Idén év elején jelent meg a Sezlony zenekar Űrhajós című dala, aminek egyik érdekessége a feszültséggel teli zenei alap, amit különleges hangszerek teremtenek meg a dalban, és ehhez kapcsolódik a szöveg, aminek az egésze most egy képi világot is kapott Balázs Bori által, aki így mesélt az alkotásról:
Amikor Bálinttól (Ferenczy Bálint, énekes, basszusgitáros – a szerk.) megkaptam a forgatókönyvet, egyből beindult a fantáziám. Mivel külön kellett kezelnem az animációt a dal szövegétől, első körben a forgatókönyv alapján készítettem vázlatokat és ötleteltem. Természetesen ezen a ponton is meghallgattam a dalt párszor, hogy tisztában legyek a hangulattal, ritmussal, de igazán csak akkor mélyedtem el benne, mikor a storyboardot és az animatikot (képes-forgatókönyv) állítottam össze.
Bálint olyan szépen és pontosan leírta a film hangulatát és a karaktereket, hogy könnyű dolgom volt a megalkotásukkor. A legnehezebb talán a kisfiú karaktere volt, amin nagyon sokat dolgoztunk. Nehezen kaptam el az életkorát és azt, hogy jó arányban legyen egyszerre lelkes, talpraesett és elveszett is a hatalmas űrben, egyedül.
Nagyon élveztem az egész munkát az elejétől a végéig. Mivel egyedül rajzoltam meg a filmet és állítottam össze, így a saját stílusomban dolgozhattam, ami néha megkönnyítette, néha viszont pont hogy megnehezítette a folyamatot. A zenekar végig nagyon sokat segítette a munkámat, rengeteg ötletet tettek hozzá a kliphez, amik jól illettek az én elképzelésemhez és az alap forgatókönyvhöz.
A dalról és annak elkészítéséről korábban már bővebben is mesélt a zenekar énekes- basszusgitárosa, Ferenczy Bálint, aki a klippel kapcsolatban a következőket mondta el:
Alapvetően nekem a klippel, mint műfaj önmagában van egy olyan gondom, hogy kicsit kapcsolt terméknek érzem, amit a 2000-es évek elején még az újdonság erejénél fogva ránk lehetett sózni, de most már a legtöbb esetben egyszerűen egyértelműen felesleges. Szerintem egy ilyen vizuális anyag esetében az a kérdés, hogy akarunk-e még egy további történetet elmesélni a képi világgal, és nem az, hogy a dalt hogy magyarázzuk meg, hogy hozzuk közelebb a hallgatót/nézőt, ahhoz az érzelmi világhoz, amit a zenével akartunk átadni.
Bennem megfogalmazódott egy további történet a dalban elmeséltekhez kapcsolódóan, de attól mégis függetlenül. A szorongás és az űr, mint két fő motívum megmaradtak, és ezekre épülve született ez a rövid mesefilm, ami a magányról, elhagyatottságról, kiszolgáltatottságról és a fantázia erejéről szól.
Az űrhajós, ha egyedül van, végtelenül magányos. A képi világról gondolkodva azt tettem fel magamnak kérdésként, hogy mi az az élethelyzet, amikor olyan magányos lehet valaki, mint egy űrhajós. Az én fantáziámban a legborzasztóbb ilyen szituáció az, ha egy gyermek a szülei nélkül kénytelen létezni. Ennél kevés magányosabb kép élhet bennünk. Ha a történet mögött ez az általunk elképzelt élethelyzet húzódik, akkor adekvát eszköz lehet a mese, a rajzfilm, mint műfaj. A gyermekfantázia logikájával igyekeztünk reflektálni néhány aktuális problémára.
A forgatókönyv megírásakor én már bízhattam abban, hogy az általam leírt történetet a BB (Balázs Bori) által megalkotott képi világ humora, finomságai, érzékenysége árnyalni fogja, és a végtelen magány pont nem egy direkt üzenetként, hanem az akár viccesnek, akár randomnak aposztrofálható jelenetek mögött húzódva fogalmazódik meg.
Az így készült klip elérhető itt:
