2021 novemberében jelent meg Alig Használt Képregények címmel egy képregényantológia a frissen indult HK Comics kiadótól, neves és (még) ismeretlen hazai szerzők munkáiból. A kiadó főszerkesztőjét, György Zoltánt kerestük meg, akivel éppen egy éve beszélgettünk a Fazekas Attila életműkiadás kapcsán, aminek szintén ő a szerkesztője.
Kezdjük rögtön a legalapvetőbb kérdéssel: mi vitt rá benneteket, hogy belevágjatok egy képregénykiadóba? És az is felmerül, hogy az egyértelmű rajongás és kreatív lehetőségek mellett az időzítés se tűnik egészen optimálisnak, nyakunkon a papírhiány, a nyersanyagok napi-árasok lettek…
Régi tervem saját kiadvány, illetve kiadó tető alá hozása. Több száz hazai képregény létrejöttében volt benne a kezem kisebb-nagyobb mértékben, és folyamatosan ment bennem, hogy ha én raknám össze egészében, akkor én mit, hogyan, és miért csinálnék így vagy másképp. Aztán az évek során egyre több embert ismertem meg a szakmából, rajzolókat, kiadókat, kezdtem átlátni a hazai helyzetet. Így találkoztam Kiss Norbival is, a HasználtKépregények.hu tulajával. A legdurvább pandémia idején, amikor mindenki bezárkózott, ő pont azzal nyitott, hogy afféle mini börzéket csinált a saját háza udvarán, ezzel is próbálta kiszolgálni azt a maréknyi embert, aki éhezett a napi képregény betevőjére. Legnagyobb tervei közül a saját bolt és a webshop mára meg is valósultak. Ezek reklámozására keresett meg, aztán beszélgetéseink során körvonalazódni kezdett, hogy elképzeléseink közös nevezőre hozhatók. Miért ne lehetne a reklámhordozó egy teljes képregénykötet? Az én kiadói teveim a terjesztés kérdésénél rendre leálltak, mivel Norbi azonban ezt biztosítani tudta, így az egész kezdett komolyan körvonalazódni. Végül az lett a fő koncepció, hogy bizonyos vásárlási összeg felett a kötetet ajándékba adjuk, vagy kedvezményesen megvásárolható. Ezek után előálltam Norbinak további ötletekkel, és persze kíváncsi voltam az övéire, aztán mivel itt akadt jócskán átfedés, azon kaptuk magunkat, hogy akarva-akaratlanul tető alá hoztunk egy kiadót.
A pandémia és a papírhiány pedig csak leküzdendő akadályok, és mint ilyenek, leküzdhetők. Ha mindenki félne ezektől, és behúzná a féket, megállna az élet. Persze nem szerencsések a körülmények, de én szeretek mindig azonnal a megoldásokon gondolkodni és nem görgetni a problémákat.
Volt konkrét koncepció?
Első körben nagyon sok anyag volt, amiről tudtam, hogy ki lehetne adni. Tudtam, hogy milyen nehéz a kezdőknek bemutatkozni, mennyibe kerül, milyen procedúrán kell végigmenni. Tele a polc olyan szerzői képregények első számaival, amiknek sosem lett folytatása, a késztőnek elvette a kedvét, hogy minden vagyonukat beleölték, ami legjobb esetben is csak évek alatt csorog vissza. De a neves rajzolóknak sem könnyű, kevés az olyan kiadvány, amiben meg tudnak jelenni. Egy két irodalmi folyóirat kivitelével szinte csak a rejtvényújságok maradtak, ezeknek pedig már közel sem olyan a nívójuk, de a népszerűségük sem, mint 30-40 évvel ezelőtt. Szóval szinte a kezdetekből munkált bennem a vágy, hogy segítsek nekik valahogy egy olyan kiadvánnyal, ami átfogóan bemutatja a magyar képregényes szakmát, és Norbinak is célkitűzése hogy támogassuk a hazai rajzolókat. Voltak persze erre már kezdemények az elmúlt évtizedekben, sajnos pár szám után mind leállt. Reméljük persze, hogy mi nem jutunk erre a sorsra.
Egyébként én szeretem az antológiákat, olyanok, mint egy jó válogatáslemez. Megveszem, mert szeretek pár előadót róla, és ha az ismeretlenek közül új kedvencekre lelek, az külön öröm, ennek hatására aztán felkutatom az önálló műveiket is.
Honnan jött ez a kicsit fura a név?
A HasználtKépregények.hu a kiadói háttérhez anyacégként adott volt – és mint mondtam is, ez elsősorban egy reklám kiadvány -, így ebből a névből indultam ki. Aztán az első kötet szerkesztése közben ugrott be, hogy bár a belekerülő képregények másodközlések, tehát kvázi már használtak, de mivel ritkák, és fel is újítjuk őket, így csak „alig használtak”. Aztán még egy kis ideológiát is kanyarítottam mögé: Magyarországon még mindig nem úgy, és nem annyira használják a képregényeket, mint mondjuk a Frankofón területeken, így ez még egy kis plusz töltést is adott a névhez.
Ez az „alig használt” dolog tehát a sorozat célkitűzése vagy mondhatjuk tematikája is lett. Ha utánközlés is, de mindig teszünk egy csavart, van, ami angolul kijött már, de magyarul még csak most, némelyik heti/havi megjelenésben ment ugyan korábban, de egyben összegyűjtve még csak most, és így tovább. Igyekszünk mindegyikhez egy kis újdonságot hozzátenni, hogy olyan legyen, ahogyan még senki nem láthatta.
Mesélj az antológia szerzőiről, és hogy miért épp ők kerültek bele?
Az első kötetben a nagy öregek közül Fazekas Attila evidens, hogy benne van, és mivel munkakapcsolatban vagyok a Képes Kiadóval is, Korcsmáros Pál szintén. Munkássága alapján már-már szintén a nagy öregekhez sorolható Téjlor is, akivel egyébként további terveink vannak. Németh Győzővel még a Vadász eredeti megjelenésekor kerültem kapcsolatba, nagyon tetszett ezt a füzetet, mindenképp szerettem volna szélesebb körben is bemutatni. Prím Danival a Végső eljövetel kapcsán ismerkedtem meg, az itt megjelenő képregényét – amit Ambrus Izsák rajzolt -, nagyon szerettem, mindig sajnáltam, hogy magyarul nem volt hozzáférhető. A Gombalovas testvéreket azt hiszem, nem kell bemutatni azoknak, aki már a kepregeny.net-es időkben is rajongók voltak. A Randomban, ami egy régi online képregényes magazin volt, rendszeresen jelentek meg műveik, de nyomtatásban, talán ha kétszer láthattuk a munkáikat. És persze ott vagy te, aki ismert figurája voltál a ’90-es évek fanzinos időinek. A Második Látás végén mindig volt egy oldalnyi képregény Tátongó Füst-ről, aki egyértelműen a te alteregód. (Igen, ez így van… – a szerző.)
A második kötetben visszatér Téjlor és Gombalovasék, a profik közül pedig Pilcz Rolit köszönthetjük, azt hiszem, őt sem kell bemutatni. Akik a rejtvényújságok képregényeit is követik, azoknak ismerős lehet Balog Zoltán is. Két rövid sztorit kapunk tőle, az egyiket ráadásul a hazai képregény doyenjének, Kiss Ferinek a tollából.
Az új kötetben több friss szerző is lesz, akik itt mutatkoznak be először. A Schmudla házaspár neve a szerepjátékosok körében már ismerősen csenghet, de nyomtatásban először jelenik meg munkájuk. B. Blach egy iszonyúan tehetséges fiatal alkotó, akinek nagy jövőt jósolok, csakúgy, mint Horváth Szilveszternek, aki kedvenc karakterének, Bruno Bravonak a történeteit már 10 éve írja és rajzolja, de eddig csak a fióknak. Bíró Kolos pedig egy nagyon tehetséges kiskamasz, aki már most elhatározta, hogy rajzoló lesz. Kiemelném még Pozsgay Gyula nevét is, aki mindkét kötethez a borítókat biztosította.
Egyébként az első kötetben, és aztán online is volt egy hirdetésünk, amiben mindenkit arra bíztattunk, hogy küldjenek a munkáikból, és ha az elnyeri a szerkesztők tetszését megjelentetjük. A friss arcok közül volt, aki már erre a felhívásra jelentkezett.
Az első antológia szerkesztői bevezetőjében megfogalmaztál az útkeresés kérdésköréhez egy problémagócot: „Nehéz feladat, mert amilyen kicsi a piac, olyan nagyon az elvárások,” Honnan kezdődik a profizmus és a vállalható minőség? Meg lehet ezt a vonalat húzni érzékelhetően és láthatóan?
Nagyon nehéz meghúzni. Magyar szerzők képregényét profi módon, állandó megjelenéssel országos terjesztésben kiadni, talán ha két kiadó tud. És még ők sem ebből élnek, nekik se ez a fő profiljuk. Nincs olyan szerkesztői gárda, akik egész nap csak ezt csinálnák. Alkalmi kiadványok vannak, kisebb-nagyobb példányszámban. Az említett két kiadón túl nincs is más, aki könyvesbolti forgalmazásba be tudna kerülni, így maradnak a képregénybörzék és a webshopok a terjesztésre.
Egy 100-200 példányos képregénynél a kis kiadók vagy az alkotók kompromisszumokra kényszerülnek, ha meg akarnak jelenni. A jelenlévő papírhiányban például a keménytábla már-már luxusnak számít, de jellemzően külső korrektort és szerkesztőt sem engedheti meg magának egy alkotó, így olyan lesz a kiadvány amilyen. De ha még sikerül is profi módon megjelentetni valamit, utána akár több év is eltelhet a következő kötetig, mert, ahogy korábban már céloztam rá, anyagilag akkor térül csak meg a kiadvány, és esetleges hátteret biztosító kiadó híján ennyi időbe telik, amíg összegyűlik a pénz egy új kötetre.
Hangsúlyozom, itt most magyar alkotók megjelenéséről van szó, a külföldi honosított képregényeknél azért sokkal jobb a helyzet.
De a rövid válasz: bár sok alkotót munkáik alapján akár profinak kis hívhatnánk, sajnos a megjelenések sokszor ezt már nem támasztják alá, és ez nem feltétlenül az ő hibájuk.
Ha már ennyi anyag felgyűlt az első körök megfutásánál, nyilván nem volt kérdéses a folytatás, a második antológia az idei márciusi képregénybörzére jön ki. A halmozódó alapanyag átalakította a válogatás szempontjait? És ha kimarad valami, az minőségi kérdés, vagy inkább mennyiségi, és csak tolódik a lehetséges folytatásra?
A korábban részletezett alapkoncepciói maradt, de sikerült úgy összeállítani a kötetet, hogy szinte kivétel nélkül csak weird, tehát sci-fi/fantasy/horror sztorik kerültek bele. Rá is raktunk a borítóra egy 16-os karikát… Sőt az összegyűlt anyagok alapján, már azt is látom, hogy a harmadik kötetnek is lesz tartalmi tematikája, abba szinte csak történelmi témájú képregények mennek majd. Lekopogom, mert inkább csak az történt, hogy nem fért bele minden a 80 oldalba. A pályázóknak is van ezek szerint önkritikája, talán két esetben kellett nemet mondanom, a többiek előbb utóbb bekerülnek valamelyik számba.
Az antológia mellett további szerzői kötetekről is szó van, szintén hazai alkotóktól.
Igen, ez egy felvállalt küldetés a magyar alkotók felé. Egyelőre úgy vagyunk vele, hogy egy-egy kötet a befektetett költséget hozza vissza, meggazdagodni majd másból fogunk. Van négy olyan szerző is, akikől annyi és olyan minőségi anyag jött össze, hogy szinte biztosan belevágunk az önálló kötetekbe. Ez afféle „a HKComics bemutatja” sorozat lesz.
Ami nem titok, bár nyilvánosan itt mondjuk először, hogy az első ilyen kötetünk Téjlor munkásságából ad egy válogatást. Pont 10 éve jött ki a Téjlor Művek első része, ami mára az egyik legritkább és legkeresettebb szerzői képregény a használt piacon. A folytatásnak szánt második kötet a júniusi Képregényfesztiválra jelenik meg a tervek szerint.
Ahogy hallom, külföldi szerzők is felmerültek, és ez már nyilván nagyobb vállalás: a kiadási jogokat meg kell venni, lefordíttatni, a magyar szövegeket beírni a bubikba, stb. Van már konkrétum?
Alakul a dolog, ahogy a csapat is hozzá. Mindenféle ötletek, de konkrét dolgok is felmerültek, amiket nagyon szeretnénk. Mindenki bedobott pár nevet, azt a többiek is átrágták, végül maradt 5-6 cím, amivel megkerestük a kiadókat. Többet még nem árulnék el, de az biztos, hogy nem retro Marvel címekről van szó. (nevet)
A terjesztés marad kizárólag a HasználtKépregény.hu-nál, vagy más kereskedőket is bevontok?
Az Alig Használt Képregények antológia biztosan marad nálunk, hiszen ez a mi reklám kiadványunk. A többi viszont bizonyosan bekerül más hálózatokba is. Norbi nagyon jó kapcsolatot ápol több kiadóval, akiknek van saját webshopjuk, biztos vagyok benne, hogy megállapodik velük.
Végül, mi újság Fazekas Attilával? Érzékelhető némi belassulás az életműsorozat körül.
Sajnos ez így van. Elkészült az 5. kötet szerkesztése, csak le kéne gyártani, és már a 6. kötet is alakul. Viszont sajnos a jelentősen megnövekedett gyártási költségek miatt finanszírozási problémaink adódtak. Amit sokan elfelejtenek, hogy ez egy nyugdíjas művész saját zsebből finanszírozott kiadványa, nem áll mögöttünk pénzes kiadó, tehát pont az a helyzet áll fenn, amit az előbb említettem. Nagyon nehéz így összeszedni a több milliós költséget, még úgy is, hogy előbb-utóbb azért nyilván megtérül. A szerkesztők is lelkesedésből, Attila iránti tiszteletből dolgoznak az anyagokon, és ez azért szintén lassító tényező, szívességből nem várhatsz el feszített munkatempót.
Ami jó hír viszont, hogy biztosan kijövünk a március 13-ai Képregénybörzére az új, 26. Botond magazinnal, amiben két vadonatúj Fazekas képregény lesz. Márciusban pedig az életműsorral kapcsolatban megpróbálkozunk egy előfinanszírozással, aztán majd meglátjuk. Egy biztos, le nem állunk!
A kiadvány FB oldala.
A kiadó webshopja.
