Amerika nem feltétlenül az ősi, évezredekre visszanyúló hagyományairól híres. Valahogy mégis akad néhány fanatikus tengerentúli jóember, aki megtalálja önmagát a természet, vagy a pogány kultúra közelében. A Wolves In The Throne Room kultikus státuszát nem is biztos, hogy ennek köszönheti, hanem bizarr muzsikájának. Manapság leginkább a különféle zenék házasításával lehet újat teremteni, a három zenész így nem egyszerűen az északi black metált sistergi, hanem ambientes, elmélkedő dallamokat játszik rá. Elsőre semmi különös nincs ebben, de nem szabad gyorsan ítélni.
A külföldi, réteglapok nagy kedvence valóban szokatlan hangzással zenél, a sokolrádiós gitár és a károgás adja az alapot, a többi részlet akár a Pink Floydnak is jól állna, még klisémentes női ének is előfordul. A legutóbbi felvételéért Randall Dunn felelt, aki korábban például a szintén nagy kult Sunno)))-val dolgozott, így garantált a szélsőségesen elvont hangkép. A számok nagyon hosszúak, klasszikus értelemben nem is dalok ezek, hanem hömpölygő zajfolyamok.
A zenészek a promoképeken a földet markolásszák, tábori tűzhely mellett gubbasztanak, sőt a természethez olyan szervesen szeretnének kapcsolódni, hogy nem egyszer erdőben léptek fel az erősítőket az avarba téve. A koncerteken festés nélkül fellépő társaság először jár Magyarországon a Dürer Kertben május 10-én, hogy az általuk lemezen nyújtott élményt megkoronázza.
