Régebben a nagy kiadók emberei, akik folyamatosan keresték az új előadókat, rengeteg koncertre jártak, hogy újabb tehetségeket fedezzenek fel. Nem csak azt figyelték meg, hogy milyen a zene, de azt is, hogy mennyire eladható a produkció, és hogy mennyire őrülnek meg a rajongók ha élőben láthatják. Ha nagyon hitt egy zenekarban, akkor megpróbálta átverni a főnökein, és sokszor azok futottak be, akikről senki, és semmilyen elemzés nem gondolta volna korábban. Ahogy megjelent az internet, és emlékszik még valaki a Myspace-re vagy a Youtube kezdeti idejére, az A&R (artists and repertoire) vezetők, azaz a kiadók azon munkatársai, akik az új szerződtetésekért voltak felelősek, elkényelmesedtek. Ma meg már ott tart a Warner, a világ egyik legnagyobb lemezkiadója annak ellenére, hogy egy világjárvány ütötte fel a fejét, ami miatt a koncertipar lényegében leállt,
megduplázta a leszerződtetett előadóinak számát, akiket mesterséges intelligencia segítségével talált meg.
Az egészet nem úgy kell elképzelni, hogy minden reggel pontban kilenckor kidob a számítógép egy nevet, akiknek azonnal küldik is a szerződést. Annyi történt, hogy az emberek által termelt iszonyatos mennyiségű adatból különböző algoritmussal kinyerik azokat, amiket aztán később elemezhetnek, vagy újabb algoritmusok segítségével elemeztethetnek. Éppen ezért a Warner például nem a tehetséges és jó kapcsolatokkal rendelkező A&R, hanem az adatelemző szakemberek felé nyit, és felvette Dr. Kobi Abayomit, egy adatelemző nagyágyút, adattudományi és analitikai vezetőnek.
Ott van például a Sodatone nevű program, amit 2018-ban a Warner meg is vásárolt. Ez naponta nagyjából 40 ezer, a streaming oldalakra felkerülő dalt elemzi, és ehhez hozzáveszi a közösségi oldalak és a turnék adatait, aztán a potenciális jelölteket. Akiknek emelkedik a népszerűsége a közösségi oldalakon, egyre többen hallgatják őket a streaming oldalakon, és egyre többen vesznek jegyet a koncertjeikre, gyorsabban és egyszerűbben kerülnek a döntéshozók elé.
Az Instrumental nevű program nem régen a Tencent befektetői figyelmét is felkeltette. Ők már korábban megjósolták, hogy a nagy kiadók új szerződéseit hamarosan az adatelemzők kötik majd. A cég vezetője, Conrad Withey nem azt állítja, hogy emberekre nem is lesz szükség a folyamatban, de nekik más lesz a feladatuk, például megtalálni a zenekar hangzását, vagy kidolgozni a fejlődési stratégiájukat. Az algoritmusok pedig nem csak felkutatják a potenciális új előadókat, de segítenek adatokkal alátámasztott üzleti döntéseket hozni.
Az újonnan létrehozott adatelemző vezető pozíciójától azt várják, hogy a cégcsoporton belül jobban tudják majd mérni az eredményeiket, és maximalizálhatják az előadóik és szerzőik sikerét, ami valószínűleg a profitot jelenti, csak így jobban mutat egy sajtóközleményben.
Maga a Sodatone egyébként egy baromi izgalmas alkalmazás, és jó látszik, hogy egy új megközelítés milyen mértékben változtathatja meg az olyan művészeti ágakat is, mint a zene. Azon túl, hogy egyszerűbb dolga lehet a zenészeknek kitűnni a többi közül, egy teljesen új irányba is viszi az egészet. Az nem most lett egyértelmű, hogy a zene már nem adja el saját magát. Egy zenésznek a munkája már nem ott áll meg, hogy kész a dala, és azt felvette a stúdióban. Megállhat itt, csak a siker egészen biztosan nem jön így szembe. A közösségi oldalak használata elengedhetetlen, a rajongókkal való kapcsolattartás mindennél fontosabb. Most viszont a teljesen új szempontokat is nagyon okosan ki lehet használni, és ebben csak az adatok elemzése segíthet. A Sodatone például alkalmas arra, hogy managerek egyszerűbben figyeljenek meg zenekarokat, lássák, hogy a nagy koncerthelyszínek kiket szerződtetek le, milyen playlistekbe kerültek bele. A zenekar elemezheti és megértheti a saját rajongótáborát minden eddiginél részletesebben. Olyan eszközökkel élhet, mint hogy kiderítse, milyen véleményvezérek szeretik a zenéjét, ezzel pedig sokkal egyszerűbbé válnak együttműködések, de a kiadók, menedzserek is látják, hogy kik a véleményvezérek kedvencei, és még rengeteg izgalmas adatot ki lehet nyerni a zenehallgatókról, azokról, akik elmennek egy zenekar koncertjére, vagy arról, hogy milyen dallal érdemes először kijönni, mert arra jól fognak reagálni a követők. A lehetőségeket még maga a zeneipar is most ismeri meg, de az egyértelmű, hogy aki okosan és jól használja a rendelkezésére álló adatokat, és meglátja bennük a megfelelő információt, az nagy előnyre tehet szert. Hogy ez az egyszeri zenehallgatónak jó-e, azt meg majd az idő dönti el.
