A legutóbbi Úrfiról szóló hírünk az volt, hogy a DreherFeszt Felfedezőt megnyerő csapat jótékonysági ruhagyűjtést szervez. A ruhákért a zenekar dalt adott ajándékba: akik vittek valamilyen cuccot, hamarabb megkapta a csapat legújabb dalát. Alább az akcióról lehet olvasni, illetve magát a dalt is meg lehet hallgatni.
Alapvetően nem a dal tartalma miatt kötöttük ezt össze az első ruhagyűjtésünkkel, ezt szinte a véletlen alakította így. Alapból is egyre inkább foglalkoztat minket a szociális felelősségvállalás. Az eredeti koncepciónk az volt, hogy ruháért úrfis pólót adunk cserébe. Mikor azon gondolkodtunk, minek kéne szerepelnie a pólókon, akkor ugrott be, hogy jól rímelne az eseményre a Zsúfolt hiány szövege.
Ez egyébként az egyik legkellemesebb dolog volt, ami mostanában a zenekarral történt. Nagyon jó érzés, hogy az a kis réteg, aki figyel ránk, együtt tud rezonálni az ilyen törekvéseinkkel, és annak is nagyon örültünk, hogy olyanokat is elért az akciónk, akik nem érdekeltek a zenekar dolgaiban. Majdnem 30 zsák ruhát sikerült összegyűjtenünk az Oltalom Karitatív Egyesület számára. Nem tudjuk elégszer megköszönni!
És hogy miről is szól a dal? Száraz Bence frontember kimerítő magyarázattal szolgál hozzá:
Az új dal alapvetően az állandó elégedetlenségem mentén fogalmazódott meg. Már engem is elkezdett zavarni, hogy mindig van valami, ami miatt hiányérzetem van. Elkezdtem keresgélni magamban, egész pontosan mire is lenne szükségem. A dalban többféle igény tűnik fel. Az elején megjelennek nagy spektrumú, megfoghatatlan dolgok. Istent emlegetem, és eszközöket szeretnék, amivel ellentarthatok a világnak. A szöveg első fele csupa olyan dolgot említ, amivel a világ szolgálhatna nekem. Mindezt egy eléggé arrogáns formában fogalmaztam meg. Ezzel szerettem volna kicsit beszólni magamnak, akinek még a szép sem elég, még abban is tud kivetnivalót találni.
A szöveg második felében viszont megjelennek egyre személy közelibb igények. Olyan jellegű sorpárok, amik katalizátorának korábban egész dalokat szenteltem. Például az a sor, hogy „El kéne érnem a buszomat” az nem csak az idővel való örökös viaskodásomról szól. Miután elköltöztem a szüleimtől, amint volt kis szabadidőm, igyekeztem hazalátogatni. Viszont az értékes idő, ami erre alkalmas lett volna a megállókban telt el, üres várakozással, mert képtelen voltam időben érkezni. Így persze haza is csak későn értem, és lelkiismeret furdalásom volt, hogy ez az idő egyértelműen kárba ment. A szöveg ezen részében inkább olyan témák merülnek fel, amiken nekem kéne változtatnom.
A dal konklúziója végül, hogy ezeknek a feszültségeknek a nagyja nem állna fent, vagy sokkal viselhetőbb lenne ha nem lennék egyedül. Az utolsó igény, hogy szeretném megosztani valakivel amit csak lehet. Ez természetesen nem feltétlenül fizikai formában értendő.
És akkor már csak a dal van hátra:
