A zene meg tudja változtatni az első benyomást. Mondhatnánk, hogy a zene csodákra képes, de valószínűleg ezt a legtöbb olvasónk tapasztalta már, ha más nem akkor, mikor felfedezte, hogy sokkal jobb lesz a fizikai teljesítőképessége, ha közben zenét hallgat. Arról már kifejezetten sokat írtunk, hogy a zene milyen hatással van az emlékekre vagy éppen a mentális egészségedre, most azonban arról lesz szó, hogy milyen az, amikor elindulsz egy ismeretlen terepen, és a rádió helyett odafigyeléssel választasz zenét. És arról is, hogy mennyire nincs értelme másokra hagyni ezt a választási lehetőséget.
Mikor januárban elmentünk a világ legnagyobb tech kiállítására, illetve aztán a Samsung új S24-szériájának bemutatójára, akkor még kirándultuk egyet a környéken, ha már ott jártunk, illetve mert előző évben is kiderült, hogy bőven van mit felfedezni Kalifornia államban. Nem titok, hogy ehhez a legegyszerűbb, és egyébként nagyjából az egyetlen élhető lehetőség, ha autót bérel az ember, ami egyébként az európai viszonylatokhoz képest egyáltalán nem jelentős kiadás, és elég egyszerű az ügymenet is. És ha már autó, akkor egyértelmű, hogy abban szólnia kell a zenének.
Mit hallgatnak mások?
Vannak, akik kiválasztanak egy szimpatikus rádióadót, egyébként néha mi is ezt tettük, hiszen nem nehéz olyan adót találni, ahol ugyanúgy slágerek mennek, csak éppen a rockzenei felhozatalból, de ahogyan az itthoni rádiókban is megvan az a veszély, hogy két nem zavaró dal után hirtelen felbukkan az “Úristen, ki ez a lány?!” című eposz, ugyanúgy kint is megjelenik rendszeresen a rockslágerek között a Nickelback. Na de 2022-ben a Big Domain nevű cég elemzett egy rakás Spotify-listát, hogy kiderítse, hogy milyen az ideális utazós playlist. Érdekesség, hogy a nyolcvanas évekből a kétezres évekig lehet rajta dalokat találni. Mi most itt felsoroljuk az első tíz helyezettet, akit jobban érdekel a lista, az itt megtalálja a többi helyezttet is, illetve a legnépszerűbb előadókat (Taylor Swift, Rihanna, Maroon5).
- Journey- Don’t Stop Believin
- Lynyrd Skynyrd – Sweet Home Alabama
- Vance Joy- Riptide
- Edward Sharpe & The Magnetic Zeros – Home
- Bon Jovi – Livin’ On A Prayer
- The Killers – Mr. Brightside
- Foster The People – Pumped Up Kicks
- OneRepublic – Counting Stars
- TOTO – Africa
- The Weeknd- Blinding Lights
Az igazság az, hogy mi ebből semmit nem hallgattunk, és még most sem érzem úgy, hogy ezek a dalok bármit is hozzátettek volna az utazáshoz azon túl, hogy kicsit szégyenkezve ugyan, de lehet ordítani a refrént az autópályán.
Mit hallgattunk mi?
Nem állítom, hogy mindenkinek ugyanezeket az előadókat kell hallgatnia, inkább csak azt, hogy ha legközelebb kicsit megtervezi az úthoz a lejátszási listáját, és akár túllép azon, hogy a szokásos kedvenceit hallgassa, akkor teljesen új élményben lehet része, és az egész roadtrip olyan lesz, mintha valóban lenne hozzá egy jó filmzene.
Ennek persze ellentmond, hogy mikor a bérelt autóval kihajtottunk a kölcsönzőből, és “Na, nézzük meg mit hallgatnak az amerikaiak!”– felkiálltással bekapcsoltam a rádiót, akkor iszonyatos hangerőn kezdett el bömbölni a mariachi. Ami ott, Los Angeles külsőn annyira tökéletes hangulatot adott a megérkezéshez, hogy vagy húsz percig úgy is hagytuk, az eredmény pedig magáért beszél: azóta is, ha filmben vagy bárhol mariachi zene csendül fel, előjön emlékként az első néhány mérföldünk az Egyesült Államokban.
