Változott a Fishing, de pozitív irányba

Minden eddiginél profibb volt a 15. Fishing on Orfű, de mindezt úgy sikerült összehozni, hogy a varázsa még mindig nem veszett el. Idén is ott voltunk a Panoráma Campingben, és most jól megmondjuk, hogy milyen volt a fesztivál.

Hirdetés

„Jaj, nem akarok elmenni innen, vissza akarok menni!” – néz a lány ki a telekocsi ablakából, át a tó túloldalára, valahova oda, ahol a fesztivál van, és szomorkodik. Meg tudom érteni. Holnaptól megint munka, jönnek azok a hétköznapok, amikből most négy napra annyira tökéletesen ki lehetett zökkenni, hogy szinte el is felejtettem, hogy vannak.

„Ha valahol lakhatnék Budapesten kívül, az biztosan Orfű lenne” – ezt már a telekocsi vezetője mondja, és ezzel az egy mondattal félig meg is magyarázza, miért annyira jó fesztivál a Fishing on Orfű. A környezet gyakorlatilag tökéletes, a lankás erdő vagy a tó pedig nemcsak kirándulásra és fürdésre ad lehetőséget, hanem egyszerűen létezni is jó ebben az idilli környezetben. És ez az itt bulizó embereken is látszik, szinte mindenki kedves és gondtalan volt a fesztiválon, akivel találkoztam. Az biztos, hogy ez mostanra már Orfű védjegye.

Épül-szépül a Fishing helyszíne

Mindez persze még kevés lenne, ha maga a fesztivál nem lett volna jó, de hát jó volt, megint, mint mindig, sőt, igazából nem is emlékszem, mikor volt ilyen jó utoljára. Úgy érzem, hogy a szervezők idén szintet léptek, ami az infrastruktúrát illeti – ami valószínűleg nem független attól, hogy a fő helyszínnek számító kemping most már az ő tulajdonuk.

A változás leginkább a nagyszínpad környékén látszódott, egy csomó új lépcsőt építettek be a lejtőbe, a hangosítópultot meg besüllyesztették, így biztonságosabb is, meg látni is jobban lehet. Az évek alatt nagyon bevált erdei helyszínen, a Tűzhöz közel színpadnál is nagy változások voltak, szinte rá sem lehetett ismerni a környékre – a fém hagymakupola ugyan eltűnt a fák közül, de sokkal profibb lett az egész. A civil részleg is jó nagyra nőtt már, a társasozástól a filozófiai beszélgetésekig egy csomó programot kínált nap közbenre.

Fesztiválozni is drága 2023-ban

Nincs mese, ez már nem egy kisfesztivál, aminek indult, és aminek talán még most is sokan érzik a fent említett okok miatt. Hanem egy profi és gördülékeny szórakoztatógépezet, ahol hat színpadon (plusz a tóban lévő víziszínpadon) szól a zene, ahol rengeteg és nagyon sokféle ember van, ahol a kajaválaszték is simán elmenne egy nagyfesztiválénak és ami már a szomszédos, szebb napokat látott strandot is bekebelezte.

És az árak is egyre inkább olyanok, mint egy nagyfesztiválon: nincs csoda, a Fishing sem úszta meg az elmúlt másfél év gigainflációját, a bérlet idén már 47 ezerbe került, egy napijegyért pedig 18 ezret kellett fizetni. A telt ház persze így is megvolt. Sört egy ezresért lehetett kapni, ami nem vészes, egy deci bor pedig 600 forintnál kezdődött a fenti, minőségi borokat áruló bódéknál. Az ételválaszték, mint már írtam is, parádés volt, de szendvicset 2500 forint alatt azért nem nagyon lehetett kapni, egy hamburger körettel pedig inkább már 4000 körül volt. És egy-két helyen köret nélkül is. Nincs mit tenni, aki fesztiválozni akar, annak bizony zsebbe kell nyúlnia ezen a nyáron.

Nincs miért aggódni a jövőt illetően

A négy nap legnagyobb tanulsága nekem az volt, hogy a Fishing on Orfű egy olyan fesztivál, aminek nemcsak múltja és jelene van, hanem egészen biztosan jövője is. A múlt és a jelen alatt itt leginkább a törzsközönséget értem, akik közül sokan már legalább a tizedik Fishingjükön lehettek, és most már adott esetben gyerekkel, de mégiscsak lejöttek meghallgatni újra a 30Y-t. A jövő alatt pedig azt a rengeteg 18 év körüli vagy kora húszas éveiben járó fiatalt, aki ott pogózott az első sorban Elefánton vagy Beton.Hofin.

