Június 18-án, szerdán igazán különleges előadás vár mindazokra, akik újraélnék a 20. századi popzene egyik legmeghatározóbb alakjának talán leghíresebb – és a maga idejében leginkább hírhedt – eseményét. Bob Dylan 1966. május 17-én a manchesteri Free Trade Hallban egy olyan, két részből álló koncertet adott, melynek első felét a közönség által már jól ismert, akusztikus gitáron és szájharmonikán kísért, folk- és népzenei ihletésű dalok alkották. A második részben viszont nemcsak ő váltott elektromos gitárra, hanem egy komplett rock ’n roll zenekar csatlakozott hozzá a (később a The Band-re átkeresztelt) The Hawks tagjai, Robbie Robertson (gitár), Garth Hudson (orgona). Richard Manuel (zongora), Rick Danko (basszusgitár, vokál), és Mickey Jones (dobok) képében. Sokat elmond az akkori időkről, hogy míg a koncert első fele egyöntetű sikert aratott, a műsor elektromos hangszerelésű, zenekari kísérettel előadott dalait hangos felzúdulással, bekiabálásokkal fogadta a közönség egy része, akik úgy gondolták, Dylan ezzel a húzással kommerszre váltott, és elárulta korábbi folkénekesi önmagát. Az új korszakot nyitó fellépés aztán egy tévesen címkézett korai bootleg felvételnek köszönhetően „a Royal Albert Hall-koncert” fedőnéven maradt meg a köztudatban – olyannyira, hogy az 1998 októberében megjelent, hivatalosan kiadott élő album is ezt a címet viseli.
2022. november 5-én, bő ötvenhat évvel a koncert után az amerikai singer-songwriter színtér egyik legismertebb kortárs alakja, az 1995 óta immár tíz szólóalbumot megjelentett Cat Power – született Charlyn Marie „Chan” Marshall – egyedülálló projektet vitt színpadra, immár valóban a Royal Albert Hallban. Az énekesnő zenekarával teljes egészében felidézte, vagy ha úgy tetszik, újraalkotta Dylan 1966-os koncertjét, maximálisan hűen az eredeti, akusztikus és elektromos felvonásból összeálló koncepcióhoz, és az akkor elhangzott műsor dalsorrendjéhez. Olyan mélységű és igényű tiszteletadás ez Cat és zenésztársai – Arsun Sorrenti (gitár), Erik Paparozzi (basszusgitár), Aaron Embry (szájharmonika, zongora) és Jordan Summers (orgona, Wurlitzer) és Josh Adams (dobok) – részéről, amihez hasonlóra nem nagyon láthatunk példát a könnyűzene eddigi történetében.
Az ugyanis gyakran megesik, hogy valaki lemezre vesz átdolgozásokat kedvenc előadójától, néha még az is előfordul, hogy valaki egy teljes albumot formál a saját képére, de csak nagyon-nagyon ritkán – vagy leginkább egyáltalán nem – fordul elő, hogy valaki egy legendás koncertet idéz fel a lehető legteljesebb hitelességgel. Ha illusztrálni szeretnénk mindezt a gyakorlatban, párhuzamként érdemes elképzelni azt, hogy valaki újra, hangról hangra, a legutolsó gerjedésig eljátssza Jimi Hendrix 1967-es, Monterey Pop Festivalon adott koncertjét, a mára már legendává vált gitárégetéssel együtt. És bár Cat Bob Dylan iránti tisztelete és rajongása már korábban is nyilvánvaló volt – korábbi The Covers Record (2000) és Jukebox (2007) című feldolgozásalbumain három dal is szerepelt a nagy elődtől -, az még így sem következett az előzményekből, hogy mindez nemcsak egy formabontó koncertben, de később egy dupla élő album formájában, és egy azóta a világ rengeteg pontján színpadra vitt, speciális előadás képében manifesztálódik.
Cat, akit Dylan mellett olyan előadók inspiráltak pályafutása során, mint a Velvet Underground, Frank Ocean, a Rolling Stones, Janis Joplin, Joni Mitchell, Iggy Pop, vagy Billie Holiday, így beszélt minderről:
„Bármely más dalszerző munkásságánál jobban megérintenek Dylan dalai, és azóta inspirálnak, mióta először hallottam őket 5 éves koromban. Tudtam, hogy amikor egy olyan előadást mutatok be, ami örökre megváltoztatta a rock and rollt, azt nagyon komolyan kell vennem. Bár a ‘komoly’ enyhe kifejezésnek tűnik ahhoz képest, milyen mélyen elmerültem benne”.
Cat Power 2025. június 18-án, szerdán lép fel zenekarával és különleges Bob Dylan-estjével az Akvárium színpadán. További információk a Live Nation weboldalán!
