A hazai képregény aranykora a Pajtás és főleg a Füles legjobb évtizedeire tehető, az ötvenes évek második felétől. Bár a nyolcvanas évek közepétől, ha valódi törésről nem is beszélhetünk, de a magyar viszonyokat alapjaiban meghatározó úgynevezett adaptációs képregény egyre inkább átadta vezető pozícióját a modern kori szuperhős-sorozatoknak és a szerzői műveknek. Fazekas Attila, a híres Korcsmáros Pál / Sebők Imre / Zórád Ernő generáció utáni nemzedék legjelesebb alkotója, az ő művei is rég bekerültek a klasszikusok közé. Már fiatalon kitűnt kivételes rajztehetségével, éppúgy próbálkozott karikatúrákkal, mint saját képregényekkel, Pestre költözve Zórád mellett kezdte asszisztensként, majd 1972-ben megjelent a Pajtásban első önálló képregénye, Az újvári kaland. Megismerkedett a magyar képregény legtöbb forgatókönyvét jegyző Cs. Horváth Tiborral, aki 1974-től a Népszavához is beajánlotta. Klasszikus irodalmi adaptációk hosszú sora következett Jókaitól Vernén át Karl Mayig, és népszerű sci-fi regényekig (amik a Pajtás és a Népszava mellett leginkább a Fülesben és a Pesti Műsorban futottak). Legismertebb munkái talán a mozifilmek feldolgozásai, de később rendszeres alkotótársa lett Kiss Ferencnek és Bán Mórnak is. Számtalan saját ötletből készült képregénye is van, melyeknek maga írja a forgatókönyvét. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Botond című humoros, történelmi kalandsorozat, amit nem titkoltan az Asterix mintájára hozott létre. A figura állandó visszatérője az 1988-ban indított azonos című, önálló kiadású képregénymagazinnak, ennek kisebb-nagyobb kihagyásokkal 25 száma jelent meg eddig.
2017-ben indult útjára keménytáblás, nagyalakú albumformátumban az életműkiadás tematikus összeállításokkal: Fazekas Attila összes képregénye sorozatcímmel. Első volt a Perseus Kapitány kalandjai (ebben a címszereplőt Attila saját magáról mintázta), második a limitált példányszámban kiadott Csillagok háborúja (a klasszikus trilógia korábban füzetekben megjelent teljes anyagát tartalmazza felújítva), a Fantasztikus kalandok a címéből is sejthetően sci-fi antológia lett, és a tavaly ősszel kiadott Vitorlát bonts! című negyedik kötet kalózsztorikat gyűjt egybe.
György Zoltánnal beszélgettünk a kiadás körüli tennivalókról, aki immár negyedik éve állandó munkatársa Fazekas Attilának.
Ifjúkorod óta szenvedélyes képregényrajongó vagy, milyen út vezetett el a szerkesztésig és a nyomdai kivitelezésig?
Amióta az eszemet tudom, képregényekkel vagyok körülvéve. Legelső emlékeim között van, hogy 2-3 évesen a Ludas Matyiból vagdostam ki a nekem tetsző rajzokat, aztán azokat ragasztgattam egy füzetbe, szóval már akkor képregényt szerkesztettem. Később, amikor iskolás lettem, persze jött a Pajtás, a Füles, a Kockás, mindenki ezeken nőtt fel akkoriban. Aztán a fő lökést a ’80-as évek elején, egy Angliában élő rokonoktól kapott képregénycsomag adta, azon belül is egy Batman szám. Azt hiszem, onnantól számítva vagyok tudatos gyűjtő. Rengeteget rajzoltam én is, 5-6 éves koromtól pedig rendszeresen fotózok, ez lett később a tanult hivatásom is. Aztán 1996 környékén teljesen lenyűgözött, hogy akár 4-5 perc alatt le lehet tölteni egy képet az internetről, aztán azzal Photoshoppal 2-3 óra alatt csodákat lehet művelni. Ez most már talán viccesen hangzik, de a betárcsázós net sebessége még ilyen volt, valamint akkoriban teljesen hétköznapinak számított, hogy egy-egy renderelési vagy mentési feladat 15-20 percig is eltartott. Autodidakta módon elkezdtem magam képezni: reklámgrafikát, kiadványszerkesztést, a lehetőségekhez mérten mindent megtanultam, ami a szakmához kellett. Ez lett a hivatalos munkám is, több mint 20 éve dolgozom benne.
Fazekas Attila világa mellett kik és mik az egyéb hazai és nemzetközi kedvenceid?
Abszolút mindenevő vagyok: magyar, külföldi, szuperhős, kortárs, adaptációs, bármi jöhet, a lényeg, hogy lekössön, találjak benne valami értéket. A régi nagyok közül Attilán kívül még Endrődi Istvánt emelném ki, volt szerencsém két gyűjteményes köteten is dolgozni a munkáiból. A fiatalok közül pedig Koska Zoli és Pilcz Roli képregényeit tartom figyelemre méltónak, nagyon szeretem a stílusukat. Külföldi nevekből inkább az írók, akiket figyelni szoktam: Alan Moore, Brian K. Vaughan, Gerard Way vagy Mark Millar neve garancia rá, hogy valami izgalmasat veszek a kezembe. Szuperhős vonalon Batman az örök favorit, de mostanában, hála a hazai megjelenéseknek, rákaptam az olaszokra, a Dragonero és a Diabolik nagy kedvenc lett.
Hogy egy olyan nagy múltú alkotóval szoros munkakapcsolatba kerülhess, mint Fazekas Attila, gondolom, szükség volt némi referenciára is.
A könyv- és kiadványszerkesztés a mindennapi munkám része, innen már csak egy lépés volt, hogy ne csak olvassam a képregényeket. 2015-ben keresett meg Kiss Feri a Képregény Kedvelők Klubjától, hogy lenne-e kedvem beszállni a kiadó anyagainak készítésébe. Természetesen volt, közel 50 képregényen dolgoztunk együtt. Rajta, illetve a munkákon keresztül ismertem meg Attilát is. Rendszeresen összefutottunk rendezvényeken, összebarátkoztunk, egy idő után felmerült a közös munka is, ami aztán 2017-ben a Botond 24-gyel el is indult.
Itt kell megjegyeznem, hogy számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhatok Attilával. Nekem ő – a rajzain keresztül természetesen – gyerekkorom egyik hőse, igazi ízlésformáló figura. Simán ott a helye kulturális kedvenceim panteonjában, mondjuk Lemmy vagy David Lynch mellett. Faltam a képregényeit, amit tudtam, összegyűjtöttem, elfogulatlanság nélkül a mai napig a legnagyobb magyar képregényalkotónak tartom.
Kinek az ötlete volt az életműkiadás, és főleg annak jellege, tematikája?
Tulajdonképp az enyém, bár voltak azért előszelei a dolognak. Ami sokat segített, hogy fellendült a hazai képregénykiadás, tisztán látszott, hogy van létjogosultsága az igényesebb gyűjteményes köteteknek, sorozatoknak. Ahogy elkezdtem Attilával dolgozni, megörököltem a Perseus összest az elődömtől. Kicsit szedett-vedett állapotban ugyan, de így is kiáltott egy gyűjteményes kötetért. Az is napirenden volt folyamatosan, hogy valahogy ki kéne adni a Star Wars-trilógiát egy kötetben. Ez a két kiadvány aztán logikusan hozta magával a sorozat ötletét.
Beindult a gépezet, elkezdtem rendesen összerakni a Perseust, de úgy gondoltam, hogy a „nagy” külföldi gyűjteményes kötetek mintájára adjunk valami pluszt is, azon kívül, hogy egymás után rakjuk a már megjelent képregényeket. Kiss Feritől kaptunk két olyan forgatókönyvet, ami anno nem lett megrajzolva, ezt Attila elkészítette külön a könyv számára, az egyiket Téjlor ki is színezte. Találtunk még régi vázlatokat, írásokat, ezzel nagyjából össze is állt a könyv, és tulajdonképp ezt a szellemiséget visszük a teljes sorozatban azóta is. A kötet, hibái ellenére is nagy siker lett, kétszer is után kellett nyomni. Közben az is kiderült, hogy a Magyar Star Wars Klubnak köszönhetően, ha korlátozott számban is, de ki tudjuk adni a Csillagok háborúját, így annak a munkálatait is elkezdtük.
Volt aztán némi felbolydulás a hazai képregényes színtéren a limitált Csillagok háborúja kötet körül, mi történt?
A rövid válasz: igen, volt. Kicsit bővebben: egy csodálatos kiadványt hoztunk össze, nagyon büszke vagyok rá, ennek ellenére még a mai napig is iszonyú viharokat tud gerjeszteni a biliben. Szinte nap mint nap olvasok valami rém- vagy álhírt róla, néha csak röhögök rajtuk, máskor sírni lenne kedvem. Amit meg kell érteni, hogy ha nincs a Magyar Star Wars Klub, akkor ez a könyv nem jöhetett volna ki. Ez az ő kiadványuk volt, nekik készült. Engedélyt kaptak egy szigorúan 500 db-os klubkiadvány megjelentetésére. Hogy mi az a kiadvány, az rájuk volt bízva, csak engedélyeztetni kellett. Az, hogy jelesül egy képregény lett, az a szerencse műve. Egyébként voltak is megkötéseik, pl. nem használhattuk a könyvben a hivatalos SW logót, nem kerülhetett kereskedelmi forgalomba, csak egy adott rendezvényen árulhattuk stb. Hangsúlyozom, 500 db, és nem több, ezt szigorúan betartottuk. Vannak városi legendák, hogy mennyi jelent meg anno a különálló kis füzetekből, de amit nem szabad elfelejteni, hogy az még más világ volt. Még a Jedi visszatér megjelenésekor is Lucas Film volt, messze, Amerikában, senkit nem érdekelt egy kis magyar képregény. Most viszont már Disney van, akiknek van budapesti irodájuk, bármikor jöhetnének számon kérni és ellenőrizni. De ettől függetlenül sem élnénk vissza a helyzettel és a Magyar Star Wars Klub bizalmával. Mi lennénk a legboldogabbak, ha 500 helyett 5000 példányban adhattuk volna ki, vagy ha a mostani fekete piaci ára a könyvnek a mi zsebünkbe vándorol, de egyik sem így történt. Apropó fekete piac: sokan minden alkalommal, amikor feltűnik egy kötet a hirdetési oldalakon, kiborulnak az árától, amit nem értek. Így működik a régiségkereskedelem, ez a piac törvénye. Ha valami ritka és keresett, akkor az drága, sőt egyre drágul. Eljön a pillanat, amikor eltűnnek majd a dílereknél lévő példányok, minden könyv megtalálja a fix gazdáját, na akkor majd még drágább lesz, mert akkor már senki nem akarja eladni.
Aki akkor ott volt azon a bizonyos Star Wars-napon, mindenkinek jutott kötet, és ez volt a cél. Rengetegen utaztak vidékről, kiállták a többórás sort, nem volt lehetetlen feladat megszerezni a könyvet. Persze vol,t aki akkor ezt nem tette meg – annak ellenére, hogy abszolút lekommunikáltunk mindent előre a korlátozásokról –, az ő részükről van a folyamatos sárdobálás. Egy példa, mennyire nem volt lehetetlen beszerezni a könyvet: jött egy srác, hogy ő nem magának venné, hanem egy Los Angelesben élő barátja olvasott erről a neten, ő bízta meg, postán küldi majd ki Amerikába. Kérdezi Attila, kinek dedikálja, a név pedig, kapaszkodj meg: Antal Nimród! Könyörgöm, ha egy világhírű filmrendező, aki épp valahol napi 16 órában forgat, a bolygó másik feléről infókat tud szerezni, meg tudja szervezni, hogy valaki megvegye neki a könyvet, akkor egy átlag magyar képregénygyűjtő miért nem tudta? Ez van, ez is lesz még egy darabig. Azt már csak remélni tudjuk, hogy a sorozat más kötetei is elérik majd ezt a kultikus státuszt, és ilyen keresettek lesznek.
Hogy kell elképzelni egyáltalán egy ilyen munkakapcsolatot? Az alkotói folyamatokba, vagy például a felújítási munkába is van valamennyi beleszólásod?
