Hirdetés

Jön, lát, győz

Óriás, Shapat Terror, Kiabátor @ Trafó Bár Tangó 2008.11.29.

Először tapasztaltam az utóbbi pár hónap során, hogy a Trafó Bár Tangó „színpad” előtti tere telítődött, mégpedig az Óriás zenekar lemezbemutató koncertje okán. Gondolhatná az ember lánya, hogy egyszerűen csak azért, mert szombat este volt, és a mulatni vágyó fiatalok ilyenkor könnyedén megtöltenek egy ekkorka helyet, de az igazság nem ez. Az igazság az, hogy az emberek ide szombat este; Óriás koncertre jöttek.

A mulatságot a –számomra eddig kevéssé ismert- szegedi titánokból álló Kiabátor kezdte. Először azt gondoltam, talán azért ez a nevük, mert kifejezetten „kiabálós” lesz a zene, de aztán rájöttem, hogy inkább a „ki a bátor?” értelmezés lehet a nyerő, hiszen a srácok 2002 óta zenélnek és most nagyjából 18 évesek. Bátorságuk gyümölcsöző, egyértelműen hallható a sokéves zenei gyakorlat, a basszusgitár és a dob együtt-játéka meglepően figyelemreméltó volt. Talán a technika hibája is, hogy a szöveg/ének kevéssé volt érthető, és az énekes-gitáros hangja még nem elég karcos ehhez az előadásmódhoz. Néhány év, és számos görbe este után azonban ez a probléma önmagától megoldódik majd.

Szeged után Eger következett; a Polly is Dead egy részéből alakult Shapat Terror, akik borvidéki fiúkhoz méltón nemrég megnyerték a Kettőnégy Gumizsiráf díjkiosztójának legnemesebb díját; a „legrészegebb zenekar” címet. Ehhez képest szinte szárazon álltak a nagyérdemű elé, ami már önmagában is kihívást jelentett a három gitárosnak, hiszen egyikük balkezes, így a körülbelül 3,5×2,5 méteres színpadnak aligha nevezhető porondon épphogy elfértek. Külsejükről még annyit mondanék, hogy most már értem, miért lett az Egon és Dönci szinte minden szereplője kellemesen telt. Zenéjük a stoner és a grunge stílus egy sajátos keveréke, szövegeik magyarok, csakúgy, mint a többi fellépőé ezen az estén. Tán józanságuk az oka, de kicsit maci-rockosra sikerült ez a koncert, nem voltak bepörögve a fiúk, annyit azonban elértek, hogy legközelebb is kíváncsi leszek rájuk.

Mire az Óriás zenekar elkezdte lemezének bemutatóját, már csípte a füst a szememet, és már semmi más alkoholmentes nem volt a pultban, csak svepszszőlő háromszázér’. A 2005-ben alakult örömzenélésnek indult Óriás mára a rajongókkal, lemezzel és klippel rendelkező zenekarok csoportjába lépett át. Bár a Jön című korong olyan friss, hogy még meleg, mégis sokan már ismerték a dalokat. Valahogy egy kicsit olyan „ez a sulizenekar első fellépése” hangulat volt, sok fiatal, kisfiúsan szégyenlős zenészek kockás ingben, feliratos pólóban, jófésült, de kissé mégis vagány séróval, vidáman lelkendező barátnőkkel. A közel egy órás koncert vidám, feszes és örömteli volt, pár számot hallhattunk a korábbi 5 dalos ep-ről is. Az új számok némelyikéhez billentyűs segítséget hívtak, az IHM-es dobos Hortobágyi Laci személyében, és természetesen itt is ügyeltek a rockos hangzásra. A közönség olyannyira hálás volt, hogy mikor azt kérte Egyedi, hogy tapsolják meg előre a dalt, akkor megtapsolták, sőt, váratlan módon, a koncert végén visszatapsolták a zenekart, akik erre nem számítottak, még a kábelt is kihúzták a gitárokból addigra. Hiába, egy szám még nem hangzott el, és a közönség követelte.

A koncert után pedig még meglepőbb dolog történt, a kinti cd és polóárulós standnál állt a sor. Egyértelmű, hogy sikert arattak, és minden esélyük megvan arra, hogy kicsiny országunk egyik jelentős alter-rock zenekarává nőjék ki magukat.

(Fotók: GEZ)

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
874FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk