Hirdetés
Hirdetés

Utazás a magyar reggae őshazájába

dscn2978_pig.jpg

Bő egy hét után olyan érzés úton lenni, mintha évek óta ezt csinálnád. De hagyjuk az Oravecz Nóra-féle életbölcsességeket, mert a végén még befarolunk egy olyan kikötőbe, ahol a puding próbája az evés, bár ez két képzavar egy mondatban. Mindenesetre Tiszasülyön már annyira rottyon voltam, hogy meg kellett keresnem a szállás címét a neten, mivel a többiek már rég eltűntek a balfenéken, mire odavonszoltam magam. De hát semmi sem fontos, csak talán az eszme mindenek felett.

Tiszasüly egy borzasztó bulvárviccnek köszönhetően Magyarország legdepressziósabb településeként vonult be a köztudatba, ezt házigazdánk, Anikó mondja el nekünk. Fel is buzog bennem a kuruc vér ennek hallatán. Ahogy mindenkinek van pornós múltja, én is dolgoztam jó tíz éve hasonló sajtóorgánum munkatársaként, és sajnos tudom, hogyan készülnek az ehhez hasonló címlapok. Szerencsére még idejében léptem, ugyanis felbasztam magam a lehetséges maximumig, amikor egy héten keresztül minden nap Győzike volt a vezető hír, pedig soha életemben nem kerestem olyan jól, mint azokban az években. Ugyan a sorozatnak nem célja a társadalomkritika, azon talán mégis érdemes elgondolkodni, hogy egy-egy ilyen cikk, vagy rádióműsor milyen bélyeget ragaszthat egy településre. Nekik egy napi téma, netán szalagcím, ők meg hat évvel később is erről mesélnek nekünk. De mielőtt belevesznék egy olyan témába, ami vélhetően csak engem érdekel, lépjünk inkább tovább.

dscn2989.jpg

Tiszasüly amúgy jó hely. Aki nyugalomra vágyik, nem lőhet vele mellé, bár fürdési lehetőség nemigen van, meredek itt a part, inkább a falu előtt egy-két kilométerre érdemes keresgélni ezügyben. Mindenesetre mi egyetlen láthatóan depressziós emberrel sem találkoztunk, sem a kocsmában, ahol húsz kilométernyi gyaloglás után életünk legjobban eső sörét ittuk, sem a falu utcáin. A Tiszasülyért Egyesület által működtetett faluház udvarán kaptunk sátorhelyet, szabad szemmel nem látható összegért. Gyorsan meg is sütöttük az útközben kapott mangalica szalonna egy részét, utána meg a közmegegyezés jegyében Emil Rulezt, KFT-t, meg Heaven Street Sevent hallgattunk. Utóbbit én javasoltam, ugyanis pár hónapja megint sikerült felfedeznem nem mindennapi értékeket egy olyan zenekarban, ami már feloszlott. Kegyetlen világban élünk. Mindenesetre ha valaki szeretne ellátogatni Tiszasülyre, az idén szeptemberben is megteheti ezt a Bicogó Maratonon, amelynek lényege, hogy csapatok versenyeznek biciklivel és futva. A futam végén étel-ital várja a jelentkezőket, vállalkozó kedvű olvasóink mindenképpen próbálják ki!

Másnap reggel megszavazunk egy újabb pihenőnapot. Balázsnak is kezd hólyagosodni a lába, meg egyébként is mondták, hogy Nagykörűre mindenképp nézzünk be, könnyen csábulunk. Előző este újratervezzük az útvonalat, és bár fájdalmas, hovatovább árulásnak tekinthető döntés, a túra középső részét egy az egyben ki kell húznunk a tervből. Nemes gondolat volt, hogy csak gyalog közlekedjünk, ugyanakkor a különböző sérüléseknek, meg az ezeket követő pihenőknek köszönhetően két napnyi lemaradást szedtünk már össze. Mivel időre megyünk – el kell érnem a zenekarom turnébuszát, ami holnap délután indul a szerbiai Exit Fesztiválra – nincs más választás, Szolnok és Kecskemét között buszra szállunk, hogy az utolsó harmadot teljesíthessünk.

Csakhamar meg is érkezünk Ladánybenére. Előzetesen felmerült, hogy Lajosmizséről induljunk a kiskunsági körre, de egy emberként szavaztuk meg, hogy a magyar reggae őshazáját válasszuk inkább alaptáborként. Borsodi gyerekekként meg is lepődünk, amikor a körülbelül ezerötszáz lelket számláló falu buszmegállójától húsz méterre valóságos városközpont fogad minket. Leülünk a pizzériába, úgyis megérdemeljük: ma haladtunk a legtöbbet, legalább nyolcvan kilométert. Az első velünk szóba elegyedő emberről kiderül, hogy eredetileg miskolci. Egy, kötőjel kettő perc múlva fel is ajánlja, hogy sátorozzunk a tanyája udvarán. Nem utasítjuk vissza.

img_0427.jpg

Tomi elmondása szerint gyakorlatilag csövesként érkezett ide, egy vonatjeggyel, ötezer forinttal, meg egy doboz cigivel. Most karosszérialakatosként dolgozik a saját műhelyében, hiszen itt nem volt nagy konkurencia. Láthatóan jól elvan, bár a tekintete elfelhődösik, amikor szóba kerül Lillafüred, meg a Bükk. Beszélgetünk a városok elrontott marketingjéről, hogy Miskolcról még most is az idén már vagy húsz éve megszűnt kohó jut minden második ember eszébe, vagy hogy Kiskörén miért nincs senki egy nyári vasárnapon. A maradék szalonna egyharmadát megsütjük a kertjében, egy üveg bor is előkerül. Vigyorogva térünk aludni, pláne mikor kiderül, hogy barátunk nem csak miskolci, de pénteken éppúgy Tiszabábolnán járt, ahogy mi is. Biztosan véletlen.

Útvonal: TiszasülyNagykörűSzolnokKecskemétLadánybene

Eddig megtett táv: 24 kilométer

További részletek, képek, bejelentkezések a Facebookon

spot_img

Kommentek

[gs-fb-comments]
37,440KedvelőTetszik
2,931KövetőKövetés
1,120FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló