Sorozatunkban főleg a ’80-as, ’90-es évek magyar újhullámos zenekarairól mutatunk be dokumentumokat, ezúttal Szőnyei Tamás újságíró, levéltáros fotóit, aki egyben az alábbi teljes szöveget is írta.
Megtisztelő, hogy profi fotósok között mutathatom be a képeimet, de egy percig sem képzelem magamat annak. Soha nem volt profi gépem, nem vagyok tisztában a „szakma”, az analóg és digitális eszközök rejtelmeivel. Csak szeretek fotózni, és örömmel tölt el, ha sikerül valamit szerintem elfogadható minőségben megörökítenem. Koncerteket és falfeliratokat 1979-ben kezdtem fotózni. A fekete-fehér filmeket az Ofotértnél vagy a Főfotónál vagy egy maszeknál hívattam elő. Meg kell ezeket a szavakat magyarázni? A filmnegatívról magam nagyítottam le (így mondtuk, lenagyítjuk, holott, nyilván a nagyítás nem le, hanem fel…), ahogyan a bátyámtól ellestem, a szüleimnél, a vécévé és egyúttal sötétkamrává átalakított spájzban. Később az apósom mosókonyhájában. Hívó (értsd: előhívó folyadék), víz, fixír (értsd: rögzítő folyadék). A vegyszerektől büdös a kéz, de varázsos, ahogy a piros fényben, a tálcában ázó papíron előtűnik a pozitív kép a semmiből. Aztán villany fel, észreveszed a hibákat, lehet ismételni. A színes papírképeket és diákat túl bonyolult lett volna házilag lenagyítani, azokat elvittem. A 80-as évek első felében fotóztam legszorgalmasabban koncerteken, a 90-es évek ilyen szempontból kimaradtak, mostanában újra próbálkozom.
Az anyagot két részre bontottam, ide magyar zenészekről készített képekből válogattam, a külföldiek a másik részben láthatók.
Graffitik, 1979, Budapest. Az első a Krisztina-téri templom bejáratánál készült, Sid Vicious (Sex Pistols) halála után. Annyi idős voltam, mint ő: 22. A Május 1-i plakátok közötti, koronás Beatrice-feliratot, úgy rémlik, a Nagymező utcában vagy a környékén találtam.
1979. május 25. Csepel. A Papírgyár Ifjúsági Klubja szervezésében, szabad téren lépett fel a Beatrice és a Fölöspéldány Csoport. Róluk nem csináltam képet, a Beatricéről is alig, kevés képkocka lehetett már a filmtekercs végén. Az első képen Miklóska Lajos, a másikon, a hangbeállításnál, középen, mikrofonnal, Nagy Feró jobbján Vedres József, aki itt még csak technikus, de hamarosan beáll gitározni is. Amit egyébként már korábban is megtett: Feró 1978. november 21-i zenekarbővítési kérelemmel fordult az ORI-hoz, új tagként jelölve meg Vedrest; egy hét múlva megkapták az 1979. május 31-ig szóló ideiglenes engedélyt. Előadásonként 2200 (kettőezer-kettőszáz) forint fellépti díjat állapított meg számukra, hat főre, Csanádi Lajos igazgatási osztályvezető. Bezzeg akkor még rend volt ebben az országban!
1982 nyara, Dalmát-pince, Szentendre. A Bizottság-triptichonon balról: ef Zámbó István, Kokó művésznő, Wahorn András és fe Lugossy László, az egyujjas gitárbajnok. Egy fura kis géppel készítettem, egész keskeny, úgy hívtam: minifilm kellett bele. Szinte játékszer volt, meg is látszik a képminőségen. Ugyanitt, ugyanekkor játszott az Európa Kiadó és a Trezor együttes is, róluk is van egy kép, rajta a 2021-ben elhunyt nagyszerű fotós és nem mellesleg angol fordító, Lugosi Lugo László. Az Európa Kiadóról készített képeim a zenekar digitális archívumában itt láthatók.
1982 nyara, Dalmát-pince, Szentendre. Waszlavik Gazember László a koncertet figyeli. (Amikor 1980. november 27-én a következő év május 31-ig szóló fellépési engedélyt kapott a Beatrice, ő is benne volt a zenekarban. Akkor már 2750, azaz kettőezer-hetesszázötven forint gázsit engedélyezett számukra az illetékes.) A másik képen, ugyanakkor, ugyanitt, Kecskés Kriszta, a Bizottság állandó vendégénekese. Valószínűleg a Távolsági járatot adja épp elő, ami a Kutya éji dala című Bódy Gábor-filmben is elhangzott, amikor Grandpierre Attila a vidéki csillagvizsgálóhoz buszozott. Ugyanezzel a minifilmes géppel fotóztam az Ikarus művházban, a filmhez szervezett koncerten a VHK-t is, de messzebb voltam a színpadtól, mint a Dalmát-pincében, ezért nagyon szemcsések lettek a képek.
1983. április 2. Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest. A Kontroll Csoport vendégeként két német együttes szerepelt, a Toten Hosen és az Unbekannten. A koncertről lelkes beszámolóm jelent meg a Magyar Ifjúságban (1984/17), saját fotóimmal, az egyiken Bárdos Deák Ágnes egyedül látható. Ezen a képen, itt, eredetileg több zenész is szerepelt, de őket levágtam. Így, hogy csak ketten maradtak Kistamás Lászlóval, jobban látszik, hogy miközben Laci van akcióban, ő életlen, a fókusz pedig Ágin, aki „csak” figyel. De micsoda nézés az… A német zenekarokról készült képeim a következő részben jönnek.
1983. augusztus, London. A képen Bajtala János, a remek zongorista és énekes a ház előtt, ahol életem első nyugat-európai turista útján laktam. Az ingyenes lehetőséghez Sebők János segített, aki az 1981-es Rock Évkönyvbe beszerkesztette az írásaimat. Nem emlékszem, kinek a szobáját kaptam kölcsön. Egy másik szoba Bajtaláé volt, ő vigyázott az egyébként üres házra. Ha valaki nem tudná, a nevét viselő trió slágere, a Cigánylány R&B-hangvételével a magyar beatkorszak egyedi kislemez-klasszikusa. Magánszolgálati útlevéllel, 1971-ben hagyta el az országot, és hivatalos felszólítás ellenére sem tért haza (ezért szerepel a Jogellenesen külföldön tartózkodó személyek című dossziék egyikében, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában). Amikor kiderült, hogy érdekel a zene és tudom, ki ő, elmondta, hogy játszik egy zenekarban. Hívott a fellépésükre a Notting Hill-i Karneválon, azt amúgy is célba vettem. A fotó az indulása előtt készült, ugyanebben a bársony zakóban látható a hangszer mögött, hátul, jobbra. Sajnos a zenekar nevét elfelejtettem. Megmaradt viszont a tündéri fekete kissrác emléke, aki csörgődobot ráz a színpad sarkában, gondolom, valamelyik zenész gyereke. Ha él, ma már 50 fölött lehet. Bajtalával csináltam egy nyögvenyelős interjút, nem sikerült a bizalmába férkőznöm. Nem írtam belőle semmit. Utólag, a karnevál műsorfüzetében megtaláltam a zenekar nevét: Syco & The New Yorker Band.
1983. december 30. Egyetemi Színpad, Budapest. Az első képen Víg Mihály és Méhes Marietta, a dobosban bizonytalan vagyok. A ritka Trabant-koncertek egyike volt ez, Pajor Tamás is fellépett velük. Marietta nincs szőkére festve, és ritka mód, mosolyog a színpadon. A másik képen balról Dénes József, középen Menyhárt Jenő, hátul Magyar Péter az Európa Kiadó búcsúkoncertjén, ami végül csak rövid leállást jelentett, mert 1984-ben, Sós Mária Városbújócska című filmje forgatásának kedvéért adtak egy koncertet, majd újra együtt folytatták. A róluk készített sorozatom technikai hiba folytán (talán előhíváskor fényt kaphatott a film) szolarizálódott, azaz félúton megállt a negatív és a pozitív között. Ettől különleges hangulatot kaptak a képek, ahogy az itt is látható, a koncert hangfelvétele, a fenti fotómmal, pedig itt hallható.
1984. március 31. Ráday Klub, Budapest. Akkortájt mutatták be az Eszkimó asszony fázik című Xantus János-filmet, az egyik főszerepben Méhes Mariettával (balra), emiatt az alapbeállításban szobazenekar Trabant néhány koncertet adott. (Például Pécsen is, Kálmándy Ferenc fotóit lásd itt.) A Rádayban több előzenekar lépett fel, köztük a Doppin-G, élén Gombóc, azaz Czakó Ildikó (középen), akit később szintén láthattunk moziban (Dobray György: Szerelem első vérig). A harmadik képen Xantus János ébresztgeti a hangfalak tövében, szipkás cigivel a szájában ábrándozó Dixit, Gémes Jánost. Még javában szabad volt zárt térben dohányozni, ami a Ráday alagsorában kisebbfajta nikotinmérgezés veszélyével járt. (A Marietta nadrágján látható „tépés” a filmnegatív sérülése, megkarcolódhatott.)
1984. március 31. Ráday Klub, Budapest. Még két kedvenc képem a Trabantról. Az elsőn, a hangbeállás alatt Lukin Gábor és Víg Mihály, a dob mögött Menyhárt Jenő. A másodikon, fölül Lukin balkezes gitárja vet árnyékot, s ahogy a korábbi Kontroll-képen Bárdos Deák Ági és Kistamás Laci esetében, itt is életlen az, aki énekel, a fókuszt a rá figyelő Mihályra állítottam.
1984. október 30. Ráday Klub, Budapest. A Der Plan fellépése előtt készült fotón a düsseldorfi zenekar díszletképe előtt Solymár Árpád gitározik, a földön Vető János ül, a jobboldali mikrofonnál álló fiú Bolyki László Zsiráf az Embersportból. A középpontban Pajor Tamás. Gesztikuláló keze a festett templom keresztjére tereli tekintetünket. Senki nem tudhatta, hogy három év múlva egy keresztény gyülekezet hitszónoka lesz.
1985. április 21. A Közgazdaságtudományi Egyetem udvara, Budapest. Az 1981 tavaszán, félévi működés után feloszlott URH összeállt egy utolsó utáni koncertre (amit még több utolsó utáni utáni követ majd, az évek múlásával). Balról: Müller Péter, Menyhárt Jenő és Kiss Llászló. Olyan sokszereplős fesztivált szerveztek, hogy nem is jutott idő minden meghívott fellépésére. Az estről szóló beszámolóm a POLIfon című zenei lap 1985/4. számában jelent meg a fotóimmal. A legsikerültebbek közül válogattam ide is.
1985. április 21. Közgáz betonudvar. Vágtázó Halottkémek. Balról: Czakó Sándor, Grandpierre Attila, Soós Lajos. Czakó arcán nejlonfólia, Grandpierre arcfestése pedig csak a szeme környékét hagyta fehéren.
1985. április 21. Közgáz betonudvar. Sexepil. Hátul a három gitáros, Fazekas János, Kocsis Tamás és László Viktor koncentrál, elől, Hegyi Zoltán jobbján Bárdos Deák Ágnes mint vendég. Ruházatuk stratégiai pontjain holdat, illetve napot formázó ékszer.
1985. április 21. Közgáz betonudvar. Kiss Llászló (URH, Európa Kiadó) saját portréja előtt a kutyáját produkáltatja. A másik képen az Embersport két tagja, Urbán Mariann és Solymár Árpád, aki a Neuroticban is basszusgitározott, de itt a Neurotic nem lépett fel. Urbán Mariann bárénekesnőt alakított Xantus János Rock Térítő című filmjében.
1985. május 13. Vörösmarty Művelődési Ház (Ganz), Budapest. A Balkan Tourist volt az est házigazdája, a francia Zazou-Bikaye előtt (róluk a következő részben lesz fotó). Balról Kamondy Ágnes, Vörös Gábor (Demi), Kistamás László, Láng Kati, a dobnál Lehoczki Károly, aki a koncert plakátját is tervezte.
1985, Budapest. A Hungária elképesztő rock & roll sikerszériája után, amikor a zenekar szétszéledt, Fenyő Miklós a rap-breakdance-graffiti kultúrában kereste a megújulás lehetőségét. Elkészítette az első magyar rap albumot (Jól nézünk MIKI), és színpadi produkciójával külföld felé is tekintgetett. A lemezbemutató partit a Párisi udvarban tartották, egy itteni kávézóban tájékoztatták a sajtót. Az első kép ekkor készült. Az ablakon rajongók lesnek befelé, balról, az asztalnál Fenyő menedzsere, a nyugat-berlini Michael Siegel, a kép jobb szélén a Pesti Műsor újságírója, Fábián Tibor. A másik kép az újlipótvárosi házban készült, ahol az énekes lakott családjával. A lépcsőház teljesen össze volt firkálva. Itt fotóztam le, amikor interjút készítettem vele. A POLIfon 1985. februári számának címlapjára a sorozat másik darabja került, ahol belenéz a kamerába.
1986, Sopron. A söröskorsók mögött Dénes József (Dönci), Másik János és Víg Mihály. Kaptam egy helyet az Európa Kiadó kocsijában. Ki vezette, nem emlékszem. Több mindent tudnék, ha meglenne a riport, amit erről a napról írtam. Sajnos eltűnt a kézirat, a cikk pedig nem jelent meg, mert öt lapszám után a POLIfon nem kapott megjelenési engedélyt a hatodikra, így hiába dolgoztunk vele. Az álmunk egy független és minőségi zenei havilapról semmivé foszlott. Az Európa Kiadó soproni fellépésén készített sorozatom képei itt láthatók.
