Új videóval jelentkezett az avantgárd, kortárs jazzt játszó (The) Platypus. A Yetzirah a Kapusi Viktor zeneszerző és szaxofonos (lásd még The Best Bad Trip, Osaka Crack, GNU, Mordái) által vezetett formáció harmadik nyilvánosságra hozott dala, egy 11 percet is meghaladó játékidejű, ezerszínű zenei utazás egy olyan szerzőtől, akire ugyanúgy hatott John Zorn, Mike Patton, Bartók Béla, vagy David Lynch munkássága, mint a spiritualitás, a kabbala és a keleti tanítások, az okkult, hermetikus irodalom, vagy a transzgenerációs traumák. A dal a tavasz folyamán megjelent első két szerzeménnyel – Desert Illusions (Shir Hashirim) és Through The Looking Glass – együtt egy három részből álló zenei triptychont alkot, és a tervek szerint egy EP formájában, fizikai kiadásban is megjelennek majd.
Előtörténet
„Alapvetően nagyon nyitott, szabad felfogású neveltetést kaptam. Szüleim ateisták, de mindig is fontosnak tartották, hogy egy sajátos világnézetem alakuljon ki, és én döntsem el, miben akarok hinni, milyen vallást gyakoroljak, ha esetleg úgy döntenék, hogy vallásos szeretnék lenni. Eléggé racionális, empirikus gondolkodónak tartom magam, de pont a zene hatására kezdtem el a spiritualizmussal foglalkozni. Egészen fiatal koromtól kezdve a kedvenc témáim a titkok, a rejtélyek, az álomvilág, a megválaszolatlan kérdések, illetve maga a misztérium volt.
Mielőtt elkezdtem volna zenélni, és tudatosan foglalkozni ezekkel a témákkal, főleg képregényekben, videójátékokban, mesékben, vagy például a Twin Peaks című sorozatban, meg persze David Lynch többi filmjeiben fedeztem fel, hogy mennyire közel áll hozzám a filozófia és az ősi kultúrák témája. Teljesen laikus és autodidakta voltam, amikor az első szerzeményemet kitaláltam. Baromi hirtelen történt minden. Egy teljesen eksztatikus, transzcendens állapotba kerültem. Ez az élmény teljesen megváltoztatta az életemet. Rájöttem, hogy ami történt, az maga a mágia. Az alkimisták ugye azt mondták, hogy ők a semmiből csinálnak anyagot. És én is pont ezt éreztem. Gyakorlatilag a semmiből, különböző impulzusok és inspirációk hatására megszületett a fejemben egy gondolat, egy dallam, amit aztán valamely módon absztraháltam, majd különböző individumok ezt az absztrahált gondolatot, életre keltik, kiszínezik, megszólaltatják, ami pedig egy felvétel vagy élőzene formájában képes hatni a kollektív tudatalattira, megmozgathat tömegeket, okozhat katarzist. Ez szerintem csoda. Varázslat.
Amikor erre rájöttem, az egy teljes reveláció volt számomra. Elhatároztam, hogy ezt minél jobban el kell mélyítenem, még inkább tudatosítanom kell. Megfogalmaztam, hogy mágikus fegyvereket használok – ceruza, papír, kotta, toll –, inkantációkat írok a „mágikus nyelven”, ami a zene, rituálékat inicializálok – felvételek, koncertek, performanszok –, szellemeket és lelkeket idézek meg – zenészek, hangmérnökök, technikusok, grafikusok, és voltaképpen bárki, aki kapcsolatba kerül a zenével. Tehát az alkotás, a kompozíciók és a létrehozása akár ennek a videósessionnek és lemeznek a mágia egy formája.
Ez volt tehát a katalizátora a spirituális utamnak, ennek a hatására kezdtem el az okkulttal, hermetikus irodalommal és a miszticizmussal foglalkozni.”
Személyes háttér
„Otthon nem igazán volt téma a vallás, vagy a származás. Először leginkább a transzgenerációs trauma kapcsán kezdtem foglalkozni ezzel. Nagymamámnak az összes férfi testvérét megölték a nácik, a nővéreit koncentrációs táborokba vitték, ő pedig legkisebbként, gyakorlatilag árva kislányként élt otthon nélkül a fővárosban. Teljesen érthető, hogy ezek után apukámat már nem vallásosnak nevelte, sőt, nem is annyira akarta, hogy tudjon arról, hogy zsidó származású. Nekem viszont kezdett értelmet nyerni, miért érzem annyira természetesnek a keleties hangzásokat a zenében, hogy miért jönnek zsigerből a különböző páratlan ütemmutatójú osztinátók/groove-ok, hogy miért a sivatagos, keleties részek voltak a kedvenceim a videójátékokban, vagy éppen, hogy miért az összhangzatos moll volt az első skála, amit megtanultam és tudatosan használtam. Miután rájöttem, hogy erdélyi és askenázi zsidó származású is vagyok, logikusnak tűnt, hogy ezzel a művészetben is foglalkozzak. A kabbala és egyéb keleti tanítások, remek inspiráció forrásnak bizonyultak. Ráadásul szélesítették a világnézetemet is.”
(The) Platypus
„Az előző zenei projektjeim sokkal inkább ösztönszerűen voltak eklektikusak. Sose akartam kizárólag jazz zenész, rocker, komolyzeneszerző, vagy akár szaxofonos lenni. Talán egy kis tinédzserkori lázadás is volt ebben, de mindig is utáltam a beskatulyázást. Nincsenek stílusok. Csak őszinte zene van, meg a pénzközpontú zeneipar, ami termeli az előadókat, a slágereket, a múló divathullámok.
A (The) Platypus viszont egy sokkal érettebb, átgondoltabb zenekar, ami pont ezeket a témákat közvetíti. Távolkeleti és zsidó dallamok, misztikus osztinátók, amik Bartók Bélát, John Zornt, Alexander Scriabint idézik és intenzív, zúzós, metálos és rockos részek, amik a transzgenerációs traumát szimbolizálják. Ezek a főbb (The) Platypus főbb stílusjegyei. A név a kacsacsőrű emlős angol fordítása, ami, ha úgy tetszik, egy posztmodern montázsállat. Van egy méregmirigye és egy méregkarma, ami a zúzós/intenzív részeket szimbolizálja a zenénkben. Félig madár, félig emlős, tojással szaporodik, és közben vízben él. Ezeknek az ősi lényeknek a már-már paradox kombinációja tökéletesen szimbolizálja azt, amivel a zenében is foglalkozom. Hogy miként lehet különböző tradiciókat, transzgresszió által egy modern/avantgarde kontextusba helyezni.”
Yetzirah
„A yetzirah héber szó, jelentése formálódás, kialakulás, összeállás. A (The) Platypus zenei anyaga félig az első zenekaromból megmaradt, újragondolt -hangszerelt és harmonizált, félig pedig új szerzeményekből áll. A Yetzirah volt az első ilyen szám, amit írtam, és amit össze is raktunk. Ráadásul ez egy hosszú és nehéz időszak utáni újrakezdés is. A Covid miatt és egy komolyabb betegség hatására szüneteltetnem kellett 1-2 évre a zenélést, így ez a dal nemcsak egy új korszak kezdetét szimbolizálja, hanem egy újrakezdést és egy újra összeállást is.
A videó pedig egy harmadik megközelítés az első kettőhöz képest. A Desert Illusions (Shir Hashirim) című első dalban az alap jazz-quartet felálllásunk kiegészül egy négytagú női kórussal (Okos Viola, Barcsai Boglárka, Hajdú Ágnes, Orbay Lilla), billentyűvel (Pecze Ádám), ütőhangszerekkel (Cristobal Campero), szoprán szaxofonnal (Sikó Alpár) és a saját „prófétánkkal”, Mushu Israel-el, aki a Shir Hashirim részletét énekli. A sok vendégművész miatt, önmagában annyira eseménydús lett a videó, hogy ez egy klasszikus session videó lett. A másodikként megjelent Through The Looking Glass című kompozícióhoz viszont egy klipp-session videó hibrid készült Nora Gala, a New Yorkban élő és dolgozó, budapesti születésű videóművész rendezésében. A Yetzirah viszont egy rég elfeledett archív felvétel hatását kelti, amiben egy csomó, eredeti super 8-as felvétel is látható a zenekari snittek mellett.”
A (The) Platypus Viktor mellett Vértesi Ferenc (gitár), Barakonyi Brúnó (nagybőgő) Gásner Márk (dob) felállásban rögzítette a Yetzirah című dalt, melyben Cristobal Campero is közreműködik ütőhangszereken. Legközelebbi koncertjük június 4-én, szerdán este lesz a budapesti Kék Ló színpadán, ahol a közönség élőben is láthatja a zenekar új, trombitával kiegészült inkarnációját Huszti Boldizsárral, a doboknál Baranyi Bencével.
További információk a (The Platypus) Facebookján és a koncert Facebook-eseményén!
