Ritka manapság, hogy instrumentális rocklemezek jelenjenek meg, bár, ha jobban belegondolunk, ez soha nem volt trend itthon. Most egy 22 éves ifjú titán mégis úgy döntött, hogy ezen a rögös, sok elhullott tehetséggel szegélyezett, semmibe vezető úton indul el, és minden energiáját abba fekteti, hogy a legnagyobbak közé kerüljön a neve.
Barkóczi Bence már 15 évesen úgy gitározott, ahogyan én soha nem fogok. Pedig már 20 éve is erőteljesen nyomtam a rokkolást. Ő akkor volt 2 éves. Középiskolásként az erősítőket gyártó Laney tehetségkutatóján a második helyre gitározta be magát, amire a szakma leesett állakkal tudott csak reagálni. Aztán kicsit alábbhagyott a sportgitáros kedv (Nirvana-riff-fel jobban lehet csajozni, mint egy Petrucci-szólóval), de a saját, instrumentális album álomképe folyamatosan ott lebegett, hol élesebben, hol áttetszőbben a gitáros szeme előtt. 2 éve döntötte el, hogy megvalósítja, így az elmúlt időszak különösen sűrű volt számára, hiszen épp akkor kezdett el dolgozni vadiúj zenekarával, a Köpönyegforgatókkal is (róluk itt írtunk).
A Meristem projekt első anyaga az Until The Fall Ends egy meglehetősen erős debütálás. Nyilván ennek a zenének nem a hagyományos rockközönség az első számú rajongója, bőven vannak a jazz felől érkező hallgatói is, hiszen maga a zene is sok rokonságot mutat a jazz-zel. A gitártémák nagyon frissek, nincs bennük az a típusú korlátoltság, ami sokszor megtalálható a versenygitárosok műveiben. Bence ugyan brutálisan technikásan játszik, mégsem egy öncélú ujjfüstölést hallunk, hanem dalokat, amik mellé egyébként külön történetek kapcsolódnak. Ezek persze csak a szerző fejében léteznek, és valójában instrumentális zenével át sem lehet őket adni, de nyugodtan, relaxálva hallgatva a dalokat olykor sikerülhet belezuhanni abba az állapotba, amiben a dalok készültek. A dalszerzés egyébként meglehetősen extrém módon folyt. Bence nem valamelyik klasszikus hangolásban dolgozott, hanem teljesen elhangolta a gitárt. Mindezt azért, hogy a gyerekkorában belé nevelt skálák, ujjrendek, panelek ne működjenek. Kizárólag a dal volt fontos, csak a hangok egymásutánja. A felvételek sem hagyományosan zajlottak. Mindent felvett házi stúdiójában több százszor, különböző gitárokkal, különböző pickupokkal, pickup állásokkal, húrokkal, millió féle effekt és erősítő beállításokkal. Ezek közül választotta ki a legjobbakat, és ezt tárja ma közönség elé, az Until The Fall Ends megjelenésével.
Az album borítóját Ambivaland készítette, a videókat pedig a super 33.
