Megjelent a Sezlony legújabb dala, Űrhajós címmel. A legújabb szerzeményük hangulatát egy keményebb, feszültséggel teli alap adja meg, amit olyan hangszerek fűszereznek, mint a doromb, a konga, a trombita, vagy a szintetizátor, és ehhez kapcsolódik a szöveg, aminek az egyik rétege elvontabb képeken keresztül bontogat társadalmi jelenségeket és problémákat. Az új dalról és annak jelentőségéről hosszabban is mesélt a zenekar énekes- basszusgitárosa, Ferenczy Bálint.
Az Űrhajós valójában egy őskáosz. Legalábbis az alkotás tekintetében. Én úgy írok szöveget, dalt, hogy legyen az egésznek kifutása, a dolog tartson valahonnan valahová. Punk attitűd, értelmiségeskedő nyavalygás. Ez a cél. Egy érzésből, élethelyzetből kiindulok, és azt valahova kifuttatom. Általában csak magamból a semmibe.
Itt egy picit más volt a helyzet, egy projekt kapcsán, amiben majd egy éve vettünk részt, hallottam Wolf Kati feldolgozásában Hobo (Hobo Blues Band) “Oly sokáig voltunk lenn” című dalát. Azon gondolkodtam, miközben hallgattam Kati előadását, hogy iszonyatosan tájidegen, őszintétlen. Alapvetően nem az előadással volt gond, és végképp nem az énekesnő hangjával, de valami azon túl se stimmelt, hogy egyébként más előadó dalainak őszinte előadása valahol mindig fából vaskarika.
Végül arra jutottam, hogy itt az a fő gond, hogy a dal üzenete már nem átélhető egy olyan ember számára, aki a 21. században ébredt öntudatra. Ez a remek dal nagyon tisztán mutatott rá számomra arra az evidenciára, hogy nem csak a helyzet teljesen más, hanem a perspektíva is. Az, hogy nem is tudjuk milyen fenn, feltételezi, hogy van fenn, és hogy valami iránya, lényege, netalán célja van a létezésnek. Ehhez képest az én megélésem jelenleg az, hogy a semmiben lebegünk, ahol egyre kevésbé vannak morális, erkölcsi viszonyítási pontok, célok, vagy legalább egy valami, amihez képest megállapíthatnánk, hogy fenn vagyunk-e vagy lenn.
Ez az érzésvilág ihlette a refrént, ami egy korábbi gondolatmenettel összekapcsolódva adta ki ezt a számot. Ez a másik gondolatmenet abból fakadt, hogy anyukám kiskoromban – ahogy egy jó anyához illik – minden félelmem kapcsán annak legyőzésére buzdított: “A félelmeket le kell győzni!”. Szerencsére félelemből nálam volt elég: a kutyáktól kezdve, a betörőkön, és a fürdőkádban potenciálisan tanyázó farkason át, a kígyók és a magasság (utóbbi kettő máig) is ide volt sorolható. A félelem legyőzése nagyon fontos, mert tulajdonképp ez maga a bátorság, és én nagyon szerencsés vagyok, hogy sok félelmem legyőzésében segítséget kaptam.
Ám a dal írásának időszakában nagyon foglalkoztatott az a gondolat, hogy mi van, ha a félelem legyőzése mégsem olyan fontos, mi van akkor ha anyukám állítása, hogy le “kell” győzni ezeket, nem valid, milyen érzés, ha ezt megkérdőjelezem magamban. Ezzel az érzéssel, gondolattal akkoriban sokat játszottam, agyaltam a félelem biológiai funkcióján és hatásain, stb. A Hobo dal kapcsán kialakult bennem az, hogy jelenleg sokkal nehezebb viszonyítási pontokat találni, így valahol egyértelmű is, hogy felmerül a kérdés: a félelem legyőzésének van értelme?
Ezekből a gondolatokból alakult ki bennem a tériszonyos űrhajós képe, aki jó szimbóluma a feleslegesen legyőzött félelemnek, hiszen a kilövés utáni hosszú emelkedést követően egy olyan térbe kerül, ahol a fenn és a lenn értelmezhetetlen, így a magasságtól való félelem is az. A dal tehát ezekből az összetevőkből áll, persze a tőlünk megszokott aktualitásokkal fűszerezve.
A zenét abszolút a fentiek szolgálatába állítva dolgoztuk azzal, hogy talán most sikerült a legkomplexebb hangzást és hangszerelést megalkotnunk, mely mégsem engedi el a – talán erősségünknek tekinthető – puritán energiát. Mindebben nagyon nagy kreditje van a MODUS Recording csapatának (Vitányi Dávid és Horváth Tamás), akiket ezúttal is ölelünk, Az artwork alapjául szolgáló fotót pedig Székely Zsófi és Szabó Eszter készítették.
Az Űrhajós a legtöbb streaming felületen már elérhető, Youtube-ra pedig a tervek szerint áprilisban érkezik majd, egy egészen különleges vizuális anyag kíséretében.
A zenekarral legközelebb 02.27-én lehet találkozni az Aurórában, ahol hosszú idő után végre újra együtt játszanak a Görbe Bögrével, és ígéretük szerint felforgatják a helyszínt, magukat, meg a közönséget is!
Legújabb daluk addig is meghallgatható itt:
