A REWIRING az alapvetően az electro popban mozgó Zsüd bemutatkozó nagylemeze. Tizenegy dal, tizenegy naplószerű lenyomat, saját vagy megfigyelt élményekből táplálkozik, és igen széles skálát fed le mind stílus, mind hangszerelés, mind pedig hangulat tekintetében. Ebben a sokszínűségben a kohézió maga a változás, önmagunk legmélyebb magjáig való lehántása és onnan történő újrahuzalozása. A lemez fő funkciója a változás leírása, amelynek a különböző állomásai többféle formában másoknak is ismerősek lehetnek.
„2018-ban írtam a legelső dalokat. Emocionális oldalról nézve van, amely saját magam vagy mások által megélt érzelmeket ír le, illetve vannak egészen filozofikus témájú dalok is, a lemezen megtalálható egyfajta dokumentarista attitűd is. Szeretem a dalszerzést minél több oldalról megközelíteni, van, amikor egy szál zongorán születik meg, van, amely egy szinti hangból bomlik ki, és van olyan is, ami a szövegből indul el”
– mesélte Zsüd a lemez munkálatairól.
„Jó lenne színpadra vinni mihamarabb a dalokat, bár nem tudom, hogy mikor lesz erre lehetőségünk. Addig is dolgozom tovább, van már jó néhány vázlat a fiókban, amely csak arra vár, hogy befejezzem őket. A REWIRING lemezzel, úgy érzem, hogy kipipáltam az eklektikát, jobban elkezdte mozgatni a fantáziámat a koncepció-lemez gondolata, van erre több ötletem is. Szeretnék a jövőben minél többet kollaborálni másokkal, két év négy fal közötti alkotás után jólesik a közös munka.”
Player
A Player egy “motivációs” pop dal, ami bármilyen verseny, fontos tárgyalás, vizsga vagy bármilyen nehéz helyzet előtt meghallgatva erőt adhat. Volt egy pont, amikor kattant valami az agyamban, és tudatosult bennem, hogy ha örökké kezdőként tekintek magamra, akkor az is maradok – ezt ellensúlyozva egy marching himnuszt akartam írni saját magamnak.
Raw
Ez egy elutasítás feldolgozása.
Carved and Burned
Elképzeltem egy poszt-apokaliptikus világot, ahol az emberek a föld alá kényszerültek a környezetszennyezés miatt. Ahol senki nem csodálkozik ezen, merthogy tökre megérdemeljük.
fuck,yourebackinmyhead
Annak a kálváriája ez a dal, amikor már unja az ember a saját hülyeségeit.
Impostor
Egy imposztor-szindrómás beszélgetése saját magával.
Little by Little
A jelenleg a Földön élő teljes népesség nemi identitásválsága. Elveszett már az ősi férfi és női energia, imitálni próbáljuk ezeket, de referencia se nagyon van. Az idő meg telik, és csak süllyedünk lefelé.
2 a.m.
Ez a dal az éjjeli alkotás magányos hangulatkapszulája. Megvan annak a különleges atmoszférája, amikor minden sötét, és minden csöndes körülötted, mindenki más alszik, csak Te dolgozol valamin, ezt szerettem volna rögzíteni.
Heavy
Amikor egy új megismerkedésnél már a nulladik pontnál látja az ember, hogy pontosan ugyanazokat a sematikus hibákat követi el, mint eddig.
Birds
A feltétel nélküli elfogadás és szeretet egyik gyakran használt képe. És tulajdonképpen mindannyian bármikor meghalhatunk.
Dear Future Me
Gyakran emlegetett kép, hogy a változáshoz el kell halnia bizonyos énrészeinknek. Aztán van, amikor ez akkora rész, hogy nem vagy biztos benne, hogy ezután marad még belőled valami. Ezt a dalt egy ilyen haldokló részem írta a jelenleginek, fun fact, hogy egy évig pihent a fiókban, mire úgy éreztem, hogy már jogom van hozzá nyúlni.
Out of_
Ez egy gyakorlati feladatból indult, ahol az időről kellett írnom dalt. Éppen akkor olvastam Stephen Hawking könyvét, és rögtön azon kezdtem el gondolkodni, hogy de hát idő valójában nem létezik, és egyébként is teljesen szubjektíven érzékeljük. Aztán ezeknek a határterületein kezdtem gondolkodni, hogy valójában akkor a legszubjektívebb az időérzékelésünk, amikor valamilyen alapvető elem hiányában működik a testünk, pl. víz vagy oxigén.
