Egy ideje új lehetőség kínálkozik azok számára akik legálisan kívánják beszerezni zenegyűjteményük egy-egy részét, vagy új zenéket vásárolnának könnyen, egyszerűen: a UPC multimédiás szolgáltató UPC Music projektje. Ennek kapcsán nézzük át röviden, hogy miről is van szó, plusz vegyünk át más lehetőségeket.
Alapjában véve egy általánydíjas szolgáltatásról beszélünk, ahol több opció közül választhatunk. A UPC Music Home elnevezésű csomag havi 800 db letölthető zeneszámot tartalmaz, havi fix 800 forint fejében (gyors fejszámolással megállapítható hogy ez nem több mint 1 forintot jelent számonként, 10 számos albumonként 10 forint és így tovább), DRM másolásvédelemmel ellátva. Ez azt jelenti, hogy az előfizetés időtartama alatt egy engedélyezett számítógépen történő zenehallgatás, plusz egy hordozható lejátszóra történő szinkronizálás lehetséges. Azok a számok, amelyek előző hónapban kerültek letöltésre, megmaradnak, tehát, ahogy a honlap fogalmaz „akár néhány hónap alatt egy több ezer számos zenei válogatásra tehetünk szert”
A másik opció UPC Music Go néven fut, és havi 1200 forintért az alapcsomagban foglalt 800 másolásvédelemmel ellátott dalon túl havonta 50 másolásvédelem mentes szám letöltésére ad lehetőséget. Ezeket szabadon másolhatjuk cédére, korlátlan mennyiségben másolhatjuk zenelejátszókra, a hatályos jogszabályok és a szolgáltatás felhasználási feltételei szerint, melynek egyetlen vonatkozó pontja szerint a szerződés megszüntethető, amennyiben a felhasználó „Az előfizetői szolgáltatást törvénybe ütköző módokon és célokra használja”
Bár a jelenség remek, és elviekben az egy szám/egy forint elv kedvezőnek tűnik (mert aki ennyit nem hajlandó ráfordítani a kedvenc zenéire, nemes egyszerűséggel igénytelen hülye), az olcsóságnak megvannak a hátulütői. Először is, ami talán a legfontosabb, abban az esetben például, ha tíz hónapja szorgalmasan töltögeted a katalógust, és le van töltve tegyük fe 7800 mp3 a gépedre amelyekből jó sokat a telefonodon is hallgatsz, és eszedbe jut, hogy a UPC szélessávú interneténél már jóval kedvezőbb áron is elérhető az internet, és szolgáltatót szeretnél váltani, abban a nehéz helyzetben találod magadat, hogy az összes zene amit eddig letöltöttél, elveszik – a UPC Music szolgáltatás ugyanis kizárólag UPC előfizetők számára elérhető. Ha meg akarod tartani a gyűjteményt, hozzá vagy láncolva a szolgáltatóhoz, nyilván nem véletlenül kerül 1 forintba egy szám és nem akármi miatt kerülhet egy lassabb internetkapcsolat akár a duplájába is, mint más szolgáltatónál egy jóval nagyobb sávszélességet biztosító csomag. Ez (a zene elvesztése) természetesen nem vonatkozik a nagyobb csomagban foglalt DRM mentes számokra.
Probléma továbbá a DRM-mel kapcsolatban, hogy csak bizonyos lejátszók képesek a Windows Media Player-rel való szinkronizálásra. Szívesen linkelnénk listát, de konkrét átlátható készülékfelsorolást nem találtunk az egész nagy büdös interneten, de ha jól értjük, itt rákereshetsz, hogy kompatibilis-e a meglévő készüléked.
Ezeken túl valószínűleg ami a legtöbbeket befolyásolja a csatlakozásban, a katalógus milyensége. Nos, ezzel kapcsolatban; (egyelőre) a Universal kiadó kínálata áll rendelkezésre. Ez egyrészt jó, mert a legnagyobb nevektől érhető így el egy helyen rengeteg zene várakozás, rendelés és boltbajárkálás nélkül (aminek egyébként szintén megvan a saját varázsa de ezen keseregni igencsak kár 2009-ben), más részről rossz, mert azért közel sincs a (már gift card-dal sem kijátszható) iTunes kínálatától, és ami a legfontosabb, hogy nem oldja meg azt a problémát miszerint itthon nem, vagy alig ismert előadók lemezeit sokszor gyakorlatilag képtelenség (legálisan) beszerezni, miközben külföldön komoly népszerűségnek örvendő, nagyon várt lemezekről beszélünk. Továbbra sem támogathatod tehát a pénzeddel a feltörekvő, indie kiadónál házaló zenekarokat, sem a magyar kedvenceid jó részét – legalábbis a UPC-n keresztül.
Ez pedig gond, mert az „illegális” letöltéssel szemben (amely ugyebár a tárhelyek artisjus matricája miatt saját használatra nem minősül bűncselekménynek) a legális-fizetős zenetöltés egyetlen előnye a tudat hogy erkölcsileg rendben vagy, fizettél egy zenekar szellemi termékéért, nem kapsz vele olyan pluszt mint a booklet, vagy kézbevehetőség érzése, ugyanúgy fájlokat látsz a számítógépeden, csak esetleg az id tag-ek rendben lesznek tartva. Azonban őszintén, kinek van kedve Bono vagy 50 Cent zsebébe rakodni tovább a pénzt, még ha csak egy, vagy 24 forintokat is?
Ilyenirányú lelkiismeret ápolgatásra tehát magyar zenekarokkal kapcsolatban továbbra marad a dalok.hu áruház, ami viszont minőségben hagy maga után kívánnivalót, mert (látszólag legalábbis) szűrés nélkül kerül fel a már-már mainstreamnek mondható zenekarok közé olyan ipari mennyiségű értékelhetetlen szemét, hogy egyszerűen elveszi az ember kedvét az egész oldaltól – nem melleslega másoládvédelem mentes dalok, UPC által kínált 24 forintos dalonkénti árral szemben itt már 119 forintos árakat találunk (ami persze még mindig fele-harmada a fizikai formátumoknak).
Apropó, fizikai formátumok, és ami csak lazán kapcsolódik: van nagyobb öngól, mint a direkte Kelet Európai piacra szánt, lecsupaszított, otromba, booklet nélküli, így 500 forinttal olcsóbb, de még így is az átlag amerikai ár duplájáért kapható cd-k viszonylag újonnan megjelent politikája? Ezek tényleg ennyire nem akarnak CD-t eladni?
