Itt a második hivatalos megjelenése a Kő család zenekarának, a Mezítlábnak. A HDMI című daluk a vissza-visszatérő elektronikai hibák idegesítő voltát hivatott elviselhetőbbé tenni.
Mit kapunk, ha összegyúrunk egy játszótérfaragó apukát, egy zenész anyukát, egy képzőművész-zenész bátyust és két kifejezetten muzikális kishugicát, majd ezt az egészet kisütjük a kijárási korlátozások grillsütőjében? A válasz: egy nagyon cuki, mégis fura változatos zenekart, a Mezítlábat. A Szagos Hörigekkókból inspirálódott formáció három tagja: a Gilisztából is ismert Kő Ábel Holló és két húga, a 14 éves Kő Rózsa Mária és a 13 éves Kő Viola Anna. Közösen írják a dalaikat, majd rögzítik otthon, a fő producerálási és keverési folyamatokat Ábel csinálja a szobastúdiójában.
A HDMI című klip elkészüléséről Ábel (művésznevén KicsiKő) eképpen nyilatkozott:
„Tavaly tavasszal, amikor összezáródtam a famíliámmal, viszonylag sok filmet/sorozatot néztünk közösen projektorról, de sajnos kontaktos volt a HDMI-kábel, és ezért sokszor film helyett csak egy váltakozó feliratot láttunk: HDMI – nincs forrás / VGA1 – nincs forrás. Ezt a feliratot a húgaim rendszeresen ritmikusan felolvasták, és akkor jött az ötlet, hogy csináljunk ebből egy dalt. Szóval egyelőre ez az egyetlen számunk, aminek a szövegét nem mi írtuk, hanem egy projektor. Miután felvettük a dalt, elszórakoztam különböző absztrakt 3D animációk készítésével, majd zöld lepedőbe burkolva felvettük néhány testrészünket, ahogy mozdulnak a zenére. Mindez kiváló tanulópénz volt nekem, kábé minden ilyen folyamatot aközben tanultam, miközben csináltam, de hála a karanténnak, volt időm arra a végtelen youtube-tutorialvideóra, amit ez a produkció megkövetelt.”
A zenekar működéséről (szintén Ábel):
„Nagyon élvezem, hogy nem szorítjuk egyelőre magunkat műfaji korlátok közé, és így kábé bármilyen stílusban alkothatunk, ez egy igazi zenei tanulómedence. Az szokott lenni, hogy néha ráflesselek egy előadóra, és stílusgyakorlat-képpen csinálok egy hozzá hasonló alapot, aztán a lányok is megmondják, hogy szerintük mit kéne még változtatni, majd felvesszük az egészet. A másik metódus az, ami itt is történt, hogy eszembe jut egy koncepció (pl.: milyen jó lenne valami 7/8-os lüktetésű elektronikus zenére rádumáltatni és rászólóztatni a lányokat), aztán ezt megcsinálom úgy, ahogy sikerül. Itt nagyon büszke vagyok arra, hogy Viola milyen szép viola de gamba szólót nyomott, Rózsa pedig milyen jó A. E. Bizottság stílusú orgonafutamot pötyögött fel a szintin.”
Rózsa szerint pedig:
„Igenis fesztiválokon kéne már hesszeljünk, persze a koncertezgetés is elég jó lehet, de azért az az ingyenjegy… azt nagy duzzogva elfogadnám. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy két ily különösen kreatív tesókával lettem megáldva, Ábi kellemesen összetartja a zenekart, Violának pedig a legcukibb ötletei támadnak, a pizzarendeléstől kezdve a dalírás folyamatáig. Én meg boldogan kiélhetem versíró gondolataimat, melyeket, ha nem lenne ez a zenekar, valószínűleg csakis és egyedül a barátaimnak olvasgatnám, kik annyit mondanának egy idő után „anyás! Zsa meki?”
Erről beszélnek:
