Hirdetés

A zenehallgatás rosszat tesz a természetnek

Az interneten zenét hallgatni környezetkímélő megoldásnak tűnik. Nem visz haza az ember felesleges műanyagot, nem kell sehol tárolni, nem kellett fákat kivágni, hogy elkészüljön a borító, és tulajdonképpen mivel streamingről van szó, így digitálisan sem kell neki hely. Ehhez képest Kyle Devine a zene ökológiájáról szóló könyvében azt állítja, hogy sosem volt még ennyire környezetszennyező a zenehallgatás, és valószínűleg a 2020-as év eléggé rátett egy lapáttal erre a tendenciára. 

Devine azzal magyarázza, hogy a modern zenehallgatás miért rossz a környezetnek, amiért összességében az internetezés sem éppen környezetkímélő. 

Minden, amit az interneten csinálunk, beleértve a zenestreamelést is, meglehetősen energiaigényes. 

A zenehallgatás jelenleg károsabb a környezetre, mint valaha – állítja a könyvében, ezt alátámasztandó különböző kimutatásokat, kutatásokat és táblázatokat idéz. 

2016-ban csak a zene streaming és letöltés majdnem kétszáz millió kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátását eredményezte, ami negyvenmillióval magasabb érték, mint a 2000-ben mért érték, pedig abban az összes zenei formátum megjelenése szerepel, vagyis nem csak a digitális megjelenések, hanem a CD-k és vinyl lemezek előállítása is. A világjárvány alatt pedig annyira megugrott a streaming szolgáltatók forgalma, hogy ez az érték várhatóan még magasabb lesz. 

Fotó: Foundry Co / Pixabay

Devine a könyvében egészen messziről indul, és a mobilgyártók kizsákmányoló munkakörülményeit, vagy éppen a mobilok akkumulátoraiban használt kobalt bányászása közben alkalmazott gyerekmunkát is a zenehallgatás rejtett költségei közé sorolja. Ennél azért sokkal közvetlenebbül köthető a streamszolgáltatók környezetre gyakorolt hatásához, hogy például a Spotify-nak, mint az egyik legnagyobb zenei streamszolgáltatónak mennyi energiára van szüksége az adatszerverei működéséhez, és azt milyen energiaforrásból oldja meg, és kizsákmányolásra itt is van példa, csak sokak szerint itt nem a gyerekmunkások az elszenvedői, hanem a zenekarok és előadók. 

Devine álláspontját viszonylag könnyű egy vállrándítással elintézni, és azzal nyugtatni magunkat, hogy az emberi lét annyi módon teszi tönkre a környezetet, hogy már igazán mindegy, hogy a szórakozás sem kíméli, sőt Devine könyvének a kinyomtatása is hozzájárult az erdők pusztulásához, de a könyv célja nem a bűntudatkeltés, hanem a tudatosság növelése. 

Ezzel együtt az is igaz, hogy a széles körben terjesztett zenei hanghordozók sosem voltak kifejezetten környezetbarát megoldások. A vinyl egyik előnye például az, hogy szívós anyag, sokáig bírja, így évtizedekkel később is tökéletes marad a hangzása. De ugyanez a hátránya is, az előállításuk majd a szemétbe kerülésük is nagyon súlyosan megterheli a környezetet. Devine szerint meglehetősen vicces látni, ahogy a környezetvédelemre annyira odafigyelő hipszterek elkezdtek tömegesen fetisizálni a bakelitlemezeket, miközben azok kifejezetten növelik az ökológiai lábnyomukat. 

Fotó: Florencia Viadana / Unsplash

Mikor megjelent a CD, akkor sokan elkezdték temetni a zenehallgatás. Az analógról a lélektelen digitálisra átállni egyet jelentett a zenehallgatási kultúra mélyrepülésével. Pedig a CD előállítása valamelyest környezetkímélőbb, mert a polikarbonát nem annyira mérgező mint a polivinil-klorid. Persze sokáig ott voltak a műanyag tokok, amik miatt ez az előny el is tűnt, viszont ahogyan egyre többen fordultak a környezetbarátabb megoldások irányába, és sokan inkább a papírtokos, digipack megoldásokat választották, úgy lett a CD is környezetkímélőbb alternatíva, a számítások szerint a legkevésbé káros zenei formátum. 

A digitális zenékkel, főleg a streaming szolgáltatások megjelenésével, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy honnan is jön igazából a zene, amit hallgatunk. Olyan természetközelinek hangzik, hogy a felhőből jön a zene, pedig igazából szerverek, optikai kábelek és routerek tömkelegéről van szó. Minél könnyedebben jön a zene, minél kevésbé szakadozik az internet, és minél gyorsabban jön le egy album, annál többről.  A zenei streaming szolgáltatók pedig egyre többet tudnak a személyes életünkről, a közelmúltban a Spotify egyik szakembere elmondta, hogy többek között azzal is tisztában vannak, hogy mikor zuhanyozik valaki, ha pedig különböző eszközökön használja a szolgáltatásukat, akkor tudják, mikor főz, mikor néz valamilyen filmet, vagy mikor kezd el dolgozni. Arról pedig már mi is írtunk, hogy a felhasználók  személysiégjegyeiről is messzemenő következtetéseket vonnak le az alapján, hogy milyen zenét hallgatnak. 

Rockzenét hallgatsz? – A Spotify lehet, hogy nem fest majd rólad jó képet

 

Devine szerint az a vágy, hogy az egész zenetörténelem azonnal elérhető legyen, egyrészt érhető a mai felgyorsult fogyasztói társadalomban, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy ez kifejezetten káros hatással van a környezetre. Szerinte a megoldás akkor jön majd el, mikor ahogyan az étkezéseknél is, a zenehallgatásnál is eljutnak sokan addig, hogy feltegyenek magukban egy rakás kérdés. Vajon hogyan készült egy felvétel? Rendes pénzt kaptak azok, akik részt vettek az elkészítésében? Igazságos az a folyamat, ahogyan a zene eljutott hozzánk? Az előadók vajon mennyi pénzt kapnak az általam befizetett összegből? Szerinte hamarosan elérhetünk arra a szintre, hogy a zenében is felismerjük a túlfogyasztást, ami akár abban csúcsosodhat ki, hogy kevesebb zene lesz, azokat viszont jobban megbecsüljük. Az elképzelés elméleti síkon izgalmas, de hogy a gyakorlatban ki és hogyan döntené el, hogy milyen zenék tűnjenek el, és mi maradjon, az legalább olyan nehéz kérdés, hogy valóban annyira környezetszennyező-e a zenehallgatás, hogy sürgősen fel kell lépni a túlfogyasztás ellen.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Audiópartnerünk