A fesztivál szempontjából nagyon jókor jött az, hogy az elmúlt években több fiatal előadó is hihetetlenül népszerű lett. Úgy érzem, hogy ők a közönségükkel együtt ugyanúgy otthonra tudnak találni a Fishingen, ahogy megtörtént ez másfél évtizeddel ezelőtt például a Péterfy Bori & Love Banddel vagy a Vad Fruttikkal. Igaz, hogy Дevát, az Analog Balatont vagy épp Beton.Hofit csak a második számú színpadra rakták a szervezők, de látszólag van bennük szándék arra, hogy teret adjanak a mai fiatalok zenéjének is. Így pedig minden adott ahhoz, hogy harmincadik Fishing on Orfű is legyen majd, 2038-ban, ha ezt a világjárványok is úgy akarják.

Ja, és voltak koncertek is! Jöjjön még néhány szó a legemlékezetesebbekről:

• A Quimby visszatérése a fesztivál egyik legszebb pillanata volt. A zenekar tagjai láthatóan nagyon örültek, hogy a Kiss Tibi elvonója miatti kényszerszünet után újra ott lehetnek a nagyszínpadon, és hogy ez idő alatt sem vesztették el a közönség szeretetét. A setlist a Hol volt, hol nem volttal kezdődött, utána pedig gyakorlatilag egy best of-műsort és igazi örömzenét kaptunk, zárásként pedig egy megható pillanatot: ahogy a koncert után szólt a Somewhere Over the Rainbow, a zenészek pedig boldogan integettek a színpadon, arra sokáig emlékezni fogok.
• Fontos volt a Carson Coma koncertje is, a zenekar ugyanis mostanra abszolút A-listás sztárként lépett fel a Fishingen, ráadásul nemrég jelent meg az új lemezük. Erről játszottak is bőven a rendkívül energikus bulin, ami rengeteg embert vonzott, és látszólag működtek is az új számok, ha nem is mindegyik. Fekete Giorgio egyébként eléggé beleállt mostanra a társadalmi szerepvállalásba, a kormány LMBTQ-ellenes retorikáját kritizáló Pók című számuk után egyszerűen annyit mondott a színpadon, hogy aki szerint ez a dal para, annak a kurva anyját.
• Az Elefánt a fesztivál egyik legnagyobb tömegét hozta össze, és szerintem ez is volt eddig a legjobb fishinges koncertjük. Korábban mindig úgy éreztem, hogy vannak hosszabb-rövidebb üresjáratok, de most az egész fellépés nagyon feszes volt, és elképesztő, hogy mekkorát pogózott a pörgősebb dalokra a közönség.
• Ha már itt tartunk, talán kevésbé számít erre az ember, de az éjjel 1-kor kezdődő Pál Utcai Fiúk-koncert is egész komoly pogót hozott, és a negyvenedik születésnapját ünneplő zenekar is kitett magáért, élmény volt ott lenni.
• Tavaly már játszott Kispál András és Lovasi András egy dobbal és egy szaxofonnal kiegészülve, Kispál és a Lovasi néven augusztus végén Orfűn, és az egy nagyon jó koncert volt. Igazából a szerdai ismétlésre sem lehet panasz, nagyon jó dolog, hogy élőben eljátsszák a rendkívül gazdag Kispál-életmű néhány kevésbé ismert dalát is. De a tavalyihoz hasonló, szinte már katartikus élmény ezúttal elmaradt, talán azért, mert 2023-ban épp nem akkora kuriózum színpadon látni Lovasi és Kispál Andrást együtt.
• Az Analog Balaton mostanra gyakorlatilag tökéletes színpadi produkcióvá érett, óriási bulit csináltak a zenéjükhöz abszolút passzoló időpontban, éjjel 1-es kezdéssel. Az Elefánthoz hasonlóan üresjárat már az ő műsorukban is alig van, a legjobb pedig az, hogy olyanokat is teljesen meg tudnak venni maguknak, akik egyébként alig hallgatnak elektronikus zenét: mindig pont akkor jön valami fasza riff vagy fülbemászó szöveg, amikor az embernek már épp elege lenne a baszatásból. Hasonlóan nagy bulit csinált egyébként a Bëlga is, de róluk végülis már évtizedek óta tudjuk, hogy üzembiztosan hozzák ezt.
• A nagyjából tíz éve óriási reményekkel indult Middlemist Red határozatlan időre szünetre vonul, és utolsó előtti koncertjüket Orfűn adták. A zenekart a szervezők az ötödik számú színpadra tették be, és mint kiderült, ez nagyjából stimmelt is, nem lógott ki a tömeg a Borfaluból. Pedig az MMR nagyon jó pszichedelikus rockot játszik, és ez a kicsit szomorkás-búcsúzós hangvételű koncert is rendben volt. A nagy áttörés, talán a zenei stílus miatt is, nem jött össze a srácoknak, de talán majd a szünet után.