Annak ellenére sem igazán érdekelt túlzottan eddig a Samsung galaxy Z Fold telefonja, hogy amúgy a cég készülékeit szoktam használni. Érdekes volt, de nagyjából az egész izgalmi faktor kimerült abban, hogy a bemutatókor megfogdostam kicsit és annyi. Aztán jött a Z Fold5 szintén tapogatós sajtóeseménye, és valami átkattant. Mindez nagyjából két milliméter eltüntetésén múlott, ugyanis a Z Fold5-nél már szépen, párhuzamosan fekszik egymáson összecsukott állapotban a képernyő két oldala, és nem egy kicsit esetlen módon, a hajtásnál olyan két milliméter hézaggal. Ráadásul vékonyabb is az elődjeinél az ötös széria, és elégedett hümmégés közepette fogdostam meg őket a hivatalos bemutató előtt.
Persze ezután sem éreztem azonnal, hogy ezt majd én tartósan használnám. Ez teljesen észrevétlenül következett be, ugyanis ezzel, illetve a Z Flip5-tel forgattuk le a Szigeten ennek a videónak a koncert alatti színpados jeleneteit:
Már itt azt vettem észre, hogy többször veszem elő a zsebemből a saját telefonomnál, majd mivel nem kellett azonnal visszaadni a Samsungnak, így teljesen rutinná vált, hogy ezt kezdem el nyomogatni, szinte észrevétlenül használtam kinyitott állapotban, mondhatni elkezdett a napjaim részévé válni. Szóval abból, hogy el sem tudtam képzelni, hogy minek kellene nekem egy ilyen készülék az lett, hogy hiányzott, miután visszaadtam a a telefont.
A külső nem minden
Az első képernyő győzött meg például gyorsan. Az egyre nagyobb telefonok használata után a Z Fold kis elülső képernyője nagyon aprónak/keskenynek tűnt. Folyamatos használat mellett viszont kiderült, hogy pont tökéletes például egykezes használathoz, minden elintézhető rajta, ami gyorsan kell (e-mail, üzenet, naptár, számológép, időjárás stb.), és ehhez attól sem kell félnem, hogy kiesik a kezemből. Szóval kényelmes.
Ugyanilyen kényelmes a belső, kinyitott képernyő is. Mikor elkezdtem például úgymond tartalmat fogyasztani rajta (mondjuk Youtube-ot, Spotify-t), alap volt, hogy nyitom is ki, és jóval nagyobb méretben nézem a videót. Persze ez nem sokkal nagyobb szélességben, mint egy Samsung Galaxy S23 Ultra képernyője, de ott mondjuk nem lehet összehajtani telefont, és nem annyira kényelmes zsebben.
Telefonálni is kényelmesebb volt ezzel, mint a nem összehajtható S22 Plusszommal, egész egyszerűen azért, mert kisebb, vékonyabb, jobban hasonlít a régi telefonokra.
Előfordult az is, hogy valamit javítani kellett a Lángolón, és fogtam a Z Fold5-öt, 45 fokban kinyitva letettem az asztalra, és elkezdtem rajta gépelni. Nem túlzottan kényelmes ez így persze, de apró javításokat simán el lehetett végezni a WordPress sablonban, kézreállóbban, mint a sima telefonon.
Képet szerkesztgetni meg pont kényelmes, és multitaskingban is nagyon jó a nagyobb képernyő miatt, már persze ha a zsebben elférő mobil készülékeket nézzük.
Jöhet persze a kérdés, hogy a hajtás nem zavaró-e, ha nézem a képernyőt. Igen is, meg nem is. Egyrészt szemből nézve gyakorlatilag nem látszik, illetve ha látszik is, elég gyorsan megszokható, hogy ott van. Állítólag amúgy nem is fogják tudni eltüntetni ezt az árkot belátható időn belül, bármelyik céget is nézzük, szóval ott van, ott marad, picit zavaró, de simán meg lehet szokni, mint a szelfikamera üregét a telefon tetején. Jut eszembe, kihajtott állapotban itt már próbálkoznak lyuk eltüntetésével, de még azért nem az igazi.
Mit használtam még?
A hátlapi, illetve az elülső kamerát. Ezek számomra teljesen olyanok voltak minőségben, mint az S22-es telefonomé. A kinyitott állapotú belső kamera pedig arra jó, hogy online videós hívásokat bonyolíts le kényelmesen, de nagyjából erre is való.
