December első napjaiban jelent meg 2012 óta aktív Gore Thrower legújabb, harmadik albuma, a Feast on Mortals. A zenekarban a hazai underground jeles alakjait találhatja az értő közönség, a tagok eddigi referencialistáján a teljesség igénye nélkül olyan nevek szerepelnek, mint az Ad Astra, a Conan’s First Date, a Korog, a Megazetor, a Neural Booster, a Radikális Amputáció, vagy épp a Wolverine Blues Brothers. És bár a játék neve saját meghatározásuk szerint old school death metal, a friss anyag távolról sem lerágott csontok visszaöklendezésére vállalkozik: a hatdalos anyag ugyanis a könnyen beazonosítható inspirációforrások mellett és ellenére tele van egyéni zenei fordulatokkal, ötletes hangszerelési megoldásokkal, azaz a műfaj kedvelőinek több mint ajánlott hallgatnivaló. A folytatásban a Gore Thrower tagjai, Molnár Kolos Antal, ének – a folytatásban [MK Atorz] -, Vándor Erik [Erik] és Kliment László [Kagf] gitárosok, Kliment Márton [Murphy] dobos, és Lehoczki Dávid [Dávid] basszusgitáros egy formabontó, élőben rögzített Dalról dalra során mondják el, mit érdemes tudni a nagyrészt a szentendrei RX-studio-ban készült anyagról, az egyes tételek elkészülésének sorrendjében!
[MK Atorz] Há’jóvan, a jegyzőkönyv kedvéért jelen vannak…
[Dávid] Emmá jelszint.
[Erik] Ja, kiültetjük a folyosóral
[MK Atorz] Na. Lemez. Mióta csináljuk ezt a lemezt?
[Erik] Az első számtól kezdjük el? Amikor még az előző teremben voltunk. A zenei anyag írása…
[MK Atorz] 21?
[Erik] Legyen 22.
[MK Atorz] Neeeem, hát ha a Covid 20, abban az évben jött ki az előző anyag, és akkor már el is kezdtük ezt csinálni. Tehát kvázi rögtön utána, amire végre kinyögtük a Vatikánt, addigra elkezdtük. Csak jött a faszom Covid.
[Kagf] Hát, mert akkor már… Erik mikor is szállt be?
[MK Atorz] Rögtön az előző lemez után. Mikor volt a parti ’20-ban, hogy megjelent a lemez júniusban, akkor ott…
[Kagf] Jó, hogy most nincs!
[MK Atorz] Eriket a kertiparti közben a hintaágynál rábeszéltem, hogy be kell szállnia, és aztán nehezen, de vállalta, hogy havi egyszer talán lejön.
[Erik] Ez aztán később nem így alakult, hanem minden héten ott evett a penész, de ilyen az, ha jó a társaság. És akkor elkezdtük összerakni az első számokat. Az első a Gore In Da House volt, eredetileg Punktombed munkacímmel.
[MK Atorz] Igen, ez úgy készült egyébként, hogy én akkor nagyon keveset jártam le, mert a Covid miatt meg volt mondva, hogy a tudomisén hány évesek meg a hány gyerekesek így meg úgy ne járjanak ki. Jobban betartottam, mint az ifjúság. Szóval ők dolgoztak a teremben.
[Erik] Ennek a zenéjéről azt kell tudni, hogy volt nekünk régen, A Conan’s First Date zenekarommal egy side projektünk sok vendéggel, a Bolygó Neve Metal, és ez a szám eredetileg a második anyagra íródott, ami végül sosem készült el. Én meg úgy éreztem, hogy ez itt tökéletesen jó helyen lenne. Átpakoltuk a hangolást, Kagf még egy vagy kettő riffet hozzátett, és tökéletes, kész is volt.
[MK Atorz] Ja, én arra emlékszem, hogy lementem a terembe, mondván, na, most már vannak új számok, csak ott kéne lenni. És ez akkor mellbevágóan jól állt már.
[Dávid] Ez már ebben a teremben volt?
[MK Atorz] Nem, nem, nem, ez még a…
[Dávid] Az még ott volt.
[MK Atorz] A Pöcében.
[Erik] A patkánylyukban.
[Murphy] Ezt már viszonylag régóta játszuk koncerteken is, ez volt az első, ami beépült.
