Idén a szórakoztatóipar kénytelen volt az alapjaitól átgondolni a működését. A zeneipar legfőbb bevételi forrása tűnt el az élőzenével, ráadásul a zenészek többsége előszeretettel hangoztatja, hogy igazából a koncertek miatt csinálja az egészet. Ahogyan bedőltek a koncertek, nem csak egy egész iparágat húztak magukkal, és lett rengeteg ember munkanélküli, de az egész kihatott a turizmusra, vendéglátásra, és összességében az országok gazdasági életére. Hasonló mondható el a sportról is, hiszen a zártkapus mérkőzések nem éppen ugyanazok, mint mikor több ezer ember szurkol a kedvenc csapatának. Ugyanakkor többen fizettek elő streaming szolgáltatásokra, a mozik helyett, és úgy tűnik, hogy az egész szórakoztatóipar gyökeresen átalakul, már vannak tervek a visszatérésre is, miközben érdemes látni, hogy minden éremnek két oldala van, így a világjárványnak is vannak pozitív hatásai, csak kevesen mernek róla beszélni.
A CES egyik központi témája természetesen ez a helyzet volt, és nem csak a kiállítók fejlesztéseiben jelent meg, hanem a panelbeszélgetésekben is rendre előjött, így cikksorozatunkban most ezt járjuk körbe. Az első részben a zeneiparról lesz szó, majd kitérünk a sportra, aztán végig vesszük, hogy milyen pozitív hatásai lehetnek egy világjárványnak, végül megnézzük, mit hozhat a jövő.
Egymásra találtak a zenészek és a technológia
John Sykes az Entertainment Enterprises elnöke mesélt arról, hogy az iHeart Music Awards előtt két héttel jöttek a lezárások, a helyszínen nem lehetett megtartani az eseményt, amit a Fox közvetített volna, és hét nappal az egész előtt kezdtek el gondolkozni azon, hogy ha úgyis minden zenész ráér, és otthon vannak, akkor miért nem csinálják meg az otthonaikból. Órák alatt pakoltak össze egy egyszerű, érthető, de a végeredmény szempontjából mégis fontos technikai jegyzetet arról, hogyan tudják a telefonok kameráit használva olyan felvételeket készíteni, ami működhet a showban. Tom Poleman programigazgató arról beszélt, hogy érdekes volt látni, hogy ugyanolyan bizonytalan volt mindenki a kezdetekben, ugyanakkor állandóan azt kérdezték, hogyan tudnak segíteni. Mindegy, hogy gazdag zenész, hogy milliók rajonganak érte, vagy irodai dolgozó, ugyanúgy az foglalkoztatta őket, hogy a lakás melyik sarkából jelentkezzenek be, hogy mi legyen a háttérben, és ugyanolyan bizonytalanok voltak.
Elton John például körbenézett a lakásban, azt mondta, hogy nagyon szeretne fellépni, de nem jó hozzá a technikája, mi lenne, ha ő lenne a házigazda?
– mesélte Poleman, hogyan állt össze a virtuális, házibarkács díjátadó. Aztán ahogyan egyre magabiztosabbak lettek az előadók, úgy jöttek a karanténkoncertek, majd a jótékonysági koncertek.
Dua Lipa is arról beszélt, hogyan kellett alkalmazkodnia a technológiához, és például olyan dolgokat megtanulni, hogy működik a greenroom, és hogyan építsen egyet, és hogy hogyan beszéljen fél órákat egy kijelzőhöz.
Ezzel együtt a technológia és a zene közelebb került egymáshoz, mint valaha, és kiderült, hogy olyan jól kiegészítik egymást, hogy egy olyan műfaj született meg az év második felére, ami egy teljesen új kategóriát teremtett. Az iHeartMedia egy üresen álló színházat alakított át egy covid-mentes koncerthelyszínné, hogy ott vegyenek fel koncerteket. Az egész sokkal szerethetőbbre sikerült, mint a hazai raktárkoncertek, aminek két fő oka van. Az egyik az, hogy az érdeklődők élőben nézhették az egészet az otthonukban, a szervezők pedig hatalmas kivetítőket tettek a zenészek elé, amelyeken a Microsoft Teams technológiáját használva, a rajongók kameraképét láthatták, így volt interakció is. Erről egyébként később a zenészek is pozitívan nyilatkoztak, mert mégiscsak volt interakció a közönség és az előadó között, és egybevág azzal, amiről már korábban is írtunk, vagyis hogy kell a kétirányú interakció.
2021 elejére nem lett kérdés, hogy a virtuális koncertek új műfajként maradnak, most már inkább az a kérdés, hogyan lehet élvezhetőbbé tenni. Mikor túlleszünk a világjárványon, és újra megnyitnak a szórakozóhelyek, valamint megindulnak a turnék, újra lehet majd azon szomorkodni, hogy egyik másik zenekar, miért nem jut el hozzánk, vagy milyen szerencsés egy másik város, mert ott jobb az előzenekar, esetleg tudni lehet, hogy valahol egy speciális, egyszeri és megismételhetetlen koncert készül. Vagy éppen annyira jó volt a budapesti koncert, hogy az ember a szíve szerint egy hét múlva újra megnézné a zenekart. Erre lesznek jók a virtuális koncertek, főleg ha hozzávesszük azt is, hogy szinte minden nagy gyártó azzal próbálja jelenleg eladni a tévé készülékeit vagy a hangprojektorait, hogy sikerült olyan hangzást elérni, amivel egy koncertterem közepén érezheti magát.
