Hirdetés
Hirdetés

TüköReflex – Dalról dalra Hangácsi Márton új lemeze

Hangácsi Márton azt mondja, hogy a lemez első hangjait még otthon a konyhánkban kezdte el írni. Három dal ötletéig jutott, amiből egyedül az Idő készült el. Utána próbálta otthon folytatni a dalokat, de elakadt, nem volt számára eléggé inspiratív a tér. Ezért bérelt egy házat Jenőn, ahova egy hétvégére elvonult egyedül. Próbált kizárólag a dalokra és a mondanivalóra koncentrálni. Ezen a hétvégén még azt hitte, hogy 7-8 dalt meg is írt szinte teljesen, ebből végül csak öt maradt. Ez 2022 májusában volt, a Rohan című dal még azon a nyáron meg is jelent.

„Az ősz és a tél nem motivált túlságosan, a kezdeti lelkesedés eltűnt, végül tavasszal megint elkezdtek jönni az ötletek és elkészült a lemez második fele is.”

– mondja Hangácsi, és hozzáteszi –

„Egészen őrült módon, így a munkálatok legnagyobb része nyárra maradt, ami a koncertdömpinggel együtt nem volt egyszerű feladat. Úgy érzem, hogy ez lett az az anyag, ahol a legkevésbé kellett kompromisszumokat kötnöm határidő miatt.”

A lemez három dalánál is van közreműködő énekes.

„Az együttműködésnél nálam eléggé lényeges, hogy emberileg is jóban legyünk, ha van kémia, a közös munka és dalok sem lehetnek rosszak. Így alakult, hogy Böbe, CéAnne és Járai Márk hangja is felcsendül 1-1 dalban.”

A TüköReflex címről azt mondja Hangácsi, hogy utal egyrészt a minden dalnál jellemző önreflexióra és a tükörreflexre mint a képalkotó eszközre.

„Hiszen minden dal szól valakiről, egyfajta album az emberekről, rólam, tudok hozzá kapcsolni vizuálisan is jeleneteket.”

A dalok felvétele, hangszerelése, keverése is Hangácsi munkája, a mastert pedig Anorganik készítette, akivel ez már a második nagylemez volt, amin együtt dolgoztak.

Itt a lemez, alatta pedig a dalokról is kapunk részletes leírást:

Idő

Egy nagyon klasszikus téma, az idő múlásának feldolgozása. Én próbálok minél optimistább lenni ebben a témában, szerintem ezt elég egyértelműen tükrözi a dal hangulata és szövege is. Eredetileg a lemez utolsó dalának szántam, de végül inkább megcseréltem a két dalt.

Ez a dal hosszabb, lassan is építkezik, mégis ez az, ami leginkább nyitó dalnak való, aki végighallgatja a lemezt, egyet fog érteni.

Van egy kórus a dalban, ahol nem csak én énekelek. Nem mindennapi sztori, ahogy ezek a felvételek rögzültek. Egyrészt énekel rajta Böbe és a testvére Saci is, ők pont akkor voltak itt felvenni a Böbével közös számot, amikor ezen a dalon is dolgoztam.

A többi vokálnak a nagy részét az Arborétum nevű helyen rögzítettem egy kis mikrofonnal. Habár egyben szól a vokál és nem hallható ki külön, de énekel többek között Major Dorci (Pandora projekt), Szivák Zsolti (Cloud9+),  nameatmark, néhány barátom, aki épp ott volt és még nagyon sokan, akiket nem ismerek. 🙂

Meghalni

Eleinte azt hittem, hogy ez lesz a legmegosztóbb dal mind közül, de összességében ez tetszett a legtöbb embernek. Talán azért, mert ezzel mindenki tud azonosulni.

Fontos kiemelni, hogy ez egy szatíra, nem a valós halálvágyról szól, de azt gondolom, hogy a zenével és főleg a klippel együtt ez egyértelművé válik.

Megfázás, valamilyen tárgy elhagyása, másnaposság. Mind-mind olyan dolgok, amiket általában hajlamosak vagyunk túlaggódni. Ennek az állapotnak a vége, hogy néhányan már a halált is kívánnák, persze hamar rájönnek, hogy az élet mégsem annyira borzasztó.

Majdnem tökéletes x Járai Márk

Ebben a dalban a fiatal és idősebb én  beszélgetnek. Merengünk arról, hogy a kezdetekhez képest mi változott és mi az, ami sohasem fog. Számomra egy abszolút pozitív dal, ahol egyértelművé válik, hogy ahogy telik az idő, kevésbé hajt a fiatalkori motiváció, de amíg egy kicsit meg tudunk tartani belőle, nem veszítjük szem elől a valódi céljainkat.

Egyértelmű volt, hogy Márkkal szeretném közösen ezt a dalt. Éppen akkor lettünk nagyon jóban, amikor mind a ketten csak tapogatóztunk az életben, viszont abban biztosak voltunk, hogy a zene lesz a megfelelő irány mindkettőnknek.

Habár nem ugyanazon az úton ment tovább a karrierünk, a barátság megmaradt és az évek is minket igazoltak.

Az, hogy legyen közös dalunk, már nagyon régóta képben volt, de valahogy sosem jött össze. Most viszont végre ezt is kipipálhatjuk.

Rohan

Egy kicsit retrospektív a dal, a versszakok azt az érzést mutatják be, ahogy a pályám elején a különböző fesztiválokon, fellépéseken éreztem magam, a végére viszont már inkább a jelenre reflektál. Nagyon jók a nyarak, sokat pörgünk, de a végén jó átgondolni a valóban fontos dolgokat, nem hagyni, hogy elszaladjon mellettünk az élet.

Mivel a dalban nagyon egyértelmű képek jelennek meg, ezt próbáltuk meg videón is megjeleníteni. Simó Marcell találta ki és vette fel az utóbbi 7 évem össze videóját, így nem volt kérdés, hogy ezt a klipet is vele képzelem el. Viszonylag gyors ötletelés után megszületett a klip alapötlete és az, hogy Mészáros Mátét szeretnénk a főszerepre. Mátéval először a Nagykarácsony című film bemutatóján találkoztunk, amiben mindketten játszottunk. A zene az ő életében is fontos, így különösen örülök, hogy rábólintott a szerepre.

Nem bánom

Ennek a dalnak volt a legtöbb szövegváltozata, főleg a refrénekben. Amikor hagytam pihenni pár hetet, azután jött ez a pár sor, ami már szépen harmonizál a dal többi részével is.

Van ez a belső kényszer, ami mindig nyomaszt bennünket, hogy jobbak legyünk, de az az erőlködés általában nem jár tettekkel.

Ahogy én látom, a korral ez a tulajdonság egyszer rosszabb lesz. Egyre inkább szeretnénk változni, de közben kezdjük elfogadni azt is, hogy már teljesen mindegy, jók vagyunk így is.

Ebben a dalban maradt egy viszonylag hosszú gitárszóló. Általában poénkodni szoktam azzal, hogy 2020 utáni popdalokba teljesen felesleges ezeket erőltetni (irónia), de annyira megszerettem/megszoktam, hogy nem volt szívem kivenni a dalból.

Átmenet x Böbe

Ez a legkésőbb megírt dal a lemezről, viszont kb. két hét alatt el is készült.

Itt egy adott emberről alkotott vélemények hangzanak el, több szemszögből.

Néha mindenki hajlamos nagyon könnyelműen ítélkezni mások felett, míg az ő bőrébe nyilván nem tud belebújni. Ezek a vélemények hangzanak el a versszakokban, míg a refrénben és a bridge-ben (ahol együtt énekelünk), E/1-ben is megszólal az érintett személy.

Ez is egy mindenkire jellemző tulajdonság, ami kellő empátia mellett szerintem belefér, de óvatosnak kell lenni a felelőtlen véleménynyilvánításokkal.

Böbével is jó pár éve elég közel állunk egymáshoz. Nagyon szeretem a dalait és habár különböző zenei stílusban alkotunk, a zenéről alkotott gondolkodásmódunk szinte ugyanaz, így érett már nagyon vele is a közös dal. Erről a témáról (is) sokszor beszélgettünk már, így egyértelmű volt, hogy szeretném őt is hallani a dalban.

Tegnapnak háttal

Ez a dal minden tegnapról szól, amire érdemes lehet emlékezni, viszont fontos, hogy nem szabad abba az emlékbe beleragadni.

Sokan vannak, akik a jelent nem igazán tudják megélni, mert csak a múlt eseményein rágódnak. Érdekes dolog ez, hiszen a múlt egy bizonyos része (legyen az jó vagy rossz) ugyanúgy a személyiségünk része és fontos, hogy ne felejtsük el, de a jövőbe tekinteni és a jelent megélni mindig új perspektívát adhat. Az új perspektívák pedig új élményeket, új tegnapokat.

Evolúció x CéAnne

Itt egy pár szemszögéből halljuk, hogy milyen amikor ketten maradnak csak életben a világban, de különböző helyeken. Míg a versszak egy apokaliptikus helyzetleírás, addig a refrén már egy pozitív, előre tekintő narratíva.

Az egész lemeznek van egy komor hangulata, ami aztán elég sok helyen feloldódik, szerintem ez a dal az egyik legerősebb ebben.

CéAnne-nal Stinky Bugs koncerteken ismerkedtünk meg. Habár korábban találkoztunk már, mindig csak kerülgettük egymást, a koncertek alatt viszont nagyon hamar egymásra hangolódtunk. A dal íve szerintem az ő gondolatvilágát is jól tükrözi és nagyon passzol a  hangja ebbe a világvége-funkba.

Kényszerítő

Klasszikus belső küzdelem olyan mindennapi helyzetekkel, függőségekkel, amiről tudjuk, hogy változtatnunk kellene, de tenni nem tudunk érte.

A legjobb ezekben a szituációkban, hogy lehetnek valós vagy vélt problémák, mindig ugyanúgy megviselik az embert.

Boldogság

Ami az összes dalban és minden emberben is közös, az a hajlam, hogy szeretnénk megtalálni a boldogságot.

Ez az ösztön, ami mindenkiben ott van. Valakinél mélyen, valakinél csak a felszínen, de kollektíven jelen van.

A refrén első sora szépen összefoglalja, hogy szerintem igazán boldog akkor lehet valaki, ha dolgozik a sikereiért. És itt nem feltétlenül materiális dolgokra kell gondolni, hanem minden olyan témára, ami a korábbi dalokban is elhangzott.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,917KedvelőTetszik
3,040KövetőKövetés
3,350FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók