Mikor arról van szó, hogy miért járnak egyre kevesebben fesztiválokra, akkor a témának több megfejtése is szokott születni. Van azonban egy olyan aspektus, amiről meglehetősen keveset beszélnek, valószínűleg pont abból adódóan, hogy mindenki a saját fiatalságából indul ki, ez pedig az, hogy hiába végtelen mennyiségű zene áll rendelkezésre, a mai gyerekek egészen egyszerűen nem vagy csak nehezítve jutnak hozzá.
Bezzeg a mi időnkben!
Nevezzük magunkat a mobiltelefonok előtti gyerekeknek. Ebbe a kategóriába még azok is besorolhatóak, akiknek már volt ugyan tizenévesen mobilja, viszont azon még a legfőbb szórakoztató elem a Snake vagy a torpedó volt, se zene, se videók nem voltak elérhetőek. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy földrajzilag hol nőttünk fel, a recept nagyjából azonos volt: bőven alsó tagozatos korunkban megkaptuk életünk első saját kazettás magnóját. Aztán vagy a rádióból vettük fel a kedvenc dalainkat, osztálytársakkal cserélgettünk és suttyomban a szülők zenegyűjteményével is ismerkedtünk.
A zene szeretete meglehetősen hamar kialakult, ha még a saját, stabil ízlésvilág nem is, de az általános iskolában már mindenki ismerkedett a különböző stílusokkal, a zene pedig mindenkit érdekelt egytől egyig, mert állandó témát szolgáltatott, ráadásul tökéletesen megfért a többi hobbival, legyen az sport, olvasás vagy bármi. Angol órán dalszövegeken gyakoroltuk a hallás utáni szövegértést, és szótárazgattuk a kedvenc dalainkat, hogy kiderüljön, miről is szól valójában. Na ezek már nem igazán működnek a mai gyerekeknél.
Sokkal nehezebb hozzáférni a zenéhez
Ma a gyerekeknek szüksége van egy okostelefonra, és streaming szolgáltatásra, hogy zenét fedezzenek fel. Nem férnek hozzá mindenfajta korlát nélkül a zenéhez, és gyakorlatilag egyáltalán nincs saját zenei autonómiájuk. Nincsenek saját zenei élményeik, nem csoda, hogy ezek után sokkal nehezebben lesznek zenerajongók.
A streamelés azt jelenti, hogy el kell kérniük a szüleik telefonját, engedélyt kell kérniük, és a hallgatott zenék ott maradnak az előzményekben, ezért nyugodtan nem is tudnak úk előadókat felfedezni.
Sőt, hivatalosan 13 éves korukig nem is találkozhatnának az online stream felületekkel, vagy csak a gyerekmódot alkalmazhatnák. Egészen egyszerűen a streaming szolgáltatók nincsenek felkészülve arra, hogy a gyerekeket kezeljék, ahogy a megengedőbb szülőknek is nehéz kérdés, hogyan engedjék a gyereküket tartalmakhoz, de ne bármilyen tartalomhoz, és ha telefont kapnak is általános iskolában, saját streaming előfizetést jóval kevesebben.
A szülők ízlése
Mikor kijött a felmérés, ami szerint a mai gyerekek Ákost meg Tóth Gabit hallgatnak, akkor nagyon jót szórakoztunk, de tulajdonképpen pont a Guardianben megjelent elméletet támasztja alá, vagyis a gyerekek nem tudnak saját ízkést kialakítani, nem tudnak egyedül felfedezni zenéket, stílusokat, és nem tudnak kísérletezgetni, mert csak korlátozottan férnek hozzá a zenéhez. Mi sorsot húztunk, hogy ki próbáljon meg összebarátkozni a cool arcnak tűnő nyolcadikosokkal, hogy kérjen tőlük zenéket, hogy aztán cserélgessük egymás között és eldöntsük, hogy a Cannibal Corpse már túl durva vagy még belefér. Most megkérdezheti egy gyerek az idősebbeket, de ha aztán el kell kérni hozzá a szülő telefonját, aki látni fogja, mit hallgatott a gyereke, akkor már sokkal jobban meggondolja a kísérletezést, hiszen a franc se akar fejmosást amiatt, hogy meghallgatott egy black metál vagy éppen Zámbó Jimmy- dalt azért, mert kíváncsi.
Mi a normális?
Persze most mindenki jöhet azzal, hogy az elmúlt több ezer évben igazából mi éltünk egy szerencsés időszakaszban.
Évezredeken át ha valaki zenét akart hallgatni, akkor vagy megtanult játszani egy hangszeren, vagy odahívta a zenészeket.
Daniel Levitin idegtudós, kognitív pszichológus a This is Your Brain on Music című könyv szerője például azt mondja, hogy a mi generációnk szerencsés volt, a mostani fiatalok viszont visszakerültek oda, ahova 1950 előtt tartottunk, azaz kell találniuk egy felnőttet, aki tud énekelni, hangszeren játszani, ítélkezésmentesen átadni a Spotify-fiókját azelőtt, hogy azt törvényesen használhatná egy fiatal. Pszichológusok szerint viszont az, hogy mit hallgatsz, és kontrollálhatod a zenei ízlésed, az segít abban is, hogy később saját véleményed legyen bármiről.
Streaming helyett
Az, hogy a szülőnek aktívan meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a gyereke zenét hallgasson, nem minden háztartásban kézenfekvő. Ami még szóba jöhet, hogy a gyerek a rádióhallgatáson keresztül találkozik a zenével, amivel nem is lenne baj, ha nem kifejezetten a szülőknek szóló rádiók lennének népszerűek, ahol aktuális slágerekkel ritkábban találkozik a gyerek. De az okos hangszórok is segíthetnek ha a gyereknek van egy a saját szobájában, ami része a hálózatnak. Ebben az esetben szinte teljesen az algoritmusokban bízhat a zenei ízlése kialakításában, és az előzményekben továbbra is felfedezhető lesz a szülők számára, ha a gyerek extrémebb zenével ismerkedik, vagyis a teljes szabad kísérlezetés itt is akadályokba ütközik, viszont sokkal inkább lehetősége van új előadókat és stílusokat felfedezni.
A zene irányított mindent
Sokszor mondják, hogy a pornó mozgatja a technológiai fejlődést, de igazából az a helyzet, hogy a zene iránti vágy vezetett el a Napsterhez és aztán a streaming lehetőségéhez. Ahogyan az iPod és az MP3 lejátszók vezettek át minket az okostelefonok világába. A zenei ízlés gyakorlatilag a legfontosabb eleme volt a MySpace oldalnak, ami ugye megalapozta a közösségi világot, most viszont a szülők zenei érdeklődése és nyitottsága határozza meg a gyerek ízlését és nyitottságát, ez pedig megnehezíti hogy megtalálják a saját ízlésüket, és azért valljuk be, hiába hallgattak esetleg jó zenét a szüleink, azért szerencse, hogy az LGT, Omega vagy akár Michael Jackson mellett azért lehetőség volt más zenéket is felfedezni.
Fog-e black metált írni egy algoritmus, és kinek kell félnie a robot zeneszerzőktől?
Inkább a játék
A gyerekek elsőként inkább a konzolokkal találkoznak, amelyek a szülők számára biztonságosabbnak tűnnek, hiszen kiválasztják a játékot, ahonnan nem tud elkalandozni a gyerek, és így biztonságosabbnak tűnik, mint a Spotify vagy a Youtube, ahol vagy meséket nézhet, vagy megkockáztatja a szülő, hogy két infleunszer után eljut a gyerek valami potenciálisan katasztrofális, összeesküvés-elméletes, politikai vagy csak bűn rossz tartalomig. A konzolok és számítógépes játékok alapvetően nem a zenehallgatást szolgálják, viszont a kiadók nagyon fontosnak tartják, hogy a népszerű játékokban megjelenjenek aktuális előadók és slágereik, sőt akár ő maguk, legyen szó virtruális koncertekről vagy akár közös játékról. Hogy ez elég lesz-e következő generációs zenerajongókat kinevelni, azt majd az idő dönti el, mindenesetre az már most látszik, hogy a fesztiválszervezők bajban vannak, hogyan tudnak fiatalokat tömegesen bevonzani a rendezvényeikre.