Volt még hozzá egy olyan tok, amiben benne volt az S Pen is, de ezt alig használtam mialatt nálam volt a telefon. Ja mert igen, a belső képernyő S Pen kompatibilis, szóval aki szeret rajzolgatni, ceruzával jegyzetelgetni, annak maga az álom ez a készülék ebben a kiszerelésben, méretben. Ráadásul a tokot rátéve sem lesz használhatatlanul bumszli, így is elfér a zsebben, és lehet idővel a tollat is ki-kivettem volna.
Akit a technikai részletek érdekelnek, kattintson ide, azzal most nem foglalkoztunk. Erről annyit, hogy bőven elég mindere az a hardver, ami benne van, az akkumulátor pedig attól függ, hogy mennyit használjuk a nagy képernyőt. Értelemszerűen ha sokat, akkor naponta kell tölteni, ha keveset elég kétnaponta.
Az meg, hogy megéri-e az árát, mindenkinek magának kell eldöntenie.
Szöveg: Dankó Gábor
Végre megérkezett
Azzal kell kezdenem, hogy eleve Flip felhasználó vagyok. Egyszerűen az elejétől kezdve megtetszett a koncepció, a mai napig menő, ha csak úgy összezárom a telefonom. A Z Flip első generációjánál azt szerettem meg, hogy rá lehet csapni a telefont másokra, és hogy a készülék végre elfér a zsebemben. Jó, tudom, ez még édeskevés, de közben azért mégiscsak ott volt egy teljesen új koncepció, és egy kiváló fejlesztés, azaz a hajlítható kijelző, ami engem le is nyűgözött. Aztán mikor a Flip3 táján a teszt közben arra jöttem rá, hogy sokkal kevesebbet használom a telefonom, köszönhetően annak, hogy ott az első kijelző és az értesítési sáv, akkor vált izgalmassá a felismerés, hogy ez nem csak egy izgalmas koncepció, hanem annál több. Ekkor jött el az az időszak is, hogy egyre többen kérdezgették, hogy „hú, neked kinyithatós a telefonod, kipróbálhatom, milyen összezárni?” – és akkor megértettem a statement eszköz kifejezés lényegét is.
Mostanra teljesedett ki a Galaxy Z Flip5
Egy dolgot hiányoltam igazán, azt hogy adná magát, hogy az első kijelző valamivel nagyobb legyen, és akár el is tudjam rajta olvasni az üzeneteket. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy oké elolvasnám, megfogadnám, hogy majd válaszolok, és azzal a lendülettel el is felejteném, merthogy olvasottnak jelezné a fiókom.
És akkor jött az ötös széria, és ott volt minden, amit akartam már az előzőbe is.
Nem hogy nagyobb lett az értesítési sáv, de amellett, hogy el lehet olvasni az üzeneteket és emaileket, még válaszolni is lehet rá egy teljes értékű billentyűzettel. Innen egy lépés lesz, hogy akár gyorsan egy Youtube-videót is ki lehet rá lőni, nyilván nem azt mondom, hogy teljes estés filmeket és sorozatokat érdemes így nézni, de azt simán el tudnám képzelni, hogy az Instagram pörgetéséhez ne nyissam ki a telefont.
Sokat javult a kamerája és az akkuideje is. Az eredeti koncepció egyik erőssége volt, hogy ugye a készülék egyszerűen letehető, és minden gond vagyis állvány nélkül tud rögzíteni, és ez a fentebb már mutatott videóból is kiderül, hogy az optikai stabilizátornak köszönhetően szabadkézből is olyan menő felvételeket csinál, hogy valóban kiváló kontentkészítő telefon.
Ha gond van vele, akkor az az, hogy kicsit az az érzésem, hogy persze mindig lehet javítani vagy leginkább lépést tartani a fotós specifikációkkal, lehet hatékonyabb az akkumulátor, de összességében a Z Flip5 nekem most így pont ideális, és nagyon oda kell majd a következő generációknál figyelni, hogy a fejlesztések, új funkciók nehogy átbillentsék a készüléket a „túl sok” irányába.
Szóval ha valakinek az emígy összehajtható mobiltelefon koncepciója tetszik, nem a Fold változat, annak valószínűleg most a legalkalmasabb megvenni, mert most valóban semmilyen hiányérzete nem marad az embernek, és még mindig elképesztően menő, ráadásul még kevesebbet nyomogatja majd feleslegesen a telefonját a felhasználó.
Szöveg: Juhász Edina
