A Pink Floyd a könnyűzene egyik legismertebb és legmeghatározóbb zenekara, akiknek hatása és fontossága vitathatatlan. Nick Mason a csapat indulása óta dobolt velük, sőt, nem csak alapítótag volt, de az egyetlen, aki a Pink Floyd összes lemezén – így a néhány hete kiadott új dalban is – közreműködött. 2018-ban alapította meg a Nick Mason’s Saucerful Of Secrets nevű zenekarát, akik a korai Pink Floyd szellemiségét idézik meg az Echoes elnevezésű turnén. Ehhez olyan neves tettestársakat talált, mint a Spandau Ballet énekese, Gary Kemp, vagy éppen Guy Pratt, aki többek között olyanokkal zenélt együtt, mint Madonna, Michael Jackson vagy Iggy Pop – de cikkünk olvasói közül legtöbben nyilván onnan ismerik, hogy Roger Waters távozása után a Pink Floydban is ő játszott basszusgitáron 1987 óta. A Pink Floyd kezdeti munkásságát bemutató szupergroup május 30-án, hétfőn lép fel a Budapest Parkban, és a hírek szerint olyan dalokkal is készülnek, amiket élőben korábban sohasem hallhattunk a legendás zenekartól. Mi pedig kedvcsinálóként összeszedtünk nektek tíz remekbe szabott idézetet az íróként sem utolsó dobostól.
Akik olvasták a Pink Floyd – Inside Out című könyvet, biztosan tudják, hogy Nick Mason zenekari életrajza ott van a legjobbak között ebben a műfajban. A nagyalakú, rengeteg exkluzív fotót tartalmazó kiadvány terjedelme ellenére is gyakorlatilag egyvégtében elolvasható, ha az ember rászánja az időt, köszönhetően a dobos szellemes, önironikus stílusának, és természetesen a fordító, Ottlik András kitűnő magyar adaptációjának. Úgy gondoltuk, a koncertre való ráhangolódásként nem kereshetünk jobb forrást az eredetinél, ezért összegyűjtöttünk tíz idézetet, melyek utánozhatatlan stílusban idézik fel többek között a zenekar korai éveit. Aki pedig felleli valahol a könyv egy példányát reális áron, ne habozzon, azonnal vegye meg!
Nick Mason a Pink Floyd első felállásának kialakulásáról:
„(…) Roger volt a ritmusgitáros. Csak később száműztük basszusgitárosnak, mikor visszautasította, hogy a spórolt pénzét elektromos gitárra költse, ráadásul ekkor jelent meg Syd Barrett is, így Roger lejjebb csúszott a ranglétrán. Ahogy később megjegyezte: »Hála Istennek nem kellett addig süllyednem, hogy a dobok mögé üljek.« Ezzel egyet kell értenem: ha Roger lett volna a dobos, én valószínűleg roadként végzem…”
A korai idők koncertjeiről:
„A Queen Elisabeth Hallból örökre kitiltottak minket, nemcsak azért, mert a túlfűtött közönség feltépte a székek kárpitját, hanem azért is, mert a csapatunk egyik technikusa tengernagyi uniformisban virágszirmokat szórt a széksorok közé. A terem vezetősége úgy látta, hogy ez balesetveszélyes lehet a »bizonytalan lábakon állók« számára…”
1968 elejére Syd Barrett már egyre komolyabb mentális problémákkal küzdött, David Gilmour csatlakozásával pedig rövid időre öttagú zenekarrá vált a Pink Floyd. Barrett reakciójára Mason így emlékezett vissza:
„Syd hozzáállását az az eset példázza legjobban, amikor egy nyugat-londoni iskola dísztermében próbáltunk, és ő órákig tanította nekünk egyik új dalát, amelynek a Have You Got it Yet? címet adta. Folyamatosan változtatott rajta, így ahányszor eljátszottuk a számot, a »No, no, no, no« refrén mindig rosszkor szólalt meg. Ez volt Syd dühének és frusztrációjának utolsó, ösztönös megnyilvánulása.”
Az abban az időben született kiadatlan dalok kapcsán így írt:
„Volt néhány más számunk is tartalékban Sydtől, köztük az Old Woman With a Casket és a Vegetable Man. Ezeket eredetileg kislemezre szántuk, de soha nem sikerült mindenki számára elfogadhatóan befejeznünk őket. Talán részben azért, mert az éneklésem mindkét számban bekerült a mixelt anyagba. Hivatalosan soha egyik felvétel sem jelent meg, de Peter Jennersnek köszönhetően mégiscsak piacra kerültek.”
Az egyik legmókásabb korai történetből azt tudhatjuk meg, hogyan tettek szert akkoriban az angol zenekarok némi mellékjövedelemre:
„(…) a brit vám- és pénzügyőrségnek szemet szúrt, hogy az Amerikában turnézó brit zenekarok hatalmas mennyiségű olcsó hangszerrel térnek haza. Különösen azok a dobfelszerelések és klasszikus elektromos gitárok izgatták őket, amelyeket a New York-i Manny’s-ben az otthoni ár feléért újonnan, vagy valamelyik használtcikk-kereskedőnél bagóért meg lehetett vásárolni. Átfogó rassziát hajtottak végre, amely során szinte minden működő bandát meglátogattak. A rajtakapott zenészek végül is megúszták némi bírsággal meg ejnyebejnyével, de egy bizonyos Mr. Snuggs a vámhivataltól még hónapok múlva is rendszeresen hívogatta telefonon a gitárosokat, hogy látta őket a Top Of The Popsban, és lennének szívesek megmagyarázni, hol tettek szert arra a csinos kis 1953-mas Gibson Les Paulra.”
A Seamus című dal megszületéséről a következőket mondta:
„(…) Seamus Steve Marriott (a Small Faces tagja) kutyája volt, akire Dave vigyázott. Steve megtanította a kutyát, hogy ha zenét hall, vonyítson. Rendkívüli produkció volt, így hát néhány gitár segítségével egy délután alatt felvettük a számot. Érdekes módon a Live at Pompeii forgatásán ugyanezt megismételtük, de akkor egy Mademoiselle Nobs nevű kutyával. Amire igazán büszkék vagyunk: ellenálltunk a legnagyobb csábításnak, hogy egy teljes albumot hozzunk össze ugató kutyákkal, illetve meghallgatást rendezzünk azoknak a stúdiókutyáknak, akik bármit megtettek volna, hogy betörjenek a zenei életbe!”
A Pink Floyd tagjainak egyik nem túl alaposan átgondolt üzleti tervére így emlékezett vissza:
„Úgy képzeltük, mi leszünk a kölcsönzőüzlet királyai – a többi banda majd egymás sarkát taposva akarja bérbe venni a felszerelésünket. Sajnos, többségüknek semmi szüksége nem volt olyan aprólékos pontossággal kitalált és megtervezett holmira, mint amit újra meg újra megépítettünk a koncertjeinkhez. Így aztán a fénytornyok és a kvadrofon keverők jó része a raktár hátuljában várta sorsát, míg el nem jött az ideje, hogy átsegítsük őket egy jobb világba, ahogy a hűséges, de elöregedett háziállatokat szokták.”
Valószínűleg soha senki nem kommentálta olyan éleslátással egy zenekari tag távozását, ahogy Nick Mason tette azt Roger Waters kilépése kapcsán.
„Nekem tulajdonítják a mondást, mely különösen tetszik most is: »Roger előszeretettel mondogatta, hogy senki sem nélkülözhetetlen, és végül is igaza lett.«”
Masont szokásos öniróniája akkor sem hagyta cserben, amikor a zenekar színpadi produkciója került szóba:
„Egy nagy előnyünk van a többi turnézó együttessel szemben: mivel mindannyian tökéletesen alkalmatlanok vagyunk a holdsétára, békaügetésre, hajunk lángra lobbantására, vagy fogunkkal való gitározásra, a közönségnek semmi szüksége hatalmas kivetítőkre, amelyen színpadi előadásunkat követnék nyomon. Néha azt is kérdezik tőlünk, hogy miért nem számítógépek játszanak helyettünk. Erre általában az a válaszom, hogy túl sokat izegnek-mozognak…”
És végül, minden zenészi hitvallás non plus ultrája a technika fejlődésének tükrében:
„A számítógép nem képes tévét kidobni szállodai szobák ablakán, vagy berúgni és a szőnyegre hányni, így kicsi az esélye, hogy a dobosokat a közeljövőben velük helyettesítsék.”
A kedvcsináló végén csak annyit tudunk javasolni, hogy ha tehetitek, látogassatok el a Nick Mason’s Saucerful of Secrets koncertjére május 30-án a Budapest Parkba – garantáltan kihagyhatatlan élményben lesz részetek!
További információk a Budapest Park weboldalán, és a koncert Facebook-eseményén!
Fotó: Saucerful Of Secrets Facebook
Szerkesztette: Kovács Attila