1988. május, Vörösmarty tér, Budapest. A költő nyomdokán, ha már egyszer a nevét viselő téren kaptam lencsevégre, magamban „a vén cigány”-nak neveztem az öreget, akit gyakran láttam a belváros forgalmas terein kuporogva zenélni. És igen, fizettem a fotózásért, húsz forintot ejtettem a táskája tetejére tett kucsmájába. Ez nem annyit ért, mint ma. Most előszedtem a képsorozat egyik darabjával illusztrált cikkemet, onnan tudom az összeget, mert beleírtam. „Fogatlan, beesett arc, hamuszín bőr, göcsörtös ujjak, szürke posztókabát.” (Magyar Narancs 1993. április 29.) A xilofont, felteszem, saját kezűleg eszkábálta különböző színű és vastagságú üveglapokból. Valóságos műtárgy volt, a Néprajzi Múzeumban volna a helye – de biztos a szemétben végezte, miután végleg elment a vén cigány. És már régen eltűnt az épület is, ami előtt guggolt: az egykori „Elizélt palota”, ahol a magyar zenei élet főbb intézményeinek irodái működtek. A fotót 2005 februárjában készítettem. A lebontásra ítélt épületről kértem fotót a Nyilván tartottak címlapjára Huszti Istvántól, mert haldokló állapotában érzékletesen jelképezte a rendszert, ahová a könyvemben felhasznált dokumentumok visszavezettek.
2002. november, Róma. Ungheria in primo piano (Magyarország előtérben) címmel rendeztek eseményekben gazdag magyar kulturális évadot Olaszországban. Az első képen egy patinás római kávéházban, az Antico Caffé Grecóban Rácz Laci és a New Trend Gipsy Band hangolja rá Hiller István beszédére a protokol vendégsereget. A másik képen Yonderboi, azaz ifj. Fogarasi László a külvárosi Teatro Brancaleonéban, a Shallow and Profound albumra épülő európai turné utolsó állomásán. Vaku villant, bele az arcukba. Egyszerhasználatos kamera volt nálam, amelyet egyetlen adag kép elkészítésére gyártottak, nem lehetett benne filmtekercset cserélni. Vizuális golyóstoll gyanánt adták a szervezők, cserébe tudósítottam. (Magyar Narancs, 2002. november 28.) A miheztartás végett, ilyen alternatív zenéket kínáltunk akkor október-novemberben az olaszoknak: Odessa Klezmer Band, Besh-o-Drom, dj Palotai, Korai Öröm, Trottel Stereodream Experience, Kárpát Möbius, Uzgin Üver, Egy Kiss Erzsi Zene, Grencsó Kollektíva, dj Beáta Positíva, Kampec Dolores, Tudósok, Dyas.
2019. április 26. Lumen Kávézó, Budapest. A brazil bossa nova standerdek előadásával nemzetközi sikereket arató Pátkai Rozina a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán megismert társaival, Bácsi Barnabással és Melykó Richárddal Erdély Miklós születésének 90. évében megzenésítette a szinte minden műfajban alkotó művész verseit. A fotók a Rossz szórend című album bemutató koncertjén készültek. Az énekesnő kutyája olykor tett egy kis kört, aztán gazdája lábaihoz heveredett.
2020. február 7. Papp László Sportaréna. Bérczesi Róbert számos vendégzenészt hívott meg a Hiperkarma 20 éves jubileumi koncertjére. Köztük volt Frenk is, aki mögött rózsaszín szívek úsztak a led-falon.
2019. április 14. MOM Sportcsarnok, Budapest. Menyhárt Jenő 60. születésnapja alkalmából hívta össze régi zenésztársait egy Európa Kiadó-koncertre. Ünnep volt és emlékezés az elhunytakra, Dénes Józsefre, Gasner Jánosra, Magyar Péterre. Valaki helyettünk távozik… A fekete-fehér kép az 1983-as sorozatból való, a háttérben Kamondy Ágnes, Kiss Llászló és Dénes József.
2019. október 5. A38, Budapest. Kamondy Ágnes itt mutatta be új dalciklusát Pest fölött az ég címmel. Lemezen, tudtommal, még nem jelent meg.
Szőnyei Tamás
(A képek csak a szerző engedélyével használhatók.)