Mivel kifelé utazáskor a repülőn egyikünk Stevie Wondert, és Elton Johnt is letöltött offline hallgatásra, ezért ezeket indítottuk el, és kiderült, hogy a naplemetében autókázva kifejezetten hatásos a Songs in the Key of Life és a Goodbye Yellow Brick Road is. Santa Monica magasságában, már csak poénból is váltottunk Téglás Zoli legutóbbi projektjének ominózus Santa Monica című dalára, aminek az lett az eredménye, hogy onnantól kezdve ugyanolyan dallamban tudtuk csak a környéket emlegetni, ahogyan az a dalban is hallható Táglástól.
Hollywoodba érve a Sunset Boulvardot megközelítve két választásunk volt, a Guns ‘n’ Roses-t lenyomta a Lemmy, a Hollywood Hillsen a felfoghatatlan árkategóriájú házak között furikázva pedig The Weeknd legutolsó albuma tűnt megfelelő választásnak. A korábbi roadtrip egyik állomása a Death Valley volt, közben pedig a Queens Of The Stone Age Songs for the Deaf albuma ment le többször is, ami a kocsikázós kis közjátékaival kifejezetten jó választásnak bizonyult, ahogyan közben az ember megy bele a nagy semmibe.
A sivatag
Arról már írtunk, hogy a sivatag olyan furcsa hely, ami kifejezetten sok zenészt, sőt zenei stílust motivál. De a megfelelő zene kiválasztásával még megmagyarázhatatlanabb lesz az egész. Ez jelen esetben a harmadik Kyuss-lemez volt, ami itt született, a borítója is itt készült, és egyértelművé vált, hogy a helyszín meg a zene tökéletesen kiegészíti egymást. Nem jövök spirituális élményekkel, habár a Mojave sivataggal kapcsolatban kifejezetten sokan emlegetik mindezt, inkább azzal, hogy tényleg meglepő látni, hogy mennyit tud hozzáaadni a zenéhez, ha közben abban a környezetben vagy, ami inspirálta a lemezt. És ez fordítva is nagyon igaz, rengeteget tud adni a környezethez az, hogy közben olyan zenét hallgatsz, amit az a helyszín inspirált. A kettő olyan szintre emeli egymást, hogy valahogy minden új értelmet nyer. Megérted, hogy emberek miért mennek ki generátorokkal a sivatagba, hogy ott zenéljenek, és megérted, hogyan tud a természet olyan hatással lenni emberekre, hogy abból egy teljesen új zenei irányzat szülessen.
Hogy mi a tanulság?
Az, hogy legközelebb ha utazol valahova, tegyél egy kísérletet arra, hogy rádió vagy a szokásos playlisted helyett tudatosan válogass magadnak zenét. Mindegy, hogy az országon belül, vagy külföldön autózol, szedd össze azokat a zenéket, amik helyiek, de ha csak azt olvasod egy interjúban, hogy valamelyik zenészt a természet inspirálta, hallgasd azt a lemezt a kocsiban, miközben a Mátrán autózol keresztül. Ha pedig külföldre mész, hagyd hogy a zene része legyen a hely megismerésének. Lehet sablonosnak hat Olaszországban meghallgatni egy-két olasz dalt, vagy Franciaországban betenni sanzonokat, de hidd el, teljesen más élmény lesz és más értelmet nyer minden, mint mikor otthon a nappaliban teszed ugyanezt. Az illatok után a zene a második legerősebb inger az emlékek felidézésére, és nem nehéz ezt kihasználni. Ahogy a mariachi zenéről nekünk Los Angeles, úgy könnyen elérhető, hogy a spanyol zenéről egy barcelonai kirándulás emlékei ugranak majd be elsőre. Vagyis hallgass sok zenét, ne csak otthon vagy a munkahelyeden, hanem akkor is, mikor utazol.
A jó hír az, hogy kicsiben is lehet gondolkodni, elég meghallgatni Sisi egyik legismertebb dalát, hogy a Blahának új értelmet adjon, és minden egyes alkalommal, mikor a metróbol kiszállva a mozgólépcsőn állok, eszembe jusson, hogy “Már nem félek egyedül a Blahán”. A zene furcsa terápiás eszköz, sokkal többre képes, mint azt gondolnád, úgyhogy itt az ideje felfedezni, rád hogyan hat.
