Izgalmas és egyben rendkívül szomorú azt látni, hogy hiába, hogy Anglia a könnyűzene egyik világhatalma, nagyon hasonló problémákkal küzd a zenei színtér, mint amivel otthon. Olyannyira, hogy a Shoreditch városházán tartott SXSW panelbeszélgetés egyik végkicsengése az lett, hogy csökkenteni kellene a jegyeket terhelő ÁFA mértékét. Azonban az angolok megközelítése kicsit más, elvi és gyakorlati szinten is.
A LÁNGOLÓ NYÁR rovat támogatója a SAMSUNG
Küzdenek a klubokért
Eleve onnan indulunk, hogy a beszélgetést Caroline Dinenage képviselőasszony vezette, aki Kulturális- Média és Sport Bizottság tagja, és aki elmondta, hogy tulajdonképpen nemzeti érdek, hogy kis klubok túléljenek, és ezért a kormány döntései ellenére is harcolni fognak. Ezzel egyébként a két további résztvevő is egyetértett. Steve Lamacq DJ, aki a Brit Birodalom Rendjének tagjának neveztek ki a zeneipari tevékenységéért, és Sam Spencer a Broasdwick operációs vezetője, az élőzenei szektor egyik nagymúltú képviselője mindketten aktív résztvevői annak a küzdelemnek, ami az élőzenei szektor megmentéséért folyik.
Kettős mérce
Ha az a kérdés, hogy haldoklik-e az élőzene, akkor Lamacq szerint ketté kell bontani a választ. Egyrészt soha nem virágzott ennyire a koncertszektor, az emberek szeretnek koncertre járni, és soha nem volt ennyire sikeres az arénakoncertek terepe, ez a siker pedig nem csak a tavaly év rekordbevételét jelentette, hanem várhatóan a 2025-ös év is óriási nyereséget hoz majd. A másik oldal viszont a kisebb klubok világa, amelyben havonta zárnak be helyek, hónapról hónapra élnek, és a legtöbb klub számára jó hónap az, amikor 27-én nullára jönnek ki, egy átlagos hónap pedig az, amelyben nem tudják, hogy kinyissanak-e a következő időszakban.
A klubok az angliai zenei élet alapjai
Lamacq elmondta, hogy ez a probléma azért is fontos, mert az az angliai zenei élet, amire most az egész ország büszke, és ami miatt Anglia megkerülhetetlen zenei nagyhatalom, az bizony a kis kluboknak köszönhető. Innen jönnek az új tehetségek, és mindig is ezek hajtották a brit zenei életet.
Spencer szerint azt fontos tisztázni, hogy mikor azt mondják, hogy a kormánynak ebben a kérdésben nagyobb szerepet kell vállalni, akkor nem arról van szó, hogy vannak a zenei klubok, amelyek a múzeumoktól akarják elvenni a pénzt és a figyelmet, hanem vannak a zenei klubok, amelyekben igen, sokan isznak, sokan buliznak, jól érzik magukat,
és ezt mindenki kurvára imádja.
Közel a kedvencedhez
Ahogy említettem, az angolok a kis klubok kérdését teljesen más módon közelítik meg. Egészen egyszerűen érthetően és a kis klubok fontosságát kiemelve beszélnek az arénakoncertek és a klubkoncertek, vagy szórakozóhelyek szerepéről. Kezdve azzal, hogy értik a közönséget, hogy egy nagy sztárt látni, több tízezer ember energiáját érezni hatalmas élmény, ugyanakkor fontosnak tartják kiemelni, hogy a kis klubok szerepe nem ez. Bár nyilván ott is lehet bulizni a barátaiddal, vagy ismerkedni, de fontos megérteni, hogy kisebb hely mindig intimebb, ott vagy a legközelebb ahhoz az érzéshez, mint mikor a szobádban hallgatsz zenét, és ez az a helyszín, ahol közvetlenül hatással vagy a kedvencedre is, akik látnak és hallanak téged. Gyakran csak a rajongókról esik szó, pedig a zenészek szempontjából is kifejezetten fontosak ezek a helyek, ahol láthatják azt, hogy a zenéjük hogyan hat az emberekre, ez pedig néhányszor éppen azokon a nehezebb időszakokon segíti át az előadókat, amelyekről nem beszélnek szívesen.
Teljesen megváltozott a koncertek demográfiája is, mikor én voltam fiatal, akkor nem értettük, hogy egy harminc feletti öregember mit keres egy bulin, most nincs olyan egy koncertteremben, hogy öreg. A sokat hangoztatott generációs különbségek megismerésére egy koncert tökéletes választ adhat
– mondja Lamacq.
Fejétől bűzlik a hal
Abban is más a megközelítés, hogy nem félnek a problémát kiterjeszteni, és az ügy érdekében fontos társadalmi kérdésekről beszélni, sőt teljesen új szintre emelni a kérdést. Spencer szerint valamiért szeret a politika úgy viselkedni, mintha itt csak a klubokról lenne szó, de szerinte ez egy teljesen téves megközelítés, és a probléma sokkal szerteágazóbb.
Nem azért nem járnak az emberek koncertre, mert nem szeretnének, hanem mert félnek éjjel kettőkor az éjszakai járaton, főleg ha nők vagy valamilyen kisebbséghez tartoznak. Nem igaz az, hogy a mai fiatalok nem isznak, csak éppen a Tescóban könnyebben jutnak italhoz mint egy szórakozóhelyen, amelyet bezárnak, ha nem felel meg a kiskorúak védelméről szóló megannyi idejétmúlt szabályozásnak
– mondja, és szerinte azért fontos ezekről a kérdésekről hangosabban beszélni, mert kirajzolódik belőle, hogy itt nem csak a kluboknak vannak problémái, a kérdés ennél jóval összetettebb és messzebbre mutat.
Nincs azzal baj, hogy vigyázzunk a gyerekekre, vagy kultúrális szerepet töltsünk be, sőt ma már a rengeteg szabályozás miatt nagyjából csak az nyit zenés klubot, akinek van valamiféle küldetéstudata azzal kapcsolatban, hogy szeretné, ha a környék fiataljai nem céltalanul kallódnának, hanem mondjuk fellépési lehetőséget ad nekik, hogy minél több gyerek lássa, hogy zenélni, fellépni nagyon menő
– folytatja Spencer, aki szerint sok olyan önkormányzat van, aki látja és támogatja, hogy egy-egy ilyen zenés klub mit tesz hozzá a környék ifjúságvédelmi programjához, de sokszor a kezdeményezéseiket az országos politika elsöpri.
Lamacq szerint az élőzene mindig is utat fog találni magának, nem azt félti, de a fiatalok védelmét igazából az szolgálja, ha olyan zenei klubokat támogatnak, ahol valóban odafigyelnek, közösséget építenek, és jó helyen vannak a fiatalok. Szerinte senki nem akarja azt, hogy a politika szabályozza a zenét, az állami finanszírozás se nem punk, se nem rock and roll, de segítséget azért elfogadnak, mert ez egy olyan ügy, aminek csak nyertesei lehetnek, valójában senki nem veszít rajta. A képviselőasszony kérdésére pedig, miszerint mi az, ami nagyon sokat segíthetne, egyértelmű választ adott: a koncertjegyek áfájának csökkentése, és a helyeket sújtó szabályozások és bürokrácia csökkentése, amely megoldásában akár még segítenek is ötletekkel, ha bárki nyitott rá.
