Szeptember 27-én a Budapest Park színpadán játszik az alig több mint egy éve alakult godfater., melyben a magyar blues, jazz és rockzenei élet jeles – de cseppet sem túlzunk azzal, ha azt mondjuk, legendás – alakjai egyesítették erejüket és tudásukat. A Tátrai Tibor, Borlai Gergő, Szebényi Dániel, Gotthárd Mihály és Kéri Sámuel által alkotott zenekar tavaly júniusi bemutatkozó koncertje óta sorra tölti meg a helyszíneket országszerte, az idei fesztiválszezonban a fő fellépők között játszottak olyan rendezvényeken, mint a Művészetek Völgye, vagy a Fishing On Orfű. Mindeközben elkészült a zenekar első, „0” címet kapott lemeze is, rajta három saját szerzeménnyel, illetve a tagokhoz valamilyen módon köthető dalok feldolgozásaival, a mai viszonyokhoz képest az úgynevezett régi iskola legszebb hagyományai szerint: egy formabontó helyszínen, élőben rögzítve. A hírek szerint a debütalbum utódjára sem kell már túl sokat várnunk, addig viszont érdemes felidéznünk az elsőként megjelent dalokat, már csak azért is, mert a zenekar utolsó idei budapesti koncertjénél nem is találhatunk erre jobb apropót. A godfater. történetének első fejezeteiről a zenekar énekesét és billentyűsét, Szebényi Dánielt kérdeztük.
Általában a lemezről
„Az album tulajdonképpen egy teljesen élő felvétel, mindenféle utólagos módosítás nélkül, mindössze annyi történt, hogy megkevertük az anyagot Gergővel. A filmet Ladányi Andrea – Kossuth-, Liszt Ferenc- és Harangozó Gyula-díjas balettművész, koreográfus, színész, rendező, aki épp a napokban lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – a szerk. – rendezte, a vágást és az utómunkát szintén ő végezte Bánáti Tamással és Bánhegyi Tamással együtt. A felvétel helyszíne azért lett Parád, egész pontosan a Freskó rendezvényterme, mert egyrészt van személyes kötődés, Gergő azon a környéken lakik, másrészt az is nagyban közrejátszott, hogy kitűnő a hely akusztikája, szóval kézenfekvő volt a választás. Megvolt az együttállás, minden adta magát a felvételekkor, és valahogy minden azt akarta, hogy ez a lemez ott és akkor elkészüljön. Nekünk pedig természetes volt, hogy így vesszük fel, és nagyon büszkék is vagyunk arra, hogy sikerült ezt megvalósítani, de a történethez az is hozzátartozik, hogy előtte volt összesen öt próbánk, meg hat koncertünk, szóval ezzel még bőven nem értünk a lehetőségeink végére.”
Álmok háza
(Gotthárd – Szebényi – Szepesi)
„A lemez kezdődala az Álmok Háza. Ezt Gotthárd Misivel együtt írtuk még évekkel ezelőtt, amikor a jazz tanszakon osztálytársak voltunk, akkoriban nagyon sokat bandáztunk együtt. És a sok-sok jazz közben azért emlékeztettük magunkat arra, hogy mennyire szeretjük a bluest, a rockot és a pop zenét is.
A dal alapjai úgy születtek meg, hogy egy átmulatott éjszaka során valahogy előkerült egy akusztikus gitár, Miska meg mondta, hogy van egy riffje, amin már gondolkodik egy ideje, belekezdett, én meg elindítottam a felvevőt. Mai napig őrzöm azt a hangfelvételt, gyakorlatilag egyben kiszaladt az egész nóta. Ez lett a Mooters zenekar Save Me című száma. 🙂 Ült két húszéves kisgyerek egymással szemben a Liliom utcai lakásban, néztük a falat, és elképzeltük, hogy majd mi lesz… aztán persze az egész maradt egy lázálom. Amikor alakult a godfater., egyből eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha behoznánk a zenekarba ezt a szerzeményt? Szepesi Matyi, a Konyha zenekar énekese, frontembere, mindenese írt rá egy csodálatos szöveget, és azt hiszem, hosszú évek után méltó otthonra lelt ez a dal ebben a zenekarban. Mindenki hozzá tudja tenni magát a sztorihoz, a kedvenc motívumom pedig az benne, hogy ahogy mondtam, két húszéves kis hülyegyerek írt egy dalt, amiben végül Tátrai Tibor válaszolgat a gitárjával a verzék között, és közben Borlai Gergő elképesztő a grooveot hoz. Tehát, hogy két olyan ember játszik benne, akiknek a zenéjét lehet, hogy éppen aznap is hallgattuk, amikor az eredeti demó megszületett. Az, hogy ez a szám eddig fejlődött, szerintem egy csodálatos dolog, és egy nagyon szép történet.”