[MK Atorz] Ugye, azt eldöntöttük körülbelül előre, hogy ez amolyan zombilemez lesz.
[Kagf] Azt te döntötted el.
[MK Atorz] Eldöntöttem/tük. És kezdetben a lemeznek is vicces címötletei voltak, meg a szövegekre is úgy készültem. Ennek a számnak tudtam, hogy valami nagyon általános zombis baromság kell legyen a szövege, de azért nehezen született meg. Zeneileg egy vidám szerzemény. A számcím, a Gore In Da House, úgy lett meg, hogy épp a Vatikán oldalában sétáltunk, amikor beugrott. Gore In Da House! Na jól van, ez fasza, ennek a számnak ez lesz a címe. Merthogy én általában a gombhoz varrom a kabátot, tehát előbb címet találok ki, és aztán többé-kevésbé ahhoz írok szöveget. De ennek a szerzeménynek azért túl sok mondanivalója nincsen. Megnyílik a pokol, jönnek a zombik, megesznek mindenkit. Vér, mocsok, sikoltozás. Ennyi. Vagyis, nem is a pokolból jönnek, hanem az Other World tárul ki.
[Dávid] A Portalski.
[MK Atorz] Igen, portálok nyílnak! Nagyon vidám. Még megjegyzendő, hogy erre a számra készült egy erősen DIY érzetű klip is, amiben a barátaink voltak segítségünkre. Én a magam részről mindig rüheltem azokat a klipeket, ahol a zenekar valami szirszar környezetben ál-előadja a szerzeményét. De 30 év klipszüzesség után már bármit elfogadok. Szerencsére sikerült megtalálni az egyensúlyt a cheapness és a szórakoztatási faktor között.
[Erik] Kettes.
[MK Atorz] Bár a lemezen nem ebben a sorrendben vannak, mi most készítési sorrendben mesélünk róluk. A kettes, az döbbenetes módon a lemezen is a kettes. Ez a helyén van, Dinner Date címmel. Szerintem ez a leginkább kommersz death metal szám. Olyan jóféle death metal. Jó, a Tainted with Gore is az, de az már túl hosszú klasszikusnak. Azt nem tudom, hogy ezt ki írta.
[Erik] Ezt Kagf otthon 100%-ig megcsinálta, és arra már nem emlékszem, hogy belenyúlkáltunk-e még?
[Kagf] Egy riffet hoztál te.
[Murphy] Meg volt még egy téma, amit kiszedtünk. Sokat alakult, amíg összállt a végleges változat.
[MK Atorz] Mikor megjöttem, szerkezetileg még én is szívóztam, hogy ének szempontból hogyan legyen
[Kagf] A riffek munkacímeire még emlékszem: Decapitated-es, Immolation-ös, Corpse-os és Deicide-os. De a végeredmény egyikre sem hasonlít kifejezetten.
[MK Atorz] Ennek van a legkézzelfoghatóbb szövege. Igazi mese az egész. A zombi apokalipszis után éljük az unalmas zombi mindennapokat. Ebben a világban egy zombifiú halott szívében szerelem gyúl egy csodás zombilány iránt. Őt követi távolról, lesi minden mozdulatát, a csodásan foszladozó bőrét, a kacska járását, a szerteszét folyó szemét, csimbókos haját. Nagy nehezen rászánja magát, hogy közelebb lépjen és meghívja álmai hölgyét egy vacsorarandira. De akkor, amikor közelebb ér, csak akkor veszi észre, hogy ez nem egy gyönyörű zombicsaj, hanem egy kurva ronda élő luvnya. De ha már vacsorarandi, akkor legyen, kicsit más felállásban a one-on-one, és a csaj a zombisrác fogai között végzi. Csodás!
[Erik] A zenéhez visszakanyarodva, itt van nekünk egy featuringünk. Erdélyi Péter (Archaic, Salvus, stb.), mindegyikünk régi barátja, a Kliment-fivérek korábbi zenekari társa állt kötélnek, és ajándékozott meg minket egy nagyon szép gitárszólóval.
[MK Atorz] Igen, hát én – aki a legjobban utálom a gitárszólókat -, erősködtem ezzel a számmal kapcsolatban a gitárszólók halmozásán, mindenen túl nyújtásán.
[MK Atorz] Időrendi sorrenden a következő a 3-as szám, ami az 1-es szám. Ennek nem volt munkacíme, csak hármas, ez volt a címe sokáig. Végül The Smart Stay Dead lett. Ekkoriban én tényleg nem jártam próbálni, mert akkor rendes lockdown volt. Ti viszont rendszeresen leosontatok a próbaterembe. De látszik, hogy el lett engedve a póráz, így történhetett, hogy összeraktatok egy ilyen hanghalmozó csodát. Már akkor látszott, hogy ez jó esetben is csak a lemez elején, nyitótételként jöhet szóba.
[Erik] Vagy a legvégén.
[Kagf] Ugye igazából te baszogattál, hogy csináljak olyan számot, mint az előző lemezen a Fermented Love, mert az kurva jó volt. Ez olyan ultradoom szám. Az első riff valamennyire hasonlít is szerintem ahhoz az érzéshez, utána aztán egy kicsit elprogresszívesedett.
[Erik] Elhornyászkodott.
[MK Atorz] Azt tudom, hogy nekem ez irgalmatlan kínszenvedés volt, hogy ebbe én mit és hova?
[Kagf] Pedig írtam bele még refrént is.
[MK Atorz] Igen, ezzel nyomasztottál, hogy szerinted az ott refrén. Végül is csak két szóló van rajta plusz négy dallamfutam. De végül egész jó lett. Az viszont az elején már rögtön éreztem, hogy ez egy harci induló, egy kiváló felvezetés. Lemezindításnak kurva jó lesz. Eriket azért nagyon lehet dicsérni, hogy az elejét, azt kurva jól összerakta.
[Erik] Ugye ez egy visszatérő motívum. Ezzel a csatazajjal zárul le a kettes lemez, és lényegében ugyanazzal indul az új anyag. De azért ez egy eléggé más dal, mint bármelyik másik a lemezen, vagy bármi más, ami korábban Gore Thrower név alatt kijött. Ez egy progresszív, erőteljesen két gitárra épülő szerzemény. Nincs is értelme játszani, amikor csak egy gitáros van jelen próbán. Koncerten szintén nagyon ritkán hangzott le még eddig.
[Kagf] Akkor se kellett volna.
[Erik] Én attól tartottam, hogy ezt a számot hallva az emberek azt fogják majd gondolni, hogy na, beszállt ez a Vándor Erik a zenekarba, és elrontotta az egészet. Micsoda pszichedelikus, progresszív zenét csinált a Gore Throwerből, le vele! Ezért feltétlen muszáj megjegyezni, hogy ez tényleg száz százalékban Kagf műve. Én csak így eljátszom a dolgokat, úgy, ahogyan azt ő megírta. A másik, amit a lemezírás előtt egyezményesen eldöntöttünk, hogy nem lesz tempóváltó dal. Na, igazi tempóváltás itt sincs, de egy nagyon kicsit begyorsul a közepén az a breakdownos tappinges őrület, az az egyetlen rész amire ének is van a számban. Utána vissza is lassul, szóval mégiscsak sikerült valamennyire belerakni egy tempóváltást.
[MK Atorz] Szövegileg meg nagyon aranyos a dolog. Előttem egy olyan kép van, ahol a sivatagi éjszaka sötétjében, egy magányos piramis mélyén, a homályba vesző folyosók kriptájában feltámad egy zombi. Az mindegy, hogy ő most egy fáraó volt, vagy csak egy nyomorult, aki bent ragadt, a lényeg, hogy be van zárva a piramisba. Ott jön-megy, meg kaparászik. Nincs kijárat. Ő meg rájön, hogy jön az öröklét. És ugye okosabb lett volna, ha hullának tetszik maradni! Na meg ebben a számban van elrejtve az aktuális easter egg is, de azt nem áruljuk el, hogy ez egy magyar férfi keresztnév!
[MK Atorz] Négyes szám. Na, ez meg a punk dalunk.
[Dávid] Fleshdance, a vonatozós.
[MK Atorz] Hát, igen. Ennek nagyon hamar lett címe, nem is volt munkacíme.
[Dávid] A legsikeresebb számunk.
[Erik] Erről azt kell tudni zeneileg, hogy ez az egyetlen, ami nem egyfajta recycle a részemről. A Fleshdance-t egy próba előtt, együltömben felvettem. Az járt a fejemben, mikor írtam, hogy valami olyasmit szeretnék írni, mint a Gore Thrower korábbi anyagai. De közben volt egy másik szempont is: én azt éreztem az eddigi két anyagnál, hogy ez a punkos vonal nagyon jól áll a zenekarnak, ezért ez lehetne egy ilyesmi dal. Na nem pont punkos, inkább azt mondanám, hogy kicsit a grindos/slames vonal érvényesül benne. És akkor igazából ez pakk, kigurult belőlem. Ami extra dolog lett később a koncerteken, mivel annyira vidám szökdécselős, pattogós tempója van, hogy én ösztönből mentem le a közönség közé. Aztán megfertőztem a fiúkat is, hogy hát ennél a számnál le a színpadról, és akkor körbe-körbe mászkálunk, és csinálunk egy amolyan kis circle-pitre hajazó valamit. Most már, hogy mindhárom húrosnak vezeték nélküli cucca van, ott vonatozunk mind a hárman. És hát ez óriási buli! Eleinte nagyon vonakodtak a fiúk, meg nem értették, hogy mire jó ez, aztán elragadta őket is a HÉV. A vonat!
[MK Atorz] Ugye ez egy ilyen rohadt vidám dal, és szerintem rohadtul feldobja a koncerteket mindig. Ezt én is mindig úgy várom.
[Dávid] Mert a sok zúzás közt jön egy kis tánci-tánci.
[MK Atorz] Abszolút tánci-tánci, és az a legviccesebb, hogy tényleg ez volt az első gondolatom, amikor először meghallottam. Nyomták a skacok, hogy, na akkor ez ugye egy új szám, én meg elővettem a telefonom, és beraktam valami ’60-as évek beli twistelős videót, és egy az egyben ment rá a téma. Szakadtunk a röhögéstől! {Itt a link, játszd le a dallal együtt!}
[Dávid] Nagyon erős remixet lehetne csinálni, ha akarnánk, ki tudja fogunk-e.
[MK Atorz] Ja, szövegileg, nem is szövegileg, énekileg azért ez egy vicces tétel, mert ebben csak magas sikítozás van. Szerintem még a grind zenekarokkal se csináltam ilyet soha. A Neurallal se, hogy csak és kizárólag sikítozás megy benne. De kurva jó szerintem így, pont emiatt. A téma világa ennek is rettentően egyedi és okos. Ez hangulatában a Támad a Mars című filmet idézi, tehát érkeznek az idegenek, csak nem kuglifejű arcok jönnek a világűrből, hanem zombik. Ráadásul megmenteni érkeznek minket, méghozzá az általuk hozott és tanított okkult beatekre való táncolás által. Persze azzal a gyengén titkolt szándékkal, hogy végül mégiscsak megesznek mindenkit. De hát ez ugye egyszer csak elkövetkezik minden zombifilm végén, hogy jön a falatozás. És akkor így itt a vége, fuss el véle. Nincs happy end.
[Dávid] Van happy endes szám a lemezen? Végülis a Dinner Date az az. Ott valaki azért nyert.
[MK Atorz] Az ötödikként elkészült. tétel, a lemez záródarabja! Óh! Ez nehéz szülés volt! Többször átalakult a struktúrája, aztán kapott egy intrót is. Meg volt némi vita arról, hogy ez egy szám vagy kettő. Van aki máig úgy gondolja, hogy kettő. Milyen hosszú legyen a közepén a gerjedés? Hú, azon próbákon át ment a matekolás, hogy meddig számolunk. Aztán ez megoldódott, mert van egy pont, amikor már Murphynek nincs tovább türelme, és elkezd beütni. Tehát addig számolunk, amíg az ő türelme elfogy.
[Erik] Ez egy kettő részre bontható dal. De tényleg egy bárdcsapással a közepén ketté van vágva egy gerjedős, hangkitartós résszel. A keletkezéséről annyi emlékem van, hogy az első fele tőlem jött, egy az egyben, a második fele meg Kagftól. Az én részem megint egy fiókos cucc. Egy YouTube-videót csináltam két torzító összehasonlításával, és ott gyorsan írtam hozzá a zenét. Megint csak egy kicsit punkos, egy kicsit old school death metalos keveréket. És hát nem akartam veszni hagyni, mert amúgy nagyon illett erre a lemezre, meg úgy általában a Gore Throwerhez. Ez lett a leggyorsabb, legkegyetlenebb dal, főleg ez az első fele, de a vége felé is egészen bekeményedik.
[Dávid] Picit Nile-os.
[Erik] Lehet ilyet is mondani rá.
[MK Atorz] Szerintem ebben a számban változik legtöbbször a hangulat. Egészen furcsa íve van az egésznek.
[Erik] Az intro eredetileg nem volt benne, de aztán ráhangolódásként még odakerült. Egy belógatós, akkordozós, baljós hangulatú, szólós valami. És igazából azután kezdődik az, amit a Youtube-videóból beemeltem. Közepén pedig van egy ránk kevésbé jellemző elszállós rész.
[Kagf] Az egyetlen akusztikus Gore Thrower-téma.
[Erik] Így van, a nem agyontorzított hangsávokból egy pár, és ez az egyetlen, amiben ebow-t használtunk, a sípolós részeknél, máshol nem. A stúdiózás közben, mert persze koncerten ilyenekre nincs idő.
[MK Atorz] Erre irgalmatlan nehezen szültem szöveget. A címét azt persze kitaláltam: Last Dead Standing. Ez egyértelműen a Last Man Standing című filmből loptam el, ami az Egy maréknyi dollárért című film remake-je, Bruce Willissel. És ezt akartam én zombik, vámpírok és nekromanták vonalon remake-elni szövegileg. Kurva sokat dolgoztam rajta, de nem állt össze sehogy se. Aztán valahogy bevillant egy-két részlet, és kezdett alakot ölteni. Ahogy a zene is hangulatilag változik, úgy a szöveg is változik, kábé felvonásokban megy végig. Az eleje az olyan, mint egy Michael Moorcock-regény. Konkrétan a Corum kardjai. Ahogy abban Corum Herceg, itt is megjelenik a hős, a minden világok hőse újjászületik. A csatamezőn elhullanak körülötte a társak, és végül ő is elesik. Ez a rész szinte hardcore-ba illő ordítozás. Vált a kép, dögkeselyűk tépik a holtakat, jön egy black metalos zenei rész. Ebben a távoli országokból érkező nekromanták állják körül a sírt és támasztják fel a hőst. Eddig egy fantasy, zombis baromság a szöveg, ami itt átvált. Marad a zombis, háborús történet, de mögötte azért erős aktuálpolitikai düh tombol. A hős leszáll a pokolba, összeszedi holt seregét, és az élükön visszatér, pusztítást hozva elleneire, senkit sem kímélve. Ez nehéz, nehéz szülés volt. Nem is tudom, koncerten eddig egyszer játszottuk?
[Kagf] Egyszer sem.
[Erik] De a következőn már lesz!
[Murphy] Hát ezt azért nem játszottuk eddig, mert ebben a legnehezebb a dob. Szarul meg nem kéne. Összességében talán ezt a legnehezebb jól eljátszani.
[MK Atorz] Ennek azért jól kell sikerülnie ahhoz, hogy tényleg minden darabja átjöjjön, és az ív meglegyen.
[Erik] Ja, ezek a legnehezebb riffek és ráadásul gyorsak is. És ez lett végül a zárótétel a lemezen, a végén egy ilyen kis varjúkárogásos lecsengéssel.
[MK Atorz] Ezen az anyagon kicsit visszafogtuk magunkat, legalábbis én magamat, hogy ne legyen rajta annyi printyi-prüntyi. Van az első szám elején egy kis intró, meg a végén ez a károgós minimal outro.
[MK Atorz] Az utolsónak készült szám, ami a lemezen az ötödik. Ennek is viszonylag hamar szültem címet, Tainted with Gore, ami majdnem lemezcím is lett. Csak Kagf már mondta, hogy több górt már nem kér.
[Dávid] Pedig lenne még a Gore and Gore, a Gorest Gore és a mindent vivő Gore Gore Gore is! (Meg a Gore Nagy Mária Színitanoda! – a szerk.)
[Kagf] A zenéjét, ennek szültem meg a leggyorsabban. Hallgattam egy kis Bolt Throwert, egy este alatt kifosódott.
[Erik] De azt is tudni kell, hogy ugye már nagyon régóta nem készült el a lezáró 6. tétel a lemezre. Az 5-ös és a 6-os között nagyon sok idő eltelt, már volt egyfajta nyomás mindenkin, hogy nem húzhatjuk tovább. És akkor tényleg ez történt, hogy a zene is hamar kipottyant, meg utána a szöveg is.
[MK Atorz] Én nagyon ráborultam, ahogy meghallottam. Akkor megint az volt, hogy valamiért egy ideig nem voltam. De mikor meghallottam, rögtön gerjedtem rá. Az első riffet az eredetihez képest legalább dupla hosszúságúra húzattam, és lett nagy szomorkodás, hogy, jajj, nagyon sokáig kell játszani, de ül, kurva jó.
[Erik] A stúdióban azért csináltunk egy olyan mágiát, hogy én kórusokat tettem alá, ez az egyetlen olyan rész az összes számból, ahol VST hangszerrel alácsaltunk olyat, amit élőben nyilván nem tudunk előadni. De az eleje így egy kicsit izgalmasabb lett, hogy ez a rendkívül elhúzódó riff a nagyon sok körrel azért ne laposodjon el. Jó hosszú dal, igazi old school hangszereléssel.
[MK Atorz] Én ettől féltem egyébként, hogy egy ilyen hosszú, 6 perc fölötti, old school szám működni fog-e? De nekem most a kedvencem a lemezről, sokkal-sokkal jobb lett, mint ahogy előtte gondoltam. Hát és akkor itt a végén elmondhatjuk, hogy csalásban nem volt hiány. Megjelent a Chat GPT. A többi számnál csak mókából próbálkoztam vele itt-ott, és pár részletbe besegített, de többnyire inkább nem. De ennél konkrétan kínoztam a Chat GPT-t. Nyilván nem ír meg egy szöveget teljes egészében, de itt tucatnyi változatot írattam vele különböző promptokkal. Folyamatosan sírt, hogy „A kannibalizmust nem lehet támogatni!”, „Ugye tudod, hogy nincsenek élőhalottak!”, „Ne írjunk ilyeneket!” meg már piros feliratot tett ki, hogy ez explicit lyrics. De nem hagytam, hanem kínoztam és kínoztam, hogy írja csak! És nyilván egy az egyben nem lehet használni, de alapvetően kurva jó ez a Chat GPT. Elmondod neki, hogy mit szeretnél, és összeszed neked angol kifejezéseket, fordulatokat, amik nem jutnak feltétlen eszedbe azonnal, utána meg abból már egészen jó ötleteid lesznek neked is. Elkezdesz legózni abból, amit csinál. Persze a Chat GPT-nek azt nem lehetett az úristennek se elmagyarázni, hogy hány szótagos, hány soros verzákat írjon. Nem, ő szigorúan mindig ugyanazt csinálta. Neki egy számszöveg az verze, bridge, refrén. Én viszont általában, ha szöveget írok, azt mindig alárendelem a ritmusnak, meg a kívánatos hangrendnek. De ennél a szövegnél bizonyos részeket abból varrtam össze, amit adott, nem ritmusra, nem a dal egy adott helyére, hanem csak úgy bele a levegőbe, és megpróbáltam ráültetni ide-oda. Ilyet kb. soha nem teszek, de itt most ez is ült. A Tainted with Gore-nak van a legsúlyosabb blaszfémikus szövege. Egyszerű történet. Jézus feltámad, azaz megzombul. Amerre jár, ott mindenkit felfal. És ahogy eszik, annál éhesebb, annál bestiálisabb és vérengzőbb lesz.
[Kagf] Olyan, mint a kokain medve.
[MK Atorz] És megy, és ropogtat. Hat percen át bírom ezt a témát húzni, azért ez is egy teljesítmény!
A lemezről
[MK Atorz] A lemeznek kezdetben vicces címe lett volna. Emlékszem, nagyon sokáig Dáviddal álltunk a Peace and Gore címen. Aztán jöttek a brutálabb ötletek. Igazából egyébként a hatos szám az, amiből a cím ki lett vágva nagyjából. De illik az összes számhoz. Megkérdeztem ezt is a Chat GPT-től, hogy mit szól hozzá. Azt mondta, hogy death metal lemeznek tökéletes cím. A borítót pedig a gyermekem alkotta. Kemény kínszenvedéssel, jó hosszan tökölt rajta. Nagyon művészi lett!
[Erik] Előtte meg itt is azért mesterséges intelligenciával kacérkodtuk. Rengeteg AI borítót csinált Kolos, de mindegyiknek volt azért egy eléggé tucat feelingje. Viszont, amit Huni csinált, az egy nagyon sajátos hangulatú alkotás. És nagyon sokáig nem láttuk. Tehát, hogy csinálta-csinálta, és mi semmit nem tudtuk róla. Abszolút sötétségben voltunk tartva. De utána megjött, és így azt mondtam, hogy jó, ez legalább megragad. Mert ez nem egy ilyen futószalagról lepottyant valami, hanem ez egy igazi egyedi vizuális látásmód.
[MK Atorz] Egyébként most, hogy kitettük a netre, meg használom és látom, ahogy posztolok, így derült ki, mennyire jó, mert feltűnő, mert egyedi. Azonnal azonosítható.
[Erik] Ez a pár szín. Egyszerű formák. Kicsit ilyen 70-es, 80-as évek plakát világa.
[MK Atorz] Abszolút. Ez volt a nagy terv. Azért adtam egy kis utasítást a gyermeknek, hogy pár színből ilyet akarok. Csak ő sokkal komorabbat csinált, mint amire én számítottam. Én valami vidámabb, színes, pöttyös, plakátszerű dologra gondoltam.
[Erik] Kicsit a felvételekről is legyen szó! Nálam Szentendrén vettük fel a gitárokat, meg a basszust. Az énekek meg mind Dunakeszin Koloséknál. A pincében hegesztettünk egy éneksarkot. Hatalmas szivacsokat raktunk a sarokba, és rájuk hoztam nagyon vaskos szőnyegeket is, azzal kibéleltük. A lényeg, hogy a tetejére a gyerek hokiütőit pakoltunk, és arra még raktunk szőnyeget, hogy fölül is zárt legyen, egy kis kuckó. De nagyon jól működött az egész dolog.
[MK Atorz] Az utolsó számmal nem is tudom miért, de elmaradtunk. És akkor ez a sarok elkezdett összedőlni, és mielőtt végleg összerogyott, kapkodtunk, hogy felvegyünk mindent.
[Erik] A dobokat itt vettük fel Újpesten. Az előző lemeznél hibrid cuccot használtunk, elektromos dobbal és igazi cintányérokkal. De most nagyon az volt a célom, hogy egy élőbb hangzást csináljunk. Azt is előre lefektettem a fiúkkal, hogy öregek vagyunk már bohócnak, most nem fogom takra vágni a dolgokat, hogy úgy szóljanak a hangszerek, mint a gép. Meg lehetne tenni, de minek? A zene lelke tűnik el. Mindenkinek tetszett az ötlet, így lett kicsit koszosabb a végeredmény, de sokkal emberibb.
[MK Atorz] Én azért azon jót röhögtem, mikor Kagfnak jött a gitárfelvétel, te meg elkérted a gitárját, hogy felvétel előtt kibelezz belőle mindent, ami nem kell! Kagf arcát le kellett volna fotózni! „Hogy mi?” „Hogy?” „Mi?” Gitár el. Bele ki.
[Erik] Jó, nem voltam olyan szigorú vele, mint önmagammal, mert nekem egy darab pickup van a Gore Throweres gitárokban. Most már hangerőpoti sincs. Nála azért annyi volt, hogy kikötöttük a hangszíneket, és lett egy darab hangerő. Egy poti maradt benne a négyből. Azt azért nem engedte, hogy a nyaki pickupot kiszedjem, pedig szerettem volna. De azért meghúzta a határt.
[MK Atorz] Azért jó sokáig készült ez az anyag. Van, aki már nem is emlékszik mikor játszotta fel a részét, mire én következtem, és annak is már egy éve lassan. De hát a kevergetéssel képesek vagyunk szöszölni.
[Erik] Amúgy most eltértünk az eddigitől, és más sorrendben dolgoztunk. Előbb az összes gitársáv ment fel steril környezetben. Erre jött a dob, majd a basszus, és végül az ének. És itt jött el az a pont, amikorra elfáradtunk, és már nem beszéltünk értelmeset tovább, csak rötyörésztünk…
További információk a Gore Thrower online felületein!