Az első két kötetnél még nem tudtuk, milyen formában lesz a sorozat, csak azt, hogy lesz. Beszélgettünk sokat Attilával, vázoltam a terveimet, és tetszett neki. Semmiképp nem akartam egy a „szkenneljük be a régi Füles oldalakat és tegyük egymás után, kész is a könyv”-szerű kiadványt, az ilyeneknek nem sok értelmét látom. Rendelkezésre állnak az eredeti rajzok, hát használjuk azokat. Hegyekben állnak Attilánál a rajzai, legtöbb munkája megvan a mai napig. Van, ami hatalmas, közel A2 méretű lepedő, gyönyörűek, egy élmény nézegetni, dolgozni velük. Egyszer össze is számoltam, hogy közel 5000 oldalnyi képregényt készített eddig, és ebben a számban nincs benne a rengeteg könyvillusztráció!
Mint mondtam, a Perseust még örököltem, de a Csillagok háborúja esetében már nulláról indítottunk mindent. Fogtuk az eredeti rajzokat, újra szkenneltük, jött a retus. Közben Kiss Feri és Barta Zoli leporolták az eredeti szöveget, hozzáigazították a filmekhez, majd ez alapján teljesen újraszövegeztük a három képregényt. Attila kijavított néhány komoly bakit az eredeti rajzokban, készített egy-két új rajzot is. Garisa Zsoltitól és Pilcz Rolitól kaptunk egy fantasztikus tisztelgést az eredeti anyag előtt, Barta Zolitól szuper írásokat és kísérő infókat, képeket. Magyarán 100%-os ráncfelvarrást kapott az anyag, megspékelve jó sok extrával.
Azóta ebben a szellemben készül minden könyv. Kiválasztjuk, mi legyen a következő, majd összerakom a tartalmat az adott tematika alapján. Közben Attila lázasan kutatja a fiókokat, régi mappákat extra anyagok, vázlatok, fel nem használt rajzok után. Hihetetlen, mik kerülnek elő, van olyan rajz, ami még gimnazista korából maradt fent. Szkenneljük az eredeti rajzokat, átnézzük a szöveget, ha az anyag igényli, bevonunk vendégeket színezni vagy egy-egy cikk megírásához.
Visszatérve magára a sorozat felépítésére: a SW után nagy kérdés volt, hogy mivel folytassuk. Javasoltam, hogy maradjunk a tematikus köteteknél, erre Attila rá is bólintott. Ezután jött a gigászi feladat, össze kellett állítani egy teljes Fazekas-biográfiát. Felkutattam, listáztam, rendszereztem mindent Attilától, miből van többféle verzió, miből van színezett, mikor és hol jelent meg stb. Ez alapján összejött egy kb. 300 címből álló lista, amit témák szerint csoportosítottam. A végére kibontakozott egy 25 kötetes, kötetenként átlag 200 oldalas sorozat terve. Lesz majd vidám, ifjúsági, Nemere, Jókai, francia, erotikus, filmes stb. Nem kis munka, de reméljük, sikerül megvalósítani.
Büszke vagyok rá, hogy Attila megbízik bennem, és kezembe adta az életműve sorsát, igyekszem ezt minőségi kiadványokkal meghálálni! Szabad kezet kaptam tőle a szerkesztésben, ami nem kis dolog.
Ha már itt tartunk, pontosítsuk, mit is csinál egy képregényes műszaki szerkesztő.
Alapvetően más a feladat egy olyan jellegű köteten, mint az Attiláé, és más például egy szuperhősös kiadvány esetén. Az elsőnél sok múlik a szkennelésen és a retuson. Legyen persze szép, hibátlan, de azért érződjön, hogy az egy korábbi, kézzel rajzolt szerzői mű. Egy szuperhősös kiadvány más, ott jobb esetben nincs szkennelés vagy retus, mert a jogtulaj biztosítja az alapanyagot. Van viszont a sok hangutánzó szó, címfelirat, logó, egyebek, amiket mind-mind grafikai elemként újra kell alkotni, persze magyarul. A hazai megjelenések legtöbbször gyűjteményes kiadványok, ahol egyedi borítót, bevezető és átvezető oldalakat kell csinálni, ez is mind a műszaki szerkesztő feladata.
Sok esetben gigászi munka egy-egy ilyen kivitelezés, nem is csináljuk sokan ezt a szakmát. Ha átnézed a hazai megjelenéseket, ugyanazt a néhány nevet látod mindenhol. Ezért is fura számomra, hogy sokkal inkább kiemelt szerepe van a fordítónak vagy a beírónak. Nézd meg a nagy magyar képregényes adatbázist, ott nem is szerepel ez az opció. Pedig fontos lenne, mert egyre több az ifjú titán, egyre többször olvasom, hogy valaki képregénykészítésbe fogna, de nem tudja, hogyan kezdjen bele. Ha lenne egy fórum, ahol elérnének minket, nekik is könnyebb lenne, ha egyből ahhoz fordulhatnának, akiknek az a munkája.
A szerkesztői munkához szükséges, hogy kedveld is az adott művet, amin dolgozol, vagy lazán megy a hideg profizmus?
Volt már olyan kiadvány, amit utáltam csinálni. Sok ember munkáját kellett összevonni, kusza volt, és már maga az alapmű se tetszett, nem az én világom. Azt is megcsináltam, de még egy ilyet már nem vállalnék. Alapvetően szeretek képregényeken dolgozni, így azért a rajongói faktor erősebb, mint a hideg profizmus. Dolgoztam már több magyar kiadóval, volt, hogy tényleg csak szerelemből, grátisz, ezzel is hozzájárulva, hogy megjelenhessen az adott kiadvány.
Azt észrevettem persze, ha tetszik az adott képregény, gyorsabban haladok vele. Attilánál is hiába szeretem nagyon a munkáit, a fantasztikus kötet sokkal hamarabb elkészült, mint a kalózos, csak azért, mert a sci-fi közelebb áll hozzám. Szóval a „képregényezés” még mindig inkább egy szerelem, mint munka, remélem, ez az érzés sokáig megmarad.
Négy kötet kijött már a sorozatból, milyenek a visszajelzések?
Ha a rajongók és vásárlók szemszögéből nézzük, nagyon jó. A Star Warsról tudjuk, hogy mennyire keresett, már a Perseus-kötet is nagyon ritka, pedig ahogy mondtam, két utánnyomást is megélt. Teljesen elfogyott a harmadik sci-fi tematikájú kötet is, így már csak a negyedik, a kalózos érhető el. Ennek még várjuk a kifutását, a pandémia miatt még sokakhoz nem jutott el. Van egy Facebook-csoportunk, ami csak Attila műveiről szól, ott sok pozitív visszajelzést kapunk a rajongóktól, ez azért mindig jólesik.
Szakmai szempontból nézve viszont megdöbbentően nagy a csend a sorozat körül. Véleményem szerint annak, hogy a legnagyobb, még élő és alkotó magyar képregényesnek megjelenik egy ilyen összefoglaló életműsorozata, minimum hírértékűnek kéne lenni.
Készül az új Botond, ami várhatóan idén megjelenik, megvan már az életműsorozat következő kötetének témája is? Említetted a pandémiát, ami ellehetetlenítette a képregényes kereskedelem fő terepének számító fesztiválokat és börzéket is, a rendezvények elmaradása gondolom átírt néhány tervet.
Igen, Attila dolgozik már az új, 26. Botondon, két vadonatúj képregény lesz benne. Ha minden jól megy, és beindulnak a rendezvények, akkor az év második felében ez meg is jelenik. Vannak más felkérései is, így várhatóan gazdagabbak leszünk 1-2 éven belül pár új Fazekas-kötettel. A Kedvencben és a Galaktikában jelen pillanatban is Fazekas-képregények futnak. Folynak a munkálatok az életmű soron is, a következő négy kötet váza már összeállt, de hogy mi lesz a következő, maradjon meglepetés. Nagyon szeretnénk idén még legalább egyet kihozni, mert egyre nagyobb a lemaradásunk. A terv évi két gyűjteményes kötet és egy Botond lenne, de ezt a pandémia borította.
Tavaly pont a két karanténidőszak között hoztuk ki a már említett negyediket (Vitorlát bonts!), aminek a fogyásán azért megéreztük, hogy valami nincs rendben a világban. A korlátozások, no meg a félelem miatt sokkal kevesebben jöttek el a rendezvényekre, és Attila olvasói között már szép számmal találunk nyugdíjasokat is, akiknek fontosabb dolgokra kell félretenni a pénzt egy új könyvnél. Reméljük, hamarosan visszaáll a világ rendje, rajtunk nem fog múlni a folytatás.
További infó Fazekas Attila képregényiről.
