A mai hipergyorsan, futószalagon elkészülő zenék korában meglehetősen furcsa, ha valaki nagyon hosszú időt szán az albumkészítésre, az azt megelőző stúdióépítésre, majd minden hangot őrjítően sokat gyúr. De ez még mind semmi, mert van, aki ezen kívűl még olyanokat is kitalál, mint egy dogma-filmes a saját magára húzott szabályaival, hogy például nem használhat a keverés során gépi zengetőt, ezért inkább lépcsőházban készít felvételt, hogy meglegyen a megfelelő térhatás. Aztán persze beszerzi az összes áhított analóg és vintage hangszert, cipeli a Hammondot, élő glockenspielt vesz fel, ahelyett hogy plaginokkal oldaná meg másdopercek alatt. És ezt nyomja hónapokon, éveken át. Na, ebből szoktak a nagy feloszlások lenni, nulla eredménnyel. De a Voler Mouche zenekar Reserved lemeze meg elkészült, és meglehetősen nagyot szól. Kábé olyan természetesen és lazán, mint egy Air- vagy Zero7-album. Pedig itthon készült és még kiadó sem áll mögöttük, sem nagynevű stúdió nem segítette a munkájukat. (Fotó: Zergi Bori)
Igaz, egy már sokat bizonyító hangmérnök, a többek között Tankcsapda-lemezt készítő és az Ektomorffal is együttdolgozó, de manapság inkább a pszichedelikus világban és kortárs elektronikában otthonosabban mozgó Scheer Viktor producer és hangmérnök készítette a rengeteg pepecselést kívánó felvételeket. Na, ő is egy igazi megszállott. akárcsak Miski Ádám zenekarvezető, akinek már az édesapja is hangszereket és keverőpultot tervezett és épített évtizedekkel ezelőtt, s aki valószínűleg nagy karriert futott volna be e státuszban, ha a kommancsok nem akadályozzák meg a külföldi melóit. Így minden ezirányú szenvedélyét a fiára öntötte.
A zenekarvezető szerint a lemez felvétele előtti két év simán arról szólt csak, hogy annyi analóg szintetizátort és egyéb alaphangszereket vegyenek , szerezzenek, építsenek, amelyek iránt persze közben mind szerelemre lonbbant, amennyit csak tudtak.
Az első pillanattól tudtam, hogy egy olyan hangzásvilágot szeretnék visszahallani vagy inkább kapni a lemeztől, ami gyermekkorom meghatározó, természetes hangzásvilágát hozza majd vissza. Ez volt az alapcélom.
– fogalmaz Miski. És tény, hogy a lemezfelvétel során energiát nem kímélve odarakták mindazokat a hangszereket, amelyek nélkül egyszerűen nem létezik ez a puha és mégis tűpontos hangzás: Bárhova nézel stúdiójukban, vagy egy string machine-t látsz, vagy analóg dobgépeket, vagy saját maguk által épített vocodert, Hammond orgonát mechanikus Leslie-vel. Persze mindemellett az új album, amit itt hallhattok először a Lángolón, nem más, mint finom és kedves pop, nem tévedés, jó néhány akusztikus hangszerrel, mint például a már említett glockenspiellel, nagybőgővel, gitárral és zongorával megspékelt finom, okos, álomszerű, fátyolos könnyűzene. Ami ugyebár tényleg úgy szól, mintha valamikor a lemezkészítés aranykorában rögzítették volna.
A fantaszta Miskiék abban nagyok, ahogy az elektronikus és az akusztikus hangok keverékéből szülnek meg egy itthon különös hangzásvilágot, jól példázza ezt az ősrégi EMU szemplerből kiszedett Mellotron-minta és akusztikus glockenspiel keveréke, ami kísérteties hangulatot áraszt.
Kitalálták, hogy felépítik a saját stúdiójukat, ahová hónapokra bevonulhatnak. És kaptak hozzá egy fantasztikus lépcsőházat is, amit amolyan zengető szobának használták, akárcsak régen a nagyok. Scheer Viktor szerint már csak a rádió régi épületében van ilyen zengető szoba, ahova szalagról bejátszották a felvételt, majd úgy rögzítették természetes zengetéssel. Max szerint a lemezen 80 százalékban ezt a 200 négyzetméteres lépcsőházat használtak zengetőnek, és ez egyáltalán nem rossz. Miski közben saját maga tervezi szintijeit meg phaserét, elvannak, alkotnak, mellesleg barátok ők így négyen, Kiss Flóra, Szarvas Péter, Scheer Milán, Miski Ádám és persze ötödikként a producer-hangmérnök, Max.
Mondom, lehet őket utánozni, mindenki megcsinálhatja a saját lemezét a saját lépcsőházában a saját maga épített vagy manipulált hangszereivel! nincs is ennél nagyobb móka.
