Csupán egy hiba volt a keddi Meshuggah-koncertben, a hangzás. Elején kifejezetten rossz (csendes) volt, de aztán szép lassan helyreállt, és ha olyan nem is lett, hogy levigye az ember fejét, azért remekül szólt a színpad pár szám után. Ezen kívül a látvány kiváló volt, a dalválasztás kiváló volt, a Meshuggah meg csak Meshuggah volt. Kijöttek szigorúan, lenyomták a szigorú dalaikat, és ennyi. Mosoly nem nagyon volt, de ehhez a zenéhez fura is lett volna. Öt feketébe öltözött csávó, a hangszerükbe borulva, néha gyakorlatilag mozdulatlanul tolta le a 80 percet. És hiba nélkül! Még az sem zavart, hogy Fredrik Thordendal alapító-gitáros most sem volt velük, mert az őt helyettesítő, Scar Symmetryből ismert Per Nilsson gyakorlatilag pont olyan elmebetegül tud játszani a nyolchúros gitáron. Tényleg felesleges ezt tovább magasztalni, indítsd el mondjuk a lenti koncertlemezt jó nagy hangerőn, aztán nézegesd meg az Artlasso képeit. Icipici pótlás, ha kihagytad a tegnapi bulit.