Mindenem a TV
(Tátrai-Póka-Földes)
„A Mindenem a tévéről azt érdemes tudni, hogy az eredeti változatában, ami Deák Bill Gyula Rossz vér című lemezén hallható, van egy gitárszóló, amit Misivel és Borlai Gergővel körülbelül úgy 1500-szor tekertünk vissza. Számomra példaértékáű az a szimbiózis, amiben Póka Egon és Tibusz alkotott. Zseniális kompozíciókat alkottak sok-sok lemezen, zenekaron át. Csodálatos együttállás. Innentől fogva nem is lehetett kérdés: amikor még szó sem volt a zenekarról, már arról beszéltünk Gergővel, hogy ezt a dalt majd egyszer játsszuk már el valahol, valamikor! ”
Búcsúkeringő
(Tátrai-Szebényi-Szepesi)
„Ennek a szövegét szintén Szepesi Matyi írta. A zenekar alapítása mondjuk úgy, több irányból történt, Tibusszal 2021 márciusában, a nagy döglött Covid-időszakban kezdtünk beszélgetni, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy dalt? Akkor még csak egy dalról volt szó. Aztán átjött hozzám a nyáron, rohadt meleg volt, ráadásul épp egy ilyen tetőteres kéróban laktam, tudod, kockaház, a tetejét süti a nap, mindez klíma nélkül, volt vagy 31 fok odabent… Elhozta ezt az ötletet, amiből később lett a Búcsúkeringőt. Elkezdte játszani, és egy ahhoz hasonlóan varázslatos kis történet alakult ki, ahogy az Álmok háza is született: harminc perc múlva már kész volt a dal. Ez egyébként az első szerzemény, ami megjelent, és valamilyen szinten a zenekar esszenciája maga a dal: a mondanivaló, az üzenet, a hangos gitárok, a hosszú, improvizatív szólók, az akciók-reakciók, a dobolás, basszusgitározás, a nagy kórus a végén, dinamikák, alja-teteje… Benne van minden minden emberből, aki ezt a zenekart alkotja.”
Ne szeress engem
(Presser-Sztevanovity)
Az az igazság, hogy a Ne szeress több zenekari tagnak is az egyik legkedvesebb magyar nyelvű balladája. Én ezt bátran bevállalom, de vagyunk így többen is. A Rossz vér egészen 9-10 éves korom óta állandó és kirobbanthatatlan lemez a lejátszóból. Egy egészen különös színfoltja ez a dal annak a lemeznek. Az egyetlen Presser-Dusán szerzemény, és ahogy meghallottam, elvarázsolt és magával ragadott hónapokra. Igazából azóta sem enged. Bármikor bárhol meghallom, elkap az a gyermekkori érzés, és visszarepülök.”
Álljatok meg!
(Tátrai-Frenreisz)
„Az Álljatok meg! egy Skorpió-dal. Talán a legkevesebb kérdőjelet felmutató szerzemény volt. Amikor nekiláttunk összerakni a próbateremben, Gergő beszámolása utána azonnal fülig érő mosollyal zúzta végig mindenki számot. Talán ez volt az a dal, amikor Samu felállt a székről, és onnantól kezdve oda vissza sem ülve átváltozott egy élő rockandroll szörnyeteggé. Néha már-már speed-metalba hajló, meg nem álló, rövid jelenés. Koncertjeink kezdőnótájává avanzsált, illetve visszatekintve elmondható az is, hogy a zenekar legnagyobb “slágere” lett.
Hold a földön
(Borlai-Nagy)
„A Hold a földön Borlai Gergő és Nagy Ádám szerzeménye. Gergőnek volt egy időszaka a Covid alatt, a szigorú lezárások idején, amikor Barcelonában, ahol él, nem tudott elmenni a stúdiójába dobolni. Ebben az időszakban írt rengeteg számot, énekes popdalokat, amiben nincs élő dob. Talán egyfajta menedék volt ez számára akkor, de erről többet ő tudna mesélni. Ezeknek egy részét felénekeltem, erre is írtam egy szöveget anno, angolul. (Talán egyszer ez a verzió is napvilágot lát!:)
Aztán amikor elkezdtük ezt a zenekart, dobálgattuk egymásnak az ötleteket, milyen kinek milyen dalötlete van, akkor jött elő Gergő azzal, hogy mi lenne, ha merítenénk ebből az anyagból. Gyorsan, vázlatszerűen meg is csinálta a dal demoverzióját, prezentálva azt, hogy hogysan is szólna ez az egész. Gyöngyörűen indult, robbantak a refrének, aztán egyszercsak bejött a gitárszóló, és ott lebegett benne minden, egyértelmű volt, hogy idevaló. Szerintem egy nagyon-nagyon mély és csodálatos szerzemény. Minden egyes alkalommal, amikor játsszuk, vagy épp csak meghallgatom, vissza tud vinni ugyanabba a pillanatba, amiről ez a dal nekem szól. És igazából csak boldog vagyok, hogy Gergő megírta. Ennyi.”
Whipping Post
(Gregg Allman)
„A záródal a Whipping Post, eredetileg az Allman Brothers Band száma, de Frank Zappa is játszotta a zenekarával. Ha jól tudom, akkor még 1974-ben, egy félrészeg arc állandóan bekiabálta neki a számok között, hogy „Whipping post”! Errő ő eljátszotta a Montana című dalát, kicsit módosítva a szövegen, és utalva az Allmann Brothers dalra. Aztán amikor Bobby Martin bekerült a zenekarba 81-ben, neki benne volt a repertoárjában a nóta. Nagyon szeretem ezt a dalt, mert lehet benne nagyokat énekelni, gitározni, rátenyerelni az orgonára, embertelen a dobolás, szóval egy gyönyörű kis eposz 5-8 percben. (Ahogy épp sikerül.) Azt gondolom, hogy zárásnak tökéletes, mert a nagy tus után azért kicsit nyitva is hagyja a dolgokat. Ez a történet még folytatódik. És így is lesz: időben legközelebb élőben, a Budapest Parkban, ami az utolsó fővárosi koncertünk idén, szóval aki kíváncsi a zenekarra, mindenképp legyen ott!”
További információk a Budapest Park weboldalán és a godfater. Facebookján!
