Egy zenekar életében mindig hatalmas élmény, ha egy szakmában elismert emberrel dolgozhatnak együtt. Az pedig, hogy egy Grammy-díjas producerrel készüljön el egy dal, amihez egy országszerte ismert filmrendező készítsen klipet, elég ritka. A Freakin’ Disco legújabb dala Steve Dub és Hajdu Szabolcs kezei között formálódott. A zenekar tagjaival Szabó Sipos Ágostonnal és Csizmás Andrással a nemrég megjelent klipen kívül, a december 10-i Trafós koncertjükről is beszélgettünk.
Hatalmas szenzáció ez egy zenekar életében, hogy Grammy-díjas producerrel dolgozhat együtt. Honnan ered ez a lehetőség?
Szabó Sipos Ágoston: A HOTS-nak volt egy SongLab nevű pályázata, ahol Steve Dub is a producerek között volt. Nagy szó, hogy egy ekkora szakmai tekintély, sok közül, a mi dalunkat választotta.
Csizmás András: Megkérdeztem Steve-től, hogy miért minket választott, gondoltam majd mond valami izgit, és annyit mondott rá, hogy „Hát mert tetszett”.
Szabó Sipos Ágoston: Tetszett neki, hogy nincs teljesen kész. Látta a lehetőséget arra, hogy közösen dolgozzunk rajta tovább, és végül ez is történt.
Van-e valami, amin ez a közös munka módosított a lemezről való elképzeléseiteken?
Cs. A.: Nekem elvárásom nem volt, illetve örültem volna, ha jobban belenyúl, de aztán nagyon tetszett, amit csinált, hogy ki tudott emelni bizonyos dolgokat, amiket mi jobban elrejtettünk, az nagyon izgalmas volt. Volt, amit kérdeztem, hogy ezt, hogy csinálta, hogy szól ilyen jól ez a cin, és mondta, hogy ezt ti csináltátok.
Sz. S. Á.: Egy ilyen munkafolyamat során az adott dalba eléggé belefeledkezik az ember. Egy idő után nagyon belemerül és már nem tudja kívülről nézni és akkor jön egy ilyen ember, ráadásul egy ilyen rutinos csávó, és azt mondja, hogy: „ott van az a kis téma, az miért nem hangosabb?” Egy csomó ilyesmit csinált, hogy kiemelt, elvett meg átrendezett dolgokat.
Hogy érzitek, ez a készülő lemeznek egy húzódala lesz, vagy ezen kívül az összes többi dal is annyira egybe fog majd állni, hogy az egy Grammy-díjas producerrel készült, az csak egy érdekesség lesz, nem pedig egy általános címke, amit az egész albumra rá fognak vetíteni?
Sz. S. Á.: Nem lesz pénzünk arra, hogy a többi dalt is egy Grammy-díjas producerrel készítsük, vagyis egyelőre, de minden alakul, szóval még az is lehet, hogy kimegyünk Londonba és az egészet megkeverjük Steve Dubbal. Bár a világ sajnos nem ebbe az irányba megy most. Az biztos, hogy ez egy nagy, fontos szám, de a többi dal is nagyon jó lesz.
Cs. A.: Meg ez nagyon szubjektív, sok szempontból lehet egy albumon lévő számokat rangsorolni. Melyiket hallgatták meg legtöbben, kinek melyik tetszik a legjobban, milyen stílusú… Az is lehet, hogy mind a négyünknek más lesz a kedvence, lehet neked is más lesz a kedvenced. Az mindenesetre valószínű, hogy ezt a dalt sokan meg fogják hallgatni.
Sz. S. Á.: Vagy holnap ez lesz a kedvenced, de tegnap még másik volt. Ez hangulat függő is szerintem. Van némi stílusbeli sokszínűség is az új dalokban. Mindegyik eléggé Freakin’ Discos, de mindegyikben van valamilyen másik irányú kísérlet, van, ami rockosabb, van elektronikusabb, down tempósabb.
Cs. A.: Meg szerintem már struktúrákról is máshogyan gondolkozunk. A korábbiakhoz képest most talán több tudatosság meg átgondoltság van bennünk.
A rajongóitoktól milyen visszhangot kaptatok eddig?
Sz. S. Á.: Érdekes ez a visszajelzés kérdés. Mostanában sokat gondolkozom ezen, hogy hogyan lehet elérni az embereket. Az az igazság, hogy szerencsére sokan megnézték már ezt a klipet, de én azt veszem észre a mi rajongóinkon, hogy nem annyira online kommentelős csapat. Viszont személyesen elég sok ember odajött hozzám már, hogy látták a klipet és szerintük milyen jó. Élőben nagyon jó visszajelzéseket kapunk, és ezt a koncerteken is érzem. Ez a zenekar élőben a legerősebb azt hiszem. Attól függetlenül, hogy nagy nyomás van rajtunk, hogy online kell elérni a közönséget, nálunk mégis valahogy személyesen jön több reakció.
Ehhez a dalhoz készült egy videoklip is. Ez a két szál csak véletlen ér így össze, hogy a klipet is és a produceri munkát is egy olyan személy kezébe adtátok, aki az adott területen nagy elismerést szerzett már?
Cs. A.: Szerintem mind a kettő elég nagy szerencse. Azt, hogy Hajdu Szabival összekerültünk, azt az élet hozta. Mi először egy előadáson találkoztunk a Trafóban, mikor egy darabban mi voltunk a zenekar, és Hajdu Szabolcs volt a főszereplő. Dolgoztunk a Békeidő című filmjének a zenéjén és ezen keresztül ment tovább ez odáig, hogy megkérdeztük lenne-e kedve nekünk klipet csinálni és mondta, hogy nagyon szívesen.
A kliphez teljesen szabad kezet kapott, vagy az ötlet a tiétek volt hozzá?
Cs. A.: Az alapgondolat mindig az övé volt és aztán közösen ötleteltünk, nem szabtunk meg semmit. Többször leültünk dumálni, hogy milyen elképzelései vannak és mindig nagyon szuper ötletei voltak, amiket nagyon vártunk, hogy lássuk, hogy mit is jelent képben megvalósítva.
Sz. S. Á.: Ő hozta az ötleteket, és aztán közösen fejtegettük, hogy nekünk, hogy tetszik, vagy mi jut eszünkbe róla, és végül így kerekedett ki a klip.
Az előbb említettétek a Trafót, ahova idén három év után visszatértek. Mitől volt a 2019-es Trafós koncert meghatározó számotokra?
Cs. A.: Akkor adtunk koncertet először a Trafóban, és nagyon régóta vágytunk rá, hogy ott játszunk. A kortárs magyar kultúrának az egyik fő központja, a technika meg az atmoszféra is olyan, ami passzol a mi zenénkhez. Több kamerával fel is vettük ezt a koncertet, hogy megörökítsük ezt a nagy esemény. Ez azóta is megtekinthető. Amúgy nagyon más úgy játszani, ha tudjuk, hogy azt rögzítik is.
Sz. S. Á.: Meg nem is annyira könnyű megtölteni. Azt hiszem ötszáz fő a befogadóképessége és az egy teltházas koncert lett végül, ami pedig végtelenül jól esett. Befért oda egy elég monumentális vizuál. Akkor már egy ideje ment a ledfalas vizuál a koncertjeinken, és a Trafóba faltól-falig befért egy extra széles vásznú látvány.
Most is egy elég érdekes vizuállal készültök a Trafóba. Az előadás és a vizualitás között lesz valamilyen szoros kapcsolat?
Cs. A.: Varga Vince és Bredán Máté, akiket felkértünk, velük is közösen dolgozunk. Ismerik a zenénket, mi is ismerjük az ő munkájukat, dolgoztunk is együtt és ez is egy közös agyalás eredménye. Szeretünk így dolgozni, amikor más művészeti ágakban dolgozó kreatív emberekkel hozhatunk létre valami közös újat. Az a cél, hogy a kép és a hang szorosan kapcsolódjon.
Sz. S. Á.: Az a tök jó ebben, hogy iszonyatosan kreatív emberekkel tudunk dolgozni. Ők meglátnak, meghallanak a zenénkben valami olyat, ami az ő fantáziájukban elindít valamit és tök jó ötletekkel jönnek egyből. Már a második megbeszélésre egy olyan ötlettel érkeztek, amire mindenki azt mondta, hogy Úristen, ez iszonyatosan izgalmas, és ebből még tovább beindult mindenkinek a fantáziája. De azt hozzá kell tenni, hogy ez még nekünk is meglepetés lesz, hogy mi fog történni, mert nem tudjuk kipróbálni a koncert előtt. Valami nagyon speckó technikát találtak ki, amivel ők is most kísérleteznek.
Meg olyan dalok is meg fognak szólalni, amiket eddig még nem mutattatok be a készülő új lemezről. Ezek a dalok meg fognak jelenni még a kész album előtt, vagy a Trafóban lesz erre a megjelenés előtti egyetlen lehetőség, hogy hallja a közönségetek?
Cs. A.: Szerintem olyan formálódó, és intenzíven zajos a zenei világ, hogy nehéz egy határozott tervet lerakni az asztalra, miközben van valamilyen tervünk. Ez egy lemezbemutató akart lenni, csak ez a terv is változott, és inkább úgy alakult a zenekar élete, hogy kényelmesebb minden szempontból, hogyha dalonként jövünk ki, és majd az áll össze egy nagy egésszé, egy lemezzé.
Sz. S. Á.: Most elég sokat próbálós időszakban van a zenekar, ami nagyon áldásos helyzet, és így tud születni csomó új zene. De ahogy Andris is mondja, annyira változik minden mindig, hogy nem lehet azt mondani, hogy Figyeljetek, biztos, hogy ki fog jönni januárban egy következő dal, de az a terv, hogy májusig szépen fenntartjuk ezt a figyelmet, ami most a zenekar körül fennáll. Vannak egészen kész állapotban lévő számok, amiket már stúdióban fel is vettünk, van pár, amit koncerteken lehetett már hallani tőlünk a nyáron, de vannak, amiket a Trafóban fogunk először játszani. De biztos, hogy májusig még fogunk megjelenni több dallal, amikből szépen összeáll majd egy nagylemez.
Az összefoglalóban, amit a Trafós koncertről írtatok, az útkeresést emeltétek ki, mint egy fontos lépcső. Hogy érzitek, ez az útkeresésetek most jó irányba tart afelé, hogy titeket jellemezzen a zenétek?
Cs. A.: Én azt érzem, hogy az új dalok, amiket írunk, valahogy egyszerre ismerősek, és egyszerre nagyon frissek. Tudom is korábbi dalokhoz kapcsolni, de közben azt is érzem, hogy wow, ilyet még nem is csináltunk. Valahogy ez jellemzi a zenekar állapotát, hogy egyfajta átalakulás az, amiben vagyunk, és ennek mindig van egy aktuális pontja, amit a zenénk tükröz. Nem tudunk másmilyen zenét csinálni, mint ahol éppen tartunk, mivel próbáljuk maximálisan őszintén csinálni ezt az egészet.
Aki pedig szeretné megnézni élőben is, hogy milyen lehet új portálokat és féreglyukakat megnyitni egy Freakin’ Disco koncerten, az látogasson el december 10-én a Trafóba.
