Hirdetés

Tizenhárom gondolat azután, hogy a Body Count bevette és megette Budapestet

Elmentünk a Body Count budapesti koncertjére, amin szerzőnk annyira fellelkesedett, hogy velősen és szikáran megírta nekünk szempontjait. Vigyázat, veszélyesen rajongó tartalom!

Hirdetés

  1. A fekete hardcorepunkmetálnál nincs esszenciálisabb, szórakoztatóbb és lelkesítőbb műfaj. Gondolj a detroiti Death-tesók zsigeri prepunkjára, a Bad Brains reggae-ből kitenyésztett hc-jére, de ugye, hogy kapásból a közelmúlt legmocskosabb és legparasztabb zenekara, a Body Count jut eszünkbe!
  2. A Body Counthoz képest minden metál röhejes, míg ők úgy humorosak, hogy közben megfagy benned a szar is.
  3. A Body Count nem tud rosszul szólni, hallgasd meg a korai albumokat a maga bájosan széteső hangzásukkal, nem lehet nem leborulni előttük. Ritka az olyan zene, ami nem tud elég rosszul szólni, a Body Count ilyen. Még azt is hajlamos vagyok megbocsátani nekik, hogy újabb albumaik túlságosan áramvonalasan szólnak és jobban játszanak színpadon, mint a régi, bénább, pontatlanabb, szerethetőbb időkben.
  4. A Body Count sötét, gonosznak titulált zene, pedig tele van jó titkolt szentimentalizmussal, koncertkörútjuk turnénak álcázott családi elfoglaltság a főhős legközelebbi rokonaival a főszerepben: nagy Ice, kicsi Ice, még kisebb Ice meg az asszony is mind itt vannak, ki-bemászkálnak a színpad és a backstage között. Tiszta Doktor Genya-Kicsién-Scottie szitu, annyi különbséggel, hogy Jegesék nagyon szeretik egymást. De Lee Perryre és feleségére is hasonlítanak. Utóbbi ugye rendszerint egy nagy, kényelmes, színpadra helyezett karosszékből aggódik szigorúan a férjéért minden koncerten. Nincs lacafaca, a klánnak együtt kell lennie és kész. Ha ott a család, papa is jobban tudja, mi a dolga.
  5. Ice-T váltása a hip-hopról a fémzenére tökéletes, gyönyörű és szívmelengető átmenet, pontosabban nem is átmenet, inkább összeolvadás, belenövés. Nem keverendő össze mondjuk Snoop Dog raszta-, strici-, keresztény- és egyéb szerepeivel és az ezekhez tartozó, jól kitalált és becsomagolt hangzóanyagokkal, amelyekről messziről üvölt a Tamás Bátya Marketing Osztály erőltetett ötletessége.
  6. Azok a riffek! Mintha ezer tudós és zenetörténész bányászta volna ki a legszentebben bombasztikus és pszichedelikusan is komoly hatást kifejtő ritmizált dallamfrázisokat. Kollektív tudatalattiban kutatnak ezek az emberek. Ernie C egy fekete Carl Gustav Jung, bár lehet, hogy csak bukdácsolt a Crenshaw nevű suliban LA-alsón, ahol Ice-szal taliztak egykoron először.
  7. Ice-T. 60 évesen olyan orgánummal tolja, mint amikor megismertük. Sőt, a hangja egyre jobb, lefegyverzőbb. Szeretnék tőle például egy halom hangoskönyvet, ahol Melville-t, Walt Whitmant és Bronte nővéreket olvas fel. Már kedvenc szavát, a motherfuckert is oly ízesen ejti ki, mint ha egy Ted Hughes-verset olvasna fel egy kastélyparkban. E hangtól megolvad a jég. 
  8. Slayert, Exploitedet a setlisten tartani olybá tűnik, mintha emlékművek suttognának szerelmesen egymás fülébe. Tényleg nincs szebb, mint amikor nagy öregek tisztelegnek nagy öregek előtt, miközben csupa szeretetből fülsüketítően felzúgó véres láncfűrészeket lóbálnak egymás feje fölött.
  9. Minden rockkoncert egy idő után unalmas lesz, kivéve a Body Count. Még simán egy-két órát hallgattam volna őket.
  10. A Body Count simán bearanyozta a vasárnap estét Budapesten, nekik köszönhetően az eredetileg kissé tét nélküli Powerflo is igazán kellemes meglepetés volt: kb 50x jobbak, mint lemezen, és persze a biohazardos Billy Grazidei megkettőzött energiáját is jó volt látni, ahogy egyik mikrofontól a másikig száguld. Ice-T-vel egy színpadon lenni = jobbá válni. Olyasmi ez, mint ahogy a szentek szobrainak érintése is erőt ad egy katedrálisban. (Powerflo-galéria lentebb)
  11. Ice-T-nél – aki egyébként másik életében béna filmekben és reality show-k-ban is gagyizik, tehát imádott szentünk sem bűntelen – szóval nála zenei szerep és misszió egy és ugyanaz. Nem lehetne nála önazonosabb, jelenlevőbb egy előadó. Egy pillantásával likvidálja a legbénább stílusokat, rebesgetik, hogy egyszer még a nu-metált is majdnem megszüntette. Sajnos, nem sikerült neki. Zsigerit játszik, mint Iommi, GG Allin, Bonham és Ian MacKaye. Semmi művészkedés, helyette: igazi művészet.
  12. A Body Count nem metál, nem HC, nem dumaszínház. A Body Count a fekete fémzene megdicsőülése. 
  13. Ahogy a 60 éves Ice mester fogalmazott vasárnap este: “A Body Count az Body Count”. Pont. Ez majdnem olyan erős és esszenciális kijelentés, mint az Írásban elhangzó ige, amikoris az Úr azt mondja saját magáról Mózesnek: “Vagyok, aki vagyok”. 

Kommentek

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
805FeliratkozóFeliratkozás

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